Klió 1997/2.

6. évfolyam

Nemzetiségi kérdés Ukrajnában

A lengyel szerző alapos munkát végzett. Bemutatja Kárpátalja I. világháború előtti problémáit is – sajnos nagyon röviden. A két háború között Ukrajna lakosságának 80,14 százaléka volt ukrán, 9,24 százaléka orosz, 5,43 százaléka zsidó. Külön rámutat a szerző az Ukrajnában élő csehekre és lengyelekre. Fontos adatokkal szolgál a szerző a két világháború közötti „fejlődéséről”. 1926 és 1937 között az ukrán lakosság számaránya 4,3 százalékkal csökkent, az oroszoké pedig 20,3 százalékkal növekedett; a zsidó lakosság ez alatt az idő alatt számszerűen 6,6 százalékkal csökkent. Ukrajna keleti részén folyt az „oroszosítás” az ukránok rovására, a nyugati részén pedig „lengyelesítés” volt észlelhető. Az ukránok számaránya azzal is csökkent, hogy a szovjet hatóságok 1941-ben sok ukránt telepítettek ki, mert nem bíztak bennük. A világháborús veszteség mellett ez is oka volt annak, hogy 1941 és 1946 között 40 millió 967 ezerről 32 millió 99 ezerre csökkent.

A magyarok számára a nyelvi asszimilációra való késztetés veszélyes, de végeredményben eredménytelen volt. Közel 98,6 százalékuk a saját nyelvét anyanyelvének ismerte el. Valamivel jobban, illetve könnyebben ment az asszimiláció a moldvaiaknál, románoknál, illetve a bolgárok esetében. A zsidók és a lengyelek voltak azok, akik nyelvükről leginkább, illetve leggyorsabban lemondtak. Ez részben azzal is összefüggött, hogy a lengyelek jelentős része az ukrajnai faluvidéken lakott, ukránokkal körülvéve, és lassan átvették azok nyelvét is.

Az ukrán népesség száma a második világháború után elég gyorsan növekedett. 1951-ben 27 millió 223 ezer, 1959-ben pedig már 41 millió 845 ezer volt (185. o.). Egyébként Ukrajna „eloroszosítása”, illetve inkább „eloroszosítási” törekvése következménye az volt, hogy az oroszok által lakott ukrán vidékeken egyre inkább érezhető volt az Ukrajnától való elválási és Szovjet-Oroszországhoz való csatlakozási törekvés.

Talán nem érdektelen a könyv első részében történt utalás az Osztrák–Magyar Monarchiára; 1900 és 1910 között a Monarchiához tartozó területen jelentős volt az „ellengyelesítés”. Ez utal talán arra is, hogy a pánszláv érzés mennyire uralkodott még a Monarchiához tartozó területeken is.

A könyv sok fontos adatot közöl. Említésre méltó még rövid orosz és angol nyelvű összefoglalása.

Piotrz Eberhardt: Przemiany narodowościowe na Ukraina XX wieku (Nemzetiségi változások Ukrajnában a XX. században). Varsó, 1994. 336 o.

Révész László