Klió 1994/1.

3. évfolyam

KÖZÉPKOR

A XI. század: a nagy átalakulás időszaka

Karl Leyser az európai történelem egyik nagy fordulópontjának tekinti a XI. századot. A gregoriánus mozgalommal ekkor ért csúcspontjára az egyház reformjának programja; ez az invesztitúra- viszály, a regnum és a sacerdotium közötti első küzdelem időszaka; ez a középkori társadalom széles körét átfogó, új, felfokozott vallási érzékenység kora is. Az egyházi méltóságok kinevezési joga, az invesztitúra miatt kibontakozó viszály, a régi és az új egyházszervezeti elvek összeütközése körül kialakult szélesebb érdeklődés, az érintettek körének kiszélesedése az első európai vallási tömegmozgalom korává avatja a XI. századot. Karl Leyser megfogalmazása szerint az ún. invesztitúra-viszály forradalom volt, amelynek hatása sokkal mélyebbre ható volt, mint például a francia forradalomé. Kibontakozását előkészítő időszak előzte meg a század első felében, melynek során felerősödött az intolerancia, tovább hatott az ezredfordulóra várt végítélet miatti fokozott vallási érzékenység, és az egyházi-vallási ügyekben megnőtt a tömegek szerepe. A vita apostolica és az ecclesia primitiva kívánalmát megfogalmazó laikus gyűlések (amelyek a XI. század végére már az eretnekséggel fenyegettek) egyértelműen jelzik ezt a tendenciát. A császári-világi hatalommal, a régi egyházi viszonyokkal szemben fellépő reformerek kezdetben még támaszkodtak a túlfűtött vallásos tömegekre. Így például 1049-ben Reimsben, egy új templom felszentelésén résztvevő tömeg egyúttal az épp itt ülésező zsinat határozatainak, többek között a szimónia megtiltásának támogatására, megerősítésére is szolgált: VII. Gergely pápa ugyancsak igénybe vette a milánói laikus vallási mozgalom, a pataria segítségét.

Az egyháziakra szegregatív, korábban csak a kolostorokra érvényes aszketikus morált rákényszeríteni akaró, új egyházfegyelmet és új szervezeti felépítést szorgalmazó egyházi reformelképzeléseket először a Vita Sancti Arialdi-ban fogalmazták meg. A milánói Ariaid szimónia ellenes prédikációi újfajta türelmetlenséget és intoleranciát propagáltak a hagyományos egyházzal szemben. Prédikációiban vallási kötelességgé tette a szimónia elleni küzdelmet, ennek elmulasztója maga is vétkessé válik ebben a bűnben. Ez nyílt felhívás volt a régi egyházzal szembeni, akár erőszakos fellépésre is. A reformpártiak körében új és dühödt intolerancia lépett fel. Humbert bíboros Adversus simoniacos című művében megfogalmazta azt a programot, amelyet nem sokkal később Hildebrand (a későbbi VII. Gergely pápa) a gyakorlatban kívánt megvalósítani. Ebből az időszakból ezen kívül még két másik, olyan írás is született, amelyek hasonló radikális kritikát fogalmaztak meg: a De ordinando pontifice és Lüttichi Anselm Gesta episcoporum Leodiensium című műve. Lüttichi Anselm elvetette a királyság szakralitását, a király szentségét és papi jellegét, a rex et sacerdos elvét, s megfogalmazta, hogy az uralkodók, így a császár is, csak egyszerű emberek, laikusok.

A XI. századi vallási forrongással és útkereséssel összefüggésben megnőtt az egyház illetve a vallás felé fordulók száma, a szerzetesnek állók aránya. A korabeli egyházi irodalomban, mint például a Miracula sancti Benedicti-ben mindez jól megragadható. Megjelentek az elmélyültebb vallásosságot képviselő új szerzetesrendek (pl. ciszterciták) is. A XI. század egyúttal a társadalmi és anyagi változások kora is volt. A mezőgazdasági fejlődés, az ún. középkori agrárforradalom nyomán növekedett a népesség, kiszélesedett a településhálózat, megszűntek az éhínségek, lendületet vett a városfejlődés, új technikák és technológiák terjedtek el, megnövekedett a pénzforgalom, differenciáltabbá vált a társadalom, lazultak a függőségi viszonyok. Európa belső dinamizmusa a XI. század végére, a keresztes hadjáratok megindulásával külső expanzióba csapott át, amelynek ideológiája, érvrendszere már az invesztitúra-viszály során kiformálódott.

Karl Leyser: Am Vorabend der ersten europaischen Revolution. Das 11. Jahrhundert als Umbruchszeit. (Az első európai forradalom előestjén. A XI. század mint a nagy átalakulás időszaka.) Historische Zeitschrift, Bari-d 257, Heft 1. August 1993.

Pósán László