Klió 1997/3.

6. évfolyam

A szlovénok elnémetesítése a II. világháború idején

Az önálló állammal, és így „nagy történelemmel” 1991-ig nem rendelkező szlovénoknál erősen fejlett a helytörténet és az iskolatörténet kutatása. E két szempontot együttesen alkalmazta I. KriŐnar a szlovéniai Gorenjsko területén 1941 és 1945 között működő német iskolák történetét a legapróbb részletekre is kiterjedő alapossággal feldolgozó tanulmányában.

A németek, akik 1941 áprilisában támadták meg Jugoszláviát, különleges területként kezelték az általuk megszállt szlovénok lakta földet, nagyjából a mai Szlovénia északi részét. Abból indultak ki, hogy ez a terület évszázadokig német (osztrák) politikai, gazdasági és kulturális terület része volt, s hogy 1918-ban szerb megszállás alá került. A német tudósok egy része azt fejtegette, hogy Gorenjsko a német élettér része, s az iskolázatlan szlovén lakosság körében használt német szavak viszonylag nagy száma alapján azt bizonygatták, hogy az ott élők a német fajhoz tartoznak. Úgy gondolták, hogy a megszállás következtében a szlovénok elmaradtak az európai fejlődéstől, ezért – gyorsan „civilizálni” kell őket és bekapcsolni abba az új európai fejlődésbe, ahol természetesen Hitleré lesz a döntő szó.

Maga Hitler a szlovének lakta stájer területre adta ki azt a jelszót, ami Gorenjskóra is érvényes volt: „Tegyétek nekem ezt a tartományt ismét németté!” Ennek legfőbb eszköze persze az iskola volt. A lakosságot a német iskolák látogatására felszólító szórólapokon így agitáltak: „Ahogyan Adolf Hitler autópályái... rányomják a bélyegüket az új európai közösségre, úgy lesz majd a német nyelv a civilizáció hordozója, és a kulturális értékek nemzetek közötti hordozója... Aki meg akarja érteni a nemzetiszocialista Németországot, aki közre akar működni az új Európa felemelkedésében, és aki gyermekeinek jobb jövőt akar biztosítani, az németül tanul”, hiszen „Csak az ostobák gondolhatják, hogy a jövő Európájának nyelve nem a német nyelv lesz.”

Ebből a felfogásból kiindulva nem csupán a gyerekeket, de a felnőtteket is meg akarták tanítani németül. Az előbbiek számára mind az általános, mind a középiskolákban német tannyelvű oktatást vezettek be, az utóbbiakat nyelvtanfolyam elvégzésére biztatták. A minél gyorsabb eredmény elérése érdekében német nyelvterületről hoztak be tanárokat. Ezeket azzal igyekeztek e munkára lelkesíteni, hogy nem csupán fontos szakmai munkát végeznek majd, de munkájukkal kulturális és politikai missziót is teljesítenek.

A megszállók német alapossággal igyekeztek szándékaiknak megfelelően átalakítani az általános körülményeket is. Megszűntették a szlovén helyhatóságokat, intézményeket és társaságokat, vagyonukat lefoglalták. 1941. május 14-én a hivatalos nyelvet németre változtatták, lakossági összeírást tartottak, a lakosságot a németesítés szempontjából megfelelő és meg nem felelő csoportba osztották, lefoglalták a könyvtárak szlovén nyelvű anyagát, stb. Az erőteljesen szlovén tudattal rendelkezőket elűzték, illetve táborokba zárták.

A rendkívüli alaposság ellenére a németesítés programja nem haladt megfelelően előre. A szlovén lakosság egy része a hegyes vidéken könnyen létrehozható táborokba menekült, de a helyben maradó lakosok is csak kis számban vallották magukat Volksdeutschnak. Az oktatást természetesen nehezítette, hogy a németül beszélő tanárok, valamint az igazi motivációval nem bíró szlovénok elég nehezen értették meg egymást, ráadásul a szlovén partizánok, akik világosan látták, hogy az iskolák a németesítés szolgálatában állnak, állandó támadásokkal igyekeztek ezek munkáját megnehezíteni. Az iskolák elleni fenyegetések meg is tették a hatásukat, mert az 1941 júliusában felnőttek számára megindított háromhetes német nyelvtanfolyamok második körére már kevesebben jelentkeztek, mint az elsőre.

Természetesen a szlovén értelmiség is igyekezett a németesítés ellen fellépni. Miután kiderült, hogy azok a családok, amelyeknél a szlovén lelkészek megjelentek, abbahagyták a német nyelvtanfolyamok látogatását, a németek megtiltották a lelkészek lakosság között folytatott munkáját. A nyelvtanfolyamok munkáját befolyásolta a külpolitikai helyzet is: amikor 1942 végétől a németek Afrikában és Oroszországban vereséget szenvedtek, a tanfolyamokat látogatók száma felére csökkent. Jelentős nehézségekkel kellett szembenézniük az általános iskolai oktatásban is, hiszen a gyerekek egyáltalán nem tudtak németül. A tanárok a fent említett szempontoknak megfelelően persze nem csupán a német nyelv elsajátíttatására törekedtek, de a német történelem és kultúra tanításával a német tudat kialakítására is. Ennek sikertelenségét mutatja az egyik német tanár által feljegyzett eset, amikor egy légitámadás idején a gyermekeket a pincébe akarta vezetni, azok ellenálltak, mondván: „Ezek a mi repülőink, s ezek nem fognak minket megtámadni, hanem megsemmisítenek majd néhány vonatot”.

A partizánok a németek által működtetett általános iskolák munkáját is igyekeztek megnehezíteni. Mindenekelőtt arra törekedtek, hogy a német tanárokat távozásra kényszerítsék. Így ezek távollétében lerombolták házaikat, esetenként az iskolák ellen indítottak támadást, számos tanárt megöltek. Mindezek eredményeként a német tanárok jelentős része inkább visszatért eredeti iskolájába. Ennek következtében komoly nehézségek álltak elő, hiszen nem volt elegendő német anyanyelvű tanár, a tanfelügyelők pedig ellenezték a szlovén tanárok felvételét, mondván nem tudnak eléggé németül, és nem tették eléggé magukévá a nácizmust. Kezdetben azzal kísérleteztek, hogy olyan tanárokat vegyenek föl, akik náciszemléletűek és legalább a minimális német nyelvtudással bírnak, az 1943–1944-es tanévben pedig már ismét engedélyezték a szlovén anyanyelvű tanárok alkalmazását. Sőt, ahogy a partizánok támadásai erősödtek, s a németek általános helyzete gyengült, úgy lettek egyre engedékenyebbek.

Annak érdekében, hogy a lakosságot eltántorítsák a partizánok támogatásától, az általános iskola első osztályaiban fokozatosan lehetővé tették a szlovén nyelv visszatérését. 1945 elején pedig már szlovén nyelvű tankönyveket jelentettek meg az általános iskola első osztálya számára.

A négy éves német megszállás tapasztalatai nem csupán a nácizmus, de hosszú ideig a német nyelv elutasítását is eredményezték a szlovének körében.

Ivan Križnar: Nemško šolstvo na Gorenjskem v letih 1941–1945 (Német iskoláztatás Gorenjskón 1941–1945-ben) 1. rész, Šolska kronika, Ljubljana, 1995, 122–147, 2. rész, Šolska kronika 1996, 123–152. p.

Szilágyi Imre