Klió 1996/3.

5. évfolyam

Florus és az Augustushoz érkezô követségek

Több említés is van arról, távoli vidékekről is érkeztek követségek Augustushoz. Ezen utalások között a történetíró Florus közlésének érdekessége abban rejlik, hogy a követséget küldő népek között említi a seres nevű népet is, a selyem népét, akiket később majd kínaiként emlegetnek. Luigi Bessone tanulmányában azt vizsgálja, hogy mi volt ennek az említésnek az eredete, és milyen motivációk vezethették Florust a történelmi tények „megváltoztatásában”. Ki kell emelni, hogy Luigi Bessone nem oldja meg olyan egyszerűen a problémát, hogy Florus gyakran szeret mesés dolgokról beszélni, hanem azt kutatja, hogy miért találja ki, és miért pont ezt találja ki, amikor más esetekben sokszor alaposan tájékozottnak tűnik, vagy ha téved, azt szándékosan teszi. Ezekről az akaratlagos tévedésekről és anakronizmusokról a szerzőnek egy másik tanulmánya beszél részletesebben.

Az említett florusi hely a seres-en kívül említi a szkítákat, szarmatákat, indiaikat is, mint olyan népeket, akik követséget küldtek Augustushoz, és gyöngyöket, drágaköveket, elefántokat vittek neki. A szkítákat és a szarmatákat egy párban említi a De viris illustribus és a Res gestae divi Augusti is, míg Orosius a szarmatákat a dákokkal együtt említi.

A másik florusi párosítás a seres és az indiaiak együttes emlegetése, amelynek az eredetét eddig még nem vizsgálták. Érdekes az a különbség is, hogy Orosius szerint Augustus a keleti követeket Tarragonában fogadta, Cassius Dio szerint pedig Szamoszon. Ez a különbség az imitatio Alexandri-val magyarázható: Ptolemaiosz is hangsúlyozta, hogy a keleti követségek nemcsak akkor érkeztek Alexandroszhoz, amikor az Babilóniában volt, hanem akkor is, miután hazaérkezett Indiából. Ezért Orosiusnál is a messze keletről érkező követségek nemcsak Szamoszra érnek el, hanem messze nyugatra, Tarragonába. A Res gestae-ban maga Augustus is azt mondja, hogy gyakran érkeztek hozzá követek Indiából, így a szamoszi és a tarragonai események, amelyekről az előbb volt szó, megfelelhetnek a valóságnak. De Augustus nem említ seres-követségeket, ez pedig az esemény történeti hitele ellen szól. Valószínűleg a princeps nem felejtett volna el megemlíteni egy ilyen esetet, és felhasználta volna propaganda céljaira, hogy hangsúlyozza, mennyire tisztelik őt még a távoli népek is.

Luigi Bessone szerint Florus és a De viris illustribus közös forrásában négy név található: az indek, a szkíták, a szarmaták, és a dákok. Florus a dákokat a seres-szel helyettesítette, két párt hozva létre, az északi és a távol-keleti népekét. Forrása lehetett ebben Horatius vagy Vergilius, akiket alaposan ismert, mint azt a művében található reminiszcenciák is bizonyítják. Azonban ebből nem lehet arra következtetni, hogy arról a Iulius Florusról van szó, aki Horatiusszal levelezett. A seres emlegetése inkább a hadriánusi kor eseményeinek felel meg. Ehhez előzményként nem árt tudni, hogy a keleti kapcsolatok a Kr. e. II. századtól indulnak meg, a Han-dinasztia alatt, az augustusi korban fokozódott a római kereskedelem Indiával, a keleti kereskedelem Kr. u. 100 körül érte el csúcspontját, és Kr. u. 127-től válságba került. A kínaiak bezárták határaikat, meggátolták a selyemhernyótenyésztés elterjedését. Tehát Florus idejében a Kínával folytatott kereskedelem súlyos nehézségekbe ütközött, így a seres közbeiktatása aktualizálásnak tűnik, de nosztalgikus és intő konnotációkat is tartalmaz: azok a viszonyok, amelyek a római állam tetőpontját biztosították, már nem ugyanolyanok, mégpedig az inertia Caesarum miatt, és ezzel az említéssel Florus a traianusi külpolitika népszerűsítését is szolgálhatta.

Luigi Bessone: Floro e le legazioni ecumeniche ad Augusto (Florus és az Augustushoz érkező ökumenikus követségek) In: Athenaeum, Studi di Letteratura e Storia dell’ Antichitŕ, Univenitŕ – Pavia 1996/1. 93–100. p.

Óbis Hajnalka