Klió 2009/3.

18. évfolyam

Középkor

A nagyszombati városkönyv, 1394–1530

A középkori városi könyvek a történeti kutatás fontos forrásai. Számos információt tartalmaznak a korabeli városi igazgatásra, mindennapi életre, jogviszonyaira, financiális helyzetére, gazdasági kapcsolataira, politikai érdekérvényesítő képességére stb. vonatkozóan. De az írásbeliség szempontjából is lényegesek, hiszen jól szervezett városi kancelláriai tevékenységet feltételeztek.

A középkori magyar királyság legrégebbi városi könyve a pozsonyi volt, amit 1364-től 1538-ig vezettek. Ez ún. „kevert könyv” (liber mixtus) volt, mert bírósági, jogi, igazgatási és gazdasági tárgyú bejegyzéseket egyaránt tartalmazott. A többi felvidéki város fennmaradt könyve is hasonló tartalmú és formájú volt, de ezzel párhuzamosan kezdtek megjelenni a témák szerint elkülönülő nyilvántartások, regiszterek is, ami a városi magisztrátus és kancelláriai tevékenység fejlődését, és differenciálódását mutatja. A legrégebbi ilyen tematikusnak mondható városi könyv Kassán készült a XIV. század végén. Pozsonyban a XV. század elejétől kezdtek témák szerinti besorolás alapján külön-külön könyveket vezetni.

A nagyszombati városkönyv (1394–1530) műfaját tekintve a régebbi, ún. „kevert könyv” kategóriába tartozik. Emellett azonban a város bevételeit és kiadásait tartalmazó elszámoláskönyvet, a helyi plébános bevételeit, továbbá bírói, jogi és igazgatási ügyeket tartalmazó külön könyveket is vezettek. A feljegyzéseket papírra írták, aminek a beszerzése önmagában is kiadási tételként jelent meg a városi könyvelésben. Egy 1395. évi bejegyzés szerint például Johannes Talkner, a város pénztárnoka 40 dénárt fizetett ki papírra, amit döntően a délnémet területekről importáltak. 1437-ben azt jegyezték fel, hogy a városból távozó husziták két városi könyvet is magukkal hurcoltak. A város pénzügyeit 1394-től, Johannes Talkner hivatalba lépésétől kezdték rendszerezetten könyvelni, s a szóban forgó év elszámolásával Vízkereszt napjáig kellett elkészülni. 1402-től jelentek meg az elszámolásokban állandó kiadási tételként a városi patrónusi jog alá tartozó Szent Miklós templom plébánosának ellátására fordított kifizetések. Emellett részletesen leírták, hogy mennyit fordítottak a város szolgálatában állók fizetésére, a felfogadott katonák zsoldjára, a magyar királyhoz küldött követek költségére, a városfal egyik tornyának és a városkapu hídjának javítására stb. Az 1428. évi kimutatás szerint a husziták fenyegetése miatt nagyszombat városa jelentősebb számban fogadott fel zsoldosokat, s az ő fizetésük illetve ellátásuk nem kevés pénzbe került. Emellett megerősítették a városfalakat és tornyokat, amire abban az évben közel 500 aranyforintot fordítottak. A város védelmére az esztergomi érsek is küldött egy zsoldos csapatot. Az ő esetükben a magisztrátusnak csak ellátásukról kellett gondoskodni, de az sem volt csekély összeg: 32 aranyat tett ki. 1436-ban a város két követet küldött Budára, Zsigmond királyhoz, hogy régebbi kiváltságait megerősíttesse, és újakat is szerezzen. A küldöttek utazása és ellátása 150 aranyforintba került, de útjuk eredményesnek bizonyult, mert Zsigmond nyolc oklevelet is kiállított Nagyszombat számára. Mentesítette az ottani polgárokat mindenfajta vámtól és illetéktől, megerősítette Károly Róbert és Nagy Lajos egykori kiváltságleveleit, az idegen kereskedőknek megtiltotta, hogy a hivatalos nagyszombati városi piacon kívül próbálják értékesíteni áruikat, ahogyan sokan eddig tették, s a város környéki falvakban árultak. Az uralkodó írásba foglalta azt is, hogy nagyszombati polgárokat senki se merészeljen letartóztatni, fogságba vetni vagy felette bíráskodni, mert mindennemű bíráskodás kizárólag a nagyszombati magisztrátus joga. Szent Jakab (Július 25.) és Szent Miklós (december 6.) napján a város éves vásárt tarthatott, mindkét alkalommal 30–30 napig terjedően úgy, hogy az ünnep előtt is, és az ünnep után is 15–15 nap volt kijelölve a vásár idejének. Az oklevelek kiállításáért a nagyszombati küldöttek 74 aranyat fizettek a királyi kancellária számára. A Habsburg Albert koronázására (1437) érkező városi küldöttek költsége öt hétre 55 aranyba került, és 63 arany értékű ajándékot vittek az új királynak. Ugyanebből az évből a hivatalos kiadások mellett különböző kártételeket is feljegyeztek. Így például a várost rövid időre megszálló husziták számos régi dokumentumot elraboltak, köztük IV. Béla király egykori oklevelét, továbbá sok templomi kegytárgyat, Bibliát, misebort mintegy 80 aranyforint értékben. Mindezeket nagy összegért kellett visszavásárolni tőlük.

A városi könyvekbe jegyezték fel a plébániatemplomnak tett magánadományokat is. 1438-ban például Johann Kramer özvegye, Anna egy évi 100 aranyforint jövedelmet hozó szőlőskertet ajándékozott a plébániának. Heinz Junkher 50 aranyat adott lámpaolajra és az oltárra gyertyákra. Külön listára vezették a polgárjogot kapottak neveit. Tételesen megörökítették az egyes perek tárgyát és az ítéletet, örökséggel kapcsolatos ügyeket, gyámsági kérdéseket, hitelezési és adóssággal összefüggő ügyeket, a városi statútumok megsértéséhez kapcsolódó bíráskodást stb.

A 399 oldalas, tárgy- és névmutatót is tartalmazó könyv nagyobbik része az egykori nagyszombati városkönyv forrásközlését tartalmazza (137–348.old.), ezért a várostörténeti kutatás számára nagy haszonnal forgatható. A városi könyvhöz fűzött bevezető, értelmező tanulmány a kötet kb. harmadát teszi ki, s a papír milyenségétől a korabeli vízjelekig szinte minden részletkérdésre filológiai alapossággal kitér. Azt is megtudhatjuk, hogy a 290 x 220 cm nagyságú, 154 lapot (azaz 77 fóliát) a kora újkor első harmadában, minden bizonnyal 1530 táján, vagy nem sokkal ezután pergamenbe kötötték, s csak a XIX. század második felében kapott fekete bőrkötést és német címet („Rechnungs Buch der K. Fr. Stadt Tyrnau von Jahre 1394–1530”), míg a középkori városkönyv latin címmel szerepelt („Registrum civitatis racionum et debitorum maius”). A feljegyzések latin és korabeli német nyelven vegyesen szerepeltek, és ez önmagában is árulkodik arról, hogy nagyszombat lakossága a késő középkorban döntően német származású volt.

Vladimír Rábik: Mestská kniha Trnavy (1392/1393) 1394-1530. (A nagyszombati városkönyv) Bibliotheca Historica Tyrnaviensis. Filozofická Fakulta Trnavskej Univerzity v Trnave 2008. 399 old.

Pósán László