Klió 1996/1.

5. évfolyam

Prága a horogkereszt árnyékában, 1939–1945

Egy gyönyörűen kiállított, kimondottan szép könyv, amely a második világháború sötét és drámai fejezetét tárgyalja: Csehország szétzúzását és a Prágában berendezkedett német–náci helytartótanács tevékenységét.

A kötet Magyarországon háromnegyedrészt nem ismert fehér-fekete és színes fotókból áll. A szöveg angol nyelvű. Cseh és angol közös produkció. Alapkönyv. A történész csak csodálkozik, hogy 40 év alatt, a népi demokratikus „testvéri” korszakban ilyen kimondottan emóciómentes mű nem született.

A kötet hézagpótló. Több tekintetben. Bemutatja a csehek dilemmáját: ellenállás vagy behódolás. Képekkel és szöveggel ábrázolják Hácha elnök útját Berlinbe, tárgyalásait a Führerrel, amelyek során a nácik kényszerítették a cseh elnököt, hogy adja át országát protektorátusként a Német Birodalomnak. Ez megtörtént. Többek között azért, mert egy nagyhatalom sem akart Csehországért háborúba keveredni Hitlerrel. A fotók önmagukért beszélnek. A cseh nép többsége természetesen ellenezte az okkupációt, jóllehet a ravasz náci államgépezet valamely önállóságot meghagyott a cseheknek. Így a protektorátusnak megmaradt a rendőrsége. Sőt, egy mini-hadsereg is prezentálhatott az elnök előtt, ha az elhagyta székhelyét. A nép többsége beletörődött a német uralomba, többek között azért, mert Csehországot a következő években elkerülték a nyugati bombázó kötelékek (csak 1945 tavaszán bombázták kétszer Prágát), és a német életszínvonal – főleg a munkások és a kiskeresetű emberek számára – sok vonatkozásban magasabb volt, mint a háború előtti köztársaságban. A passzív ellenállás mellett – a londoni csehszlovák ellenkormány, illetve inkább exil-kormány kezdeményezésére – 1942-ben sikeres merénylet történt a prágai német helytartó, Heyrich ellen. Ez megkeményítette a német okkupációt. Hitler levetette álarcát. A Gestapó új és új feladatokat kapott. Kivégzések százaira került sor. Lidicét ekkor tették a földdel egyenlővé. Az új német helytartó, Frank vaskezekkel kormányzott. Ha a cseh bábkormány nem volt hajlandó a német követeléseknek százszázalékosan eleget tenni, a gestapósok kivégezték a minisztereket. Ugyanakkor Frank felemelte a munkások és kisemberek bérét. A cseh hadiipar „gőzerővel” dolgozott a német hadigazdálkodás részére. Kommunista partizánok elvétve akadtak. Pedig a háború előtt erős kommunista pártja volt Csehországnak. De most a félsz tétlenségre kárhoztatta őket.

Eddig nem látott fotók ismertetik meg az olvasót a protektorátus népének háborús mindennapjaival. A német katonák hadtáp-szórakozásaival. A koncertekkel. A Prágába telepített német filmgyárak, divattervezők kreációival. A pompás német fogadásokkal a Hradzsinban. És több képsorozattal – szöveggel együtt – a szerzők bemutatják Vlaszov, a Vörös Hadsereg volt tábornoka 1944. októberi kísérletét, hogy Himmler SS-birodalmi vezető segédletével antiszovjet politikai mozgalmat hozzon létre, amelynek magját a Vörös Hadsereg német fogságba esett katonái és tisztjei szolgálták volna. Két hadosztályt kívántak kezdetként felállítani. Vlaszov segítői elsősorban a Vörös Hadsereg ex-politikai tisztjei voltak, akik német hadifogságban hamar átálltak a náci ideológiára. Vlaszov – a recenzens szemében népe árulója és Hitler szolgája – 1945 májusában még megpróbálta bőrét menteni. Csapatai maradékával átvonult Prágán, mikor ott kitört a népfelkelés a nácik ellen. Vlaszov hátbatámadta a németeket, és bízott benne, hogy ezért a prágai, nem kommunista vezetésű felkelő vezérkar majd garantálja életét a város felé gyors iramban vonuló Konyev marsall csapatainál. Tévedett. Vlaszov ugyan eljutott az amerikaiakhoz, de azok kiadták Sztálinnak. Moszkvában, a Ljubljanka udvarán, társaival egyetemben a bitón végezte életét.

A Prága a horogkereszt árnyékában című könyv a kollaboránsok későbbi sorsával is foglalkozik. Hácha 1945 júniusában meghalt, Frank népbíróság elé került. Halálra ítélték és felakasztották. Amikor vége lett a népfelkelésnek – a feldühödött és politikailag nem mindig józan – prágai nép nekiesett a városban levő németeknek. Katona vagy civil, nem tettek kivételt. Az SS-eket tucatszámra lincselték meg. A Wehrmacht-tisztek – fogságba esésük után – golyót kaptak. A német polgári lakosságot heteken keresztül kínozták. Félmeztelenül üldözték őket végig a városon, horogkeresztekkel ékesítették alsóneműjüket, a nőknek levágták a haját. Öreg embereket megszégyenítettek, s tették ezt többnyire azok a prágaiak, akik az okkupáció alatt meghúzták magukat, vagy együttműködtek a náci megszállókkal.

Beneš visszatértével és a nyugati csehszlovák csapatok prágai bevonulásával végződik ez a mindenképpen elgondolkoztató és fontos, érdekes fotóanyagot tartalmazó kötet. Nézetünk szerint a könyv egy példányának Budapesten valamely nagy közkönyvtárban helye lenne.

Callum Mac Donald & Jan Kaplan: Prague In the Shadow of the German Occupation 1939–1945, (Prága a horogkereszt árnyékában, 1939–1945) Praha, Polygraphia, 1995, 215 p.

Gosztonyi Péter (Bern)