Klió 1997/3.

6. évfolyam

Kleopátra palotája

 

Egyetlen antik metropolisban sem maradt fenn oly kevés antik épületmaradvány, mint éppen Alexandriában. Aki a modern Iskandarijahban az egyiptomi Alexandriát keresi, az csalódni fog. Ezért fáradoznak csak úgy tudós, mint műkedvelő lakosok, valamint az antik világváros barátai már évszázadok óta azon, hogy a csekély számú, nem túl látványos maradványt legalább az antik város történetének két leghíresebb személyiségével összekapcsolják és ezáltal felértékeljék. E két személy a városalapító-névadó Alexandros és az utolsó Ptolemaios-királyné, VII. Kleopátra. Ennek köszönhetően Alexandros sírját városszerte a legkülönbözőbb helyeken vélték felfedezni, csak éppen nem ott, ahol az irodalmi hagyomány szerint feküdnie kellett. Ezenkívül találkozni olyan fantáziadús elnevezésekkel, mint például Kleopátra fürdői, vagy legújabban Kleopátra palotája.

1996. november 3-án Franck Goddio azzal a hírrel lépett a világsajtó elé, hogy felfedezte a ptolemaiosi kikötőket, a Poseidoniont Poseidón tengeristen temp­lomával, a Timoneiont és végül Kleopátra palotáját a város keleti kikötőjében fekvő Antirrhodos szigetén.

Alexandriát egy, a Földközi-tenger és a Mareotis-tó között fekvő keskeny, dombos földnyelven hívta életre Alexandros Kr. e. 331-ben. Helytartója, a naukratisi Kleomenés alatt kezdődött a város kiépítésének első szakasza a rhodosi Deinokratés vezetésével. Akkoriban kötötték hozzá Pharos szigetét az úgynevezett Heptastadionnal a szárazföldhöz. Ez egy hét stadion (kb. 1260 m) hosszú töltés, amely a kikötő területét kettéosztotta. Így jött létre nyugaton az Eunostos-kikötő, keleten pedig a nagy kikötő. Erre a rövid időszakra esik a keleti kikötő kiépítésének kezdete, a keleti városfal megépítése és a megerősített fellegvár – az Akra – létrehozása. Kr. e. 323-ban Alexandros birodalmának felosztásakor Ptolemaiosnak, Lagos fiának jutott Egyiptom satrapia, aki még ebben az évben a Ptolemaios- és Lagida-dinasztia ősapjává nyilvánítja magát. Alexandros városát ezután szisztematikusan királyi fővárossá építik ki. A Pharos világítótorony építése is valószínűleg az első Ptolemaios uralkodásának idejére esik. I. Ptolemaios személyében Egyiptomnak újra van rendes uralkodója, és királyi városi státuszából Alexandria előlép a hellenisztikus világ első királyi városává.

Az írásos hagyomány, valamint az elmúlt 125 év alatt folytatott régészeti kutatások eredményei ma már lehetővé teszik, hogy megalkossuk a Nilus-menti metropolis tervét. A várost szabályosan kialakított, egymást derékszögben keresztező utcák tagolják, köztük két, egyenként 29,4 m széles főutcával. Keleti részében voltak mindenekelőtt a lakónegyedek, de III. Ptolemaios (Kr. e. 246–221) híres Sarapis-temploma is itt állt. A város központjában volt a nyilvános terület az agorával, a gymnasionnal, különféle templomokkal, a bírósággal és Pán szentélyével. Hozzá tartozott a városi kikötő, a nagy kikötő nyugati részében kereskedőházakkal, hajógyártó műhelyekkel stb. Északkeleten emelkedik a Lochias-félszigeten a megerősített Akra, amely a királyi negyedhez – Basileia – tartozott. E királyi városrészen belül pompás, rendkívül színvonalas mozaikokkal díszített házak feküdtek, továbbá parkok, kertek, ligetek, kisebb szentélyek, egy állatkert, az Arsinoeion és a Tycheion, valamint II. Arsinoe Nymphaionja. A királyi negyedhez tartozott a nagy kikötő keleti része is, ez volt a királyi kikötő, saját hajókészítő műhelyekkel, kereskedőházakkal, raktárakkal és egy hadihajók számára készített, elrejtett dokkal. Királyi tulajdonban volt ezen kívül a királyi kikötő közepén fekvő Antirrhodos-sziget is, egy kicsiny kikötővel és egy palotával.

A város királyi negyedén belül volt egy megerősített és ezáltal különösen védett terület, a belső Basileia, itt kapott helyet a Mouseion, az antik világ legfontosabb kutatóközpontja, egyedülálló könyvtárával. Ezenkívül itt lehetett a Sema, egy dinasztikus sír, melybe IV. Ptolemaios (Kr. e. 221–204) óta Alexandros mumifikált, valószínűleg már I. Ptolemaios alatt Sakkarából Alexandriába hozott holttestét (sóma) és a Ptolemaiosok földi maradványait temették Kleopátra kivételével. A Lagida-uralkodók palotái is e zónán belül helyezkedtek el kb. 800 m hosszúságban az Akrától a nagy kikötő közepéig. A Ptolemaiosok számos építménye úgy egymással, miként az Akrán fekvő palotával is össze volt kötve, ezáltal pompás labirintus alakult ki.

Mindazonáltal semmiféle információnk nincs arról, hogy a palotaépület egyes részeit melyik uralkodó építtette, még kevésbé tudjuk azt, hogy az egyes szárnyakban pontosan ki lakott. Egyedül a rezidencia nyugati részéről alkothatunk képet. Ez a szárny nyilvánvalóan magasrangú személyiségek – például Julius Caesar –, vagy az uralkodóház vendégei és barátai elszálláso­lására szolgált. Pompás belső kialakítását Lucanus, a római költő és történetíró leírásából ismerjük. A falakat masszív márvány, achát- és porfirkockákból, a padlót onyx lapokból, a kazettás mennyezetet vastag aranylemezekből, az oszlopokat, pilléreket és ajtófélfákat nemes ébenfából készítették, a bejárati csarnokokat elefántcsont-burkolat fedte, az ajtószárnyakat festett indiai teknősbékapáncéllal díszítették, melyekbe smaragdokat illesztettek.

Az a kérdés, hogy a ptolemaiosi palotanegyedet a császárkorban használták-e, miután Kr. e. 30-ban Alexandria elvesztette királyi fővárosi funkcióját, vagy az, hogy meddig használták, nyitott marad. Ámde nem lehet kizárni, hogy egyes részeit Egyiptom prefektusainak székhelyéül, vagy a császári család tagjainak, illetve jelentős hadvezérek látogatásakor igénybe vették. Mindenesetre a későbbi idegen hódítók megjelenése és a Diocletianus alatti háborús események rendkívül nagy pusztítást okoztak a királyi negyed területén, amelyet a császárkorban Broucheionnak neveztek. Akkoriban rombolták szét a Basileia belsejében fekvő Sema-t is, mert ettől kezdve hiányoznak a híradások a Basileiának látszólag részben már elhagyott központjáról.

Kr. u. 270 és az arab hódítás (641–646) között, mint természetesen a korai és középső császárkorban is, számos átépítéssel és újabb építkezésekkel is számolni kell a kikötő területén, amelyek a metropolis képét erősen megváltoztatták. Ez a későantik–bizánci–kora arab Alexandria, nemcsak a Ptolemaiosok királyi városrésze, az elmúlt ezer év folyamán elsüllyedt a keleti kikötőben. A palotaépítmény eddig még nem lokalizált része is, ahol az utolsó Lagida uralkodónő élt a Rómából való visszatérése (Kr. e. 44) után haláláig (Kr. e. 30) terjedő időszakban, nehezen élhette túl az évszázadokat. Csakúgy, miként Alexandros állítólagos Siva-oázisbeli sírja, Kleopátra palotája is ott fog eltűnni, ahová a valóságban tartozik: a mesék birodalmában.

 

Archäologische Nachrichten und Meldungen aus der internationalen Presse Kleopatras Palast? Zu den jüngten Untersuchungen in Hafenbecken von Alexandria (Kleopátra palotája? Az alexandriai kikötőben folytatott legújabb vizsgálatok) Antike Welt 1996/6.

 

Kiss Sebestyén