Klió 2008/2.
17. évfolyam
Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa történetéből
Kisebbségek. A „nemzeti kérdés” szakmai kutatása
a mai Romániában
A nemzeti azonosságról, a többség viszonyának mindenkori
állapotáról szóló
román szakirodalom s ezen belül az Erdélyben térben és időben
jelentkező
viszonyokra vonatkozó művek különféle mintákat, megoldásokat
kínálnak.
Ez mindig attól függ, hogy ma hol tart, milyen eredményeket
tud felmutatni
az egyéni vagy intézményesített kutatás. Az alábbi – igen
kivonatos
– összegzésnek az a célja, hogy legalább dióhéjban ismertesse
a különféle
műhelyekben zajló kutatás legfrissebb eredményeit.
A Vasile Ciobanu és Sorin Radu kiadásában megjelent kötet
nemcsak
egyetlen szempontot elemez, hanem több tudományág
hozzáállását is közvetíti
egy és ugyanazon kérdésben. A műben felsorolt tanulmányok a 2006
áprilisában Nagyszebenben megtartott szimpóziumon elhangzott
értekezések
végleges formába öntött változatai. A résztvevő történészek,
politológusok,
társadalomtudománnyal és antropológiával foglalkozó
szakemberek
két területet kutattak, a politikai pártok és a nemzeti
kisebbségek történetét,
valamint az etnikumközi kapcsolatok múltját. A
hozzájárulásokból kiviláglik,
melyek az egybehangzó vélemények, s mi az eltérés a
tanulmányok és
szerzőik álláspontjában.
A kisebbség problémakörét más oldalról közelíti meg Adrian
Liviu Ivan.
Négy, igen sűrítetten megszerkesztett fejezetre osztott
művében, amely tulajdonképpen
doktori dolgozatának kibővített változata, a
szerzőtudományágak
közti megközelítésben tárgyalja az állam viszonyát a
kisebbségekkel.
Esettanulmánya a mezőgazdasági és tanügyi kérdéskörrel
foglalkozik.
Külső kicsengése a két kérdéskörnek az, ami az államoknak e
tekintetben
kölcsönös kapcsolatából következik – s a szerző ezt igyekezik
elsősorban
elemezni –, a kérdéskör belső, hazai vonatkozásai pedig attól
függnek,
hogy milyen a viszony a nemzetállam és a kutatás központjába
helyezett
kisebbségek között. A szerző először a kérdéskör nemzetközi
vonatkozásait
elemzi és összegezi. Így derül ki az, hogy az 1918–1933
közötti erdélyi
kisebbségek és az állam közti viszonyban nagy szerepe volt a
nemzetközi
kapcsolatok történelmi és társadalmi múltjának, a határok
átléphetőségének,
s e kérdés jogi vetületének, valamint az ún.
etnoszociológiának és az
embertannak. „Etnikai kisebbségekként” tárgyalja a németeket
és a magyarokat,
mint az adott földrajzi-történelmi egység tagjait, ezek közül
elsősorban
a német kisebbséget. Külön fejezeteket szentel a szerző a két
nemzeti
kisebbség hozzáállásának a román nemzetállam eszméjéhez. E
magatartást
regionális értelemben fogja fel, és fejlődését a mezőgazdaság
reformjának
és a tanügyi rendszer kilátásainak viszonylatában taglalja. A
kolozsvári
egyetemi oktató következtetései után szakkönyvrész zárja a
fejtegetést.
Virgil Pană munkája eredetileg doktori értekezés volt. A két
világháború
közti Románia két megyéjének, Maros és Nagyküküllő megyének
szenteli
fejtegetéseit. Kiindulópontja az 1919–20-ban Párizsban
megfogalmazott
kisebbségvédő álláspont. Ennek végrehajtását követi nyomon
egyrészt az állami
törvénykezés szintjén, másrészt a mindennapos alkalmazás
tekintetében.
A könyv két következő fejezete az illetékes szervek által
kidolgozott és
alkalmazott intézkedéseket elemzi. A kérdés olyan lényeges
vetületeiről
esik szó, mint: demográfiai helyzet, kisebbségi jelenlét a
megyék ügykérdésében
és gazdasági vezetésében, a tanügyben, művelődésben,
sajtóban,
stb. A munka kiegészítő részében 14 táblázat pontosítja
adatokkal a szerző
dokumentációs és oknyomozó erőfeszítését.
Nadia Badrus szándéka a németek kettős szerepének feltárása
Erdélyben;
egyrészt etnikai és vallási létük és kapcsolataik a
nemzetállammal, másrészt
pedig a náci nézetek megjelenése és terjesztése a szászok
körében. A
tárgyalás érdekében a szerző olyan publikációkat elemez
(kivéve a napisajtót),
amelyek két különböző felfogáshoz tartoznak. Ezek között
szerepel
a Selbsthilfe/Ostdeutscher Beobachter, a Kirchliche Blätter,
a Klingsor, a
Siebenbürgische Vierteljahrschrift, a Deutsche Forschung im
Süd-Osten,
valamint más folyóiratok. Következtetéseiben kitér a
kisebbségi lét egyes
jellemző körülményeire, valamint arra is, hogyan fogták fel
egyes folyóiratok
a „faji tisztaság” kérdését. Ez az értékes munka egyik első
tárgyálása e
témának.
Gudrun Liane Ittu doktori disszertációja kibővített
változatában tíz, a
kor művelődésének jelentős hányadát képezőfolyóiratot
tanulmányoz, s így
igyekszik visszaadni a tárgyalt – 1944. augusztus 23-tól
1989. december
22-ig terjedő – korszak hangulatát. Munkája kilenc
fejezetében, bevezetőjében,
következtetéseiben és a bemutatott könyvészetben a kor
általános
és sajátos (tanügy, irodalom, tudomány, hagyományőrzés,
színház, zene, a
művészetek más területei, stb.) vonásait rögziti. E könyv
rendkívüli érdeme,
hogy eddig ismeretlen dokumentációs anyagot mutat be.
Egyúttal hangsú-
lyozza azt a követelményt, hogy országunk német kisebbségének
háború
utáni fejlődését a maga teljes valóságában szükséges
ábrázolni.
Szászrégen németségének sorsa – Dorin Ioan Rus hét fejezetből
álló
dolgozata – még egyszer áttekinti az erdélyi szászok
újabbkori történetét,
főleg kitelepítésüket és szórványbeli tevékenységüket. A
szerző levéltári
források, a ma is itt élő embereknek az „oral history”
kategóriájába tartozó
visszaemlékezései, valamint a Hihnemuerk című helyi lap
anyagának
elemzése alapján készítette dolgozatát. Így sikerül
megjelenítenie az 1944.
szeptemberi kilakoltatást, amely az ausztriai Vöklabruckig, a
végső állomásig
vezetett. Az itt hagyott tulajdonok első alkalommal történő
megemlítése
hozzájárul a két világháború közötti időszak városi
hangulatának teljesebb
ismeretéhez. Az 1955 és 1962 közötti ausztriai „leülepedés”,
az emigránsok
hangulata és az itt használt nyelvezet megörökítése, a
dinkelsbühli hagyományos
összejövetelek felelevenítése, a szórvánnyal ma is folytatott
kapcsolatok,
s a Romániából elkerült szászok szótára, mind hozzájárul ahhoz,
ami – reméljük – kiderül majd a következő (második) kötetből,
mely a szászok
humoráról szólni fog.
Dan Oprescu kötete egy részét tartalmazza azoknak a cikkeknek
és tanulmányoknak,
amelyeket a szerző mint a nemzeti kisebbségekért felelős
kormányhivatalnok, hazai és külföldi folyóiratokban közölt. E
kötet a hivatalos
álláspont bizonyos aspektusaival kapcsolatban a szerző
magányvéleményt
is közvetít.
A Gabriel Bădescu, Mircea Kivu és Monica Ropotin
szerkesztette kötet
a kommunizmus utáni Románia időben korlátozott kisebbségi
kapcsolatairól
szól. Szigorúan tudományos jellegű szociológiai elemzés
alapján tekintik
át a hazai kisebbségek helyzetét. Az önazonosság, a másság
felfogása,
a különféle kisebbségek megnyilvánulásai és sztereotípiájuk
alakulása, az
etnikai és nemzeti önazonosság, a hazai nemzeti kisebbségekre
vonatkozó
törvények ismerete és befogadása, a kisebbségekkel
kapcsolatos közmeg-
nyilvánulások, a kisebbségek egymás közötti viszonya, mindez
tárgya ennek
az érdekes könyvnek.
A Bánság fővárosával kapcsolatos esettanulmányában a szerző,
Vasile
Docea azt fejtegeti, hogyan fogható fel a másság, az etnikai
és vallási közösségek
múltja, hogyan működik együtt a kisebbség a többséggel és
hazájuk
intézményes rendszerével, mennyire fogadja be a többség a
kisebbséget,
mennyire alkalmazkodó a kisebbség, hogyan illeszkedik be a
kisebbség a
többségi államba, stb. Kötete három tárgykörre osztható: az
eltagadók egy
bizonyos vagy más csoportjának „kulturális mintája” (pl. a
jászvásári német
tanárok, vagy a moldvai és havasalföldi német telepesek a
XIX. század
második felében); a hazai közeg toleranciája történelmi
vonatkozásban (pl.
a galaci katolikusok és evangélikusok, ugyancsak a XIX.
század második
felében); a bánsági együttélés, tekintve, hogy ez a régió az
etnikai és vallási
együttélés, a sokoldalú műveltség tipikus földrajzi és
történelmi területe
(ezen belül a szerző külön foglalkozik Temesvárnak, e
tartományi székhelynek
a helyével és szerepével).
Marian Chiriac könyvének már a címe is felhívja magára a
figyelmet. A
munka a hazai etnokulturalitás kényes és mindaddig fel nem
tárt kérdéseivel
foglalkozik. Ilyenek például, a kisebbségi jogok biztosítása
és védelme,
a kisebbségek párbeszéde, az etnokulturális különbözőség
terén követett
közpolitika. A szerző előadja elképzeléseit arról, hogyan
érvényesíthető a
kisebbségek jelenléte a közintézményekben, hogyan lehet
tovább tökéletesíteni
a multikulturális nevelést. Négy elemző jellegű és hatású
jelentést tartalmaz
a mű, abból kiindulva, hogyan tükrözi a sajtó a kisebbségek
tevékenységét,
rámutat arra is, hogy a különbözőség, a másság tekintetében
igen
szegényes az érdeklődés és a megértés.
Az aradi múzeum Minorităţi (Kisebbségek) című sorozatának
4–7. kötetei
(Rodica Elena Colta szakkutató igényes, figyelmes és
hozzáértő szerkesztésében)
főleg a 2002 és 2005 között évente megrendezett nemzetközi
tudományközi szimpoziumon elhangzott értékezéseket
tartalmazzák. A kisebbségi
kérdés romániai, szerbiai, szlovák és magyar szakértői az
antropológia,
a művelődéstörténet, a demográfia, etnológia, etnográfia és a
folklór
körébe tartozó, politika- és társadalomtudományi, lélektani,
stb. vonatkozásokat
tárnak fel Közép- és Délkelet – Európában, a XVIII–XXI.
században.
Tanulmányaik az etnikumközi kapcsolatokról, a képzelt és
konkrét kisebbségről,
az együttélés lehetséges formáiról, a multikulturalizmusról
kontinensünk
önazonosságáról szólnak. A közlemények elsősorban Romániáról
szólnak, de nem hiányoznak a koncepció és a módszertan
szempontjára,
az egész régióra vonatkozó beszámolók sem. Jelen vannak a
Szerbiáról,
Szlovákiáról, Magyarországról tárgyaló dolgozatok is.
Olvashatunk a mai
idők kettős etnikai azonosságáról, a közép-európai többségek
és kisebbségek
közti viszonyról, a posztmodern korra jellemző önazonossági
krízisről,
a különféle etnikai közösségek (a zsidóság, a görögök, az
olaszok, a lengyelek,
a románok, a cigányok, a németek, a szerbek, a magyarok stb.)
problémáiról.
Területileg is nagy a változatosság: a romániai Bánság,
Bukovina,
Dobrudzsa, Erdély, a szerbiai Szerém, Vajdaság, Timok, a
magyarországi
Békés megye, valamint német, cseh, szlovák szórványok
lakosságára terjed
ki az előadók figyelme, s a kisebbségek fejlődését mind a
múltban, mind
pedig mai a állapotokban nyomon követik. Továbbá is fennáll
az Egyesült
Európa jövőbeli többségi és kisebbségi jogi arculatának
dilemmája, s ez is
élteti az aradi múzeum rendezvényein részvevő szakemberek
további tevékenységét.
Meggyőződésünk, hogy az ismertetett munkák és szerzőik
elősegítik
majd a változatlanul aktuális kérdéskör további
tanulmányozását.
Interetnicitate în Europa Centralăşi de Est (Etnikumköziség
Közép-és Kelet-Európában).
Arad, 2002, 500 o.; Minoritarul imaginar, minoritarul real
(Képzelt és konkrét kisebbség).
Arad, 2003, 458 o.; Nadia Badrus: Relaţiile interetnice
reflectate în presa germană din România
în perioada 1931–1944 (Etnikumközi kapcsolatok az erdélyi
német sajtóban. 1931–1944).
Sibiu, Ed. Universităţii „Lucian Blaga”, 2004, 222 o.; Dilema
Europei Centrale: convieţuire
sau coexistenţă (Közép-Európa dilemmája: együttélés vagy
egyidejű létezés). Arad, 2004, 484
o.; Gudrun-Liane Ittu: Cultura germanilor din România în
perioada 1944–1989 reflectată în
publicaţii (Az 1944-1989 közötti romániai német művelődés a
publikációkban). Sibiu, Ed.
Universităţii „Lucian Blaga”, 2004, 222 o.; Barometrul
relaţiilor etnice. 1994–2002. O perspectivă
asupra climatului interetnic din România (Az etnikai
kapcsolatok barométere. 1994–
2002. A romániai etnikumközi légkör kialakulása).
Cluj-Napoca, Ed. Fundaţiei CRDE, 2005,
175 o.; Marian Chiriac: Provocările diversităţii. Politici
publice privind minorităţile naţionale
şi religioase din România(A sokféleség kihivásai. A romániai
nemzeti és vallási kisebbségekről
szóló hivatalos politikai irányzatok). Cluj-Napoca, Ed.
Fundaţiei CRDE, 2005, 128 o.; Dan
Oprescu: Un pas greşit în direcţia cea bună. Minorităţile
naţionale din România. 1990–2005
(Jó irányú, téves lépés. A romániai nemzeti kisebbségek.
1990–2005). Bucureşti, Ed. Universităţii,
2005, 293 o.; Virgil Pană: Minoritari şi majoritari în
Transilvania interbelică. Studiu
de caz asupra fostelor judeţe Mureşşi Târnava Mare (Kisebbség
és többség a két világháború
közötti Erdélyben. Esetttanulmány Maros és Nagyküküllő volt
megyékről). Târgu Mureş, Ed.
Tipomur, 2005, 380 o.; Dorin-Ioan Rus: Contribuţii la
cunoaşterea emigraţiei saşilor reghineni
în perioada anilor 1944–1964 (Adalékok a szászrégeni szászok
kivándorlásához, 1944–1964).
Cluj-Napoca, Ed. Accent, 2005, 193 o.; Partide politice şi
minorităţi naţionale din România
în secolul XX (Politikai pártok és nemzeti kisebbségek
Romániában a XX. században). Sibiu,
Ed. Universităţii „Lucian Blaga”, 2006, 440 o.; Vasile Docea:
Străinii de alături. Explorări în
istoria minorităţilor şi a comunicării interculturale (A
melletünk lévő idegenek. Felderítések a
kisebbségek és a kulturákközti érintkezés történetéről).
Timişoara, Ed. Universităţii de Vest,
2006, 234 o.; Adrian-Liviu Ivan: Stat, majoritate şi
minoritate naţională în România. 1918–
1933. Cazul maghiarilor şi germanilor din Transilvania
(Állam, többség és nemzeti kisebbség
Romániában. 1918–1933. Az erdélyi magyarok és németek). Cluj-Napoca,
Ed. Eikon, 2006,
310 o.; Multiculturalism şi identitate etnică în Europa
(Multikulturalizmus és etnikai azonosság
Európában). Arad, 2006, 461 o.
Stelian
Mândruţ