Klió 1997/2.

6. évfolyam

Makedon előkelők sírjai

Vergina sokáig jelentéktelen kis helység volt a makedón síkság szélén, míg egy napon Csipkerózsika-álmából egy sajtóközlemény fel nem ébresztette. Manólis Andrónikos görög régész (1919–1992) a falu közvetlen közelében folytatott ásatások alkalmával felfedezett egy makedón típusú földalatti sírépítményt, amelyről azt gondolta, hogy az II. Philippos sírjával azonosítható. Több korábbi, kevésbé sikeres kísérlet után, 1977/78-ban és 1980-ban Andrónikos öt emlékművet talált, amelyek egy 12 m magas sírdomb alatt feküdtek. Ez a domb egy jelentős, több száz kis, lapos tumulusból álló nekropolisz szélén feküdt. A nekropolisz területén a bronzkortól az i. e. I. századig terjedő időszakban temetkeztek. A kivételesen kifosztatlanul talált sírépítmény felfedezésével végérvényesen bebizonyosodott, hogy a régi makedón fővárosról, Aigairól van szó.

Egy jövőbemutató program keretében elkészült egy földalatti létesítmény, amely a Krypta nevet kapta. Ebben öt, a hellenisztikus tumulus alatt felfedezett síremlék egyesül.

A „királysír” a legnagyobb ilyen jellegű, eddig érintetlenül megtalált sír (9,50 m x 6,50 m alapterületű és 6,38 m magas). A sír a tipikus makedón dongaboltozatos, monumentális homlokzattal, elő- és főkamrával, valamint dromosszal ellátott földalatti mauzóleumokhoz tartozik. Hatásos falfestményekkel látták el, különösen a homlokzatot, amelyet egy több mint 5 m hosszú és 1 m magas vadászjelenet díszít. Két, a festményen ábrázolt személyről Andrónikos annak idején azt gondolta, hogy azok II. Philippossal és fiával, Nagy Sándorral azonosíthatók.

E sírépítmény különleges jelentősége, hogy kifosztatlan, mellékletei, a makedónok kora hellénisztikus történelmét és művészetét irányzó kutatásokat illetően felbecsülhetetlen értékűek. Hasonló jellegű más sírok esetében mindenekelőtt az értékes kincsek estek a sírrablók áldozatául. A háborítatlan verginai sír legjelentősebb mellékletei ma a Thessaloniki Régészeti Múzeumban láthatók. Mindenekelőtt aranyleletekről van szó: egy díszpáncélról, egy aranyból készült tegezről és más, különböző anyagokból készült sírmellékletekről.

Egy évvel a királysír felfedezése után egy másik, valamivel kisebb, de ugyanolyan típusú sírt találtak még sértetlenül. Ez az előzőtől északra feküdt, kb. ugyanabban a mélységben, és dupla márványajtói voltak. A főkamrában nem két halottat temettek el, mint a nagy sír esetében, hanem csak egyet, mégpedig egy fiatal férfit, minden bizonnyal a királyi család egyik hozzátartozóját. E mellett 1980-ban egy kisebb, egy kamrából álló sírt is felfedeztek, amely az „Önállóan álló oszlopok sírja” nevet kapta, és a makedón sírok ritkább típusához tartozik. A homlokzat különlegessége, hogy azt eredetileg is 4 különálló oszlop tagolta, nem pedig pilaszterek vagy féloszlopok (innen az elnevezés).

Ugyanazt az axiális elrendezést mutatja az a másik két síremlék is, amelyeket röviddel a „királysír” fellelése előtt találtak meg ettől délre. Ezek különböző szintmagasságokban helyezkednek el. Az egyik egy kicsiny, kirabolt sírkamra, amelynek építési formája csaknem teljesen sértetlenül megmaradt. Három falának belső felülete Persephoné elrablását tárja elénk. Közvetlenül „Persephoné sírja” mellett találhatók egy 9,60 m x 8 m alapterületű, téglalap alakú épület alapjai. Az épület valószínűleg a héróskultusz szolgálatában állt. Ezen épületek időbeli besorolása még ma sem teljesen tisztázott, mégis valószínűnek látszik, hogy a „Héróón” a legkésőbbi és a „Persephoné sírja” a legkorábbi.

Rendkívüli történelmi értékűek azok a leletek is, amelyek az előzőekben már említett nagy nekropolisz egyik tumulusából kerültek elő. Ebben néhány olyan többé-kevésbé ép sírt tártak fel, melyek kb. i. e. 540-től 340-ig terjedő időszakra datálhatók. Ezek egyike az ún. „Trón sírja”, mely – bár az elhunyt hölgy neve nem ismert – mégis rejt néhány titkot. A sírmellékletek között egy aranykoszorú lemezei mellett 78 arany vagy aranyozott dísztárgy került elő.

Egy szomszédos sírban 26 női terrakotta fejet találtak, melyeket valószínűleg vallási ünnepek alkalmával használtak. Épp ilyen figyelemreméltó az a jó pár épen megmaradt strucctojás is, melyeknek temetkezésben betöltött funkciója még nem tisztázott.

Az ásatások vezetője szerint nem zárható ki, hogy ezeket a női sírokat a makedón királyi ház és előkelő családok nőtagjai számára létesítették. A különleges megoldás, mely ezeket a sírokat a többivel szemben kitünteti, valamint a szokatlan mellékletek is alátámasztják azt a feltevést, hogy az itt eltemetett nők esetében mindenképpen egy eddig még nem azonosítható kultusz papnőiről lehetett szó.

Jeorjias Martin Beyer: Die Vergangenheit geht in den Untergrund. Ein moderner Tumulus schützt dei letzte Ruhestätte Philipps II. von Makedonien (A múlt elsüllyed. Modern tumulus védi II. Makedóniai Philippos nyughelyét). In: Antike Welt 1996/4. 397–404. p.

Kiss Sebestyén