Klió 1995/2.

4. évfolyam

XX. SZÁZAD

Elisabeth A. Boross:

Infláció és ipar Magyarországon, 1918–1929

A nyolcvanas évek elején Inflation und Wiederaufbau in Deutschland und Europa elvezéssel rendkívül jelentős nemzetközi gazdaságtörténeti kutatási program indult, mely az 1914–24 közötti évek inflációs folyamatait az addig megszokottól teljesen új módon értékelte. A Volkswagen Alapítvány által támogatott kutatások eredményei a Historische Komission zu Berlin által gondozott kötetekben láttak napvilágot, és e a könyvek közül nem egy ma már a korszak történetének standard munkái közé számít. Boross A. Erzsébet könyve ebben a tekintélyes sorozatban jelent meg. A szerző a magyar gazdaságtörténet egy fontos fejezetét tárgyalja, a magyar ipar 1918–1929 közötti történetét mutatja be az adatok tükrében. A könyv röviden végigtekinti az első világháború alatti hadigazdaság, majd az egymást követő forradalmak, az ellenforradalom és a fokozatos politikai-gazdasági konszolidáció fontosabb gazdasági eseményeit, ezek hatását az árszínvonal alakulására. Részletesen elemzi az 1921 augusztusában felállított Magyar Királyi Állami Jegyintézet hitelpolitikáját. A szerző véleménye szerint 1921 nyarától 1923 végéig az infláció első számú gerjesztője a

Jegyintézet volt, amely nagymértékben nyújtott valorizálatlan hiteleket a gazdaság számára. A könyv beszámol az 1924. évi pénzügyi stabilizációról és az azt követő depresszióról, valamint az 1926-tól kibontakozó gazdasági fellendülésről.

A könyv legizgalmasabb részei azok a fejezetek, amelyek igen részletesen bemutatják hét vezető magyar iparvállalat (Magyar Általános Kőszénbánya Rt., Salgótarjáni Kőszénbánya Rt., Rimamurányi-Salgótarjáni Vasmű Rt., Ganz-Danubius Rt., Ganz Villamossági Rt., Goldberger S. és Fiai Rt. és Magyar Pamutipar Rt.) sorsának alakulását a Trianon utáni viszontagságos évtizedben. Boross A. Erzsébet arra a kérdésre keresi a választ, hogyan hatottak a békeszerződést követő területi változások, a Monarchia biztos piacának elvesztése, majd az egyre gyorsuló infláció az említett vállalkozások tőkeakkumulációjára, beruházási, termelési és értékesítési politikájára. Milyen hatással volt a stabilizáció és az 1924 utáni korszak kormányzatai gazdaságpolitikája a magyar ipar e hét kimagasló fontosságú vállalatára. A gondos levéltári és könyvtári kutatások igen elgondolkoztató következtetéseket eredményeztek, a vállalatok publikált és belső használatra szánt (intern) mérlegeinek összevetése, az eddig nem használt források megszólaltatása új adatok és összefüggések felismerését tették lehetővé.

Boross A. Erzsébet könyve számos, a hazai gazdaságtörténeti irodalomban megrögzült vélekedést kérdőjelez meg. A szerző adatokkal bizonyítja, hogy az első világháború utáni évek inflációja pozitív hatást gyakorolt a gazdaság növekedésére, meggyorsította a gazdasági rekonstrukciót és gyorsított tőkeakkumulációt tett lehetővé. A könyv vitatkozik a közkeletű tökehiány-koncepcióval is, és adatokkal támasztja alá, hogy a vizsgált hét nagyvállalat fejlődését nem akadályozta forráshiány. Az inflációs időszakban az időről időre végrehajtott alaptőke-emelések, valamint az alacsony kamatozású, nem valorizált jegybanki hitelek megfelelő pénzügyi hátteret biztosítottak. A stabilizáció után a megnövekedett saját tőkeakkumuláció, esetenként pedig a hazai és a külföldi bankok kölcsönei biztosították a növekedéshez szükséges forrásokat.

A hazai történeti irodalom a két világháború közötti éveket a gazdasági stagnáció korának tartja. Boross A. Erzsébet nem tartja indokoltnak ezt a negatív értékelést, hiszen az elemzett vállalatok mindegyike többé-kevésbé sikeresen hajtotta végre a háború utáni gazdasági rekonstrukciót, képes volt növelni termelését, és új exportpiacokat talált termékei számára. Az élelmiszeripar kivételével a magyar ipar európai összehasonlításban is számottevő gazdasági növekedést mutatott a gazdasági válságot megelőző néhány év során. Boross A. Erzsébet nem tartja e1hibázottnak a Bethlen-kormány importhelyettesítő iparfejlesztési politikáját, bár ezt meglehetősen szűkszavúan ismerteti. Felhívja a figyelmet arra is, hogy nemcsak a kormány által erősen támogatott textilipar, hanem a válságágazatnak számító nehéz- és gépipar is figyelemreméltó gazdasági eredményeket ért el. Az olvasóban azonban felmerül, hogy a szerző által sikeresnek értékelt gazdasági konszolidáció végül is nem tudta az ország súlyos eladósodását megakadályozni, és az gazdasági összeomlásba torkollott az évtized végén.

A könyv sok hasznos táblázatot tartalmaz, gazdagon használja a levéltári forrásokat és a statisztikai kiadványokat, kevésbé merít viszont az elmúlt évtized gazdaságtörténeti és történeti munkáiból. Boross A. Erzsébet könyve fontos lépés abban az utóbbi években megindult kutatási folyamatban, amely új forrásokon és adatokon alapuló megközelítésben kívánja bemutatni a magyar gazdaság két világháború közötti történetét.

Elisabeth A. Boross: Inflation and Industry in Hungary 1918-1929 (Infláció és ipar Magyarországon 1918–1929) Schriften der Historische Komission zu Berlin. Band 3. Beitrage zu Inflation und Wiederaufbau in Deutschland und Europa, 1914-1924. Hg. Gerlad D. Feldman, Carl-Ludwig Holtfrerich, Gerhard A. Ritter, Peter-Christian Witt. Haude und Spener, Berlin 1994.

Pogány Ágnes