Klió 1997/3.

6. évfolyam

Wolf, az NDK szuperkémje

 

Wolf híresen-hírhedt alakja volt a hidegháborúnak. Szimpatikus, okos és rendkívüli tehetséggel megáldott kémfőnök. Nem annak készült. Apja jó nevű orvos volt a weimari köztársaságban. Meggyőződéses marxista. 1923-ban úgy döntött, elhagyja az országot, és két fiával a Szovjetunióban telepszik meg. Wolf, a másodszülött már Moszkvában született. Szüleivel németül beszélt, de szovjet (sztálini szovjet) nevelést kapott. Apja, az orvos, nem vett részt a moszkvai emigrációs életben, így a család megúszta a sztálini tisztogatásokat. Markus Wolf egyetemre került: német–orosz nyelvészetet tanult. 1945-ben Walter Ulbricht német KP-vezér kis csoportjával repült Berlinbe, hogy megkezdjék a hitleri romokon az új Németország építését. Wolf előbb újságíróként vett részt a nürnbergi háborús bűnösök fölött ítélkező nemzetközi bíróság ülésein, majd Moszkvában lett 1949 után kelet-német diplomata. 1950 körül a berlini KP-központban úgy döntöttek, hogy ezt a rendkívüli tehetséggel ellátott fiatalembert beviszik a belügyminisztériumba, illetve a felderítő/fellazító főosztályon hasznosítják. Így is lett. Wolf – utólag – megbánta, hogy engedelmeskedett (?) a párt hívásának. De aztán bevetette magát új munkájába. Gyorsan jutott előre, mert a KP-hierarchiában ellenfeleit egyre-másra „tették hidegre” az elvtársak. Wolfból ezredes, majd később vezérőrnagy, sőt szolgálata utolsó éveiben belbiztonsági altábornagy lett. 1987-ben – „szagot kapva” a Nagy Birodalom széthullása dögszagától –, 70 éves korában nyugdíjaztatta magát. Ezután regény formájában megírta családja történetét. Sikerkönyv lett.

Markus Wolf „márka” volt a nemzetközi kémszervezetek minősítési táblázatán. Az izraeli MOSSAD és az amerikai CIA egyik legveszélyesebb ellenfelének tekintette. Joggal. A nyugatnémetek képtelenek voltak ellene eredményesen fellépni. Wolf rafinált methodusaival a legmagasabb kormánykörökhöz is bejutatta embereit. A Bundeswehr elhárító szervei, nagyrésze titokban, évtizedekig a NDK-nak dolgoztak. Ugyanez volt a Határvédelem főparancs­nokságánál és az Alkotmányvédő Hivatalban is. Wolf emberei kis és nagy pozíciókból szállították a Kelet-Berlinnek szükséges adatokat. Jórészt nem is pénzért.

Wolf külön találmánya volt a „Rómeók” felhasználása. Jóképű kelet-német belbiztonsági személyeket, hamis papírral, ráengedett a bonni minisztériu­mokban búslakodó elvált vagy kivénhedett vezető titkárnőkre. Megszerveztette velük a „véletlen” találkozót és utána az első randevút. A többi „gyerekjáték” volt. A szerelemre, szeretetre kiéhezett, fent említett nők valóban elhitték a jóképű fiatalemberek szerelmi vallomásait. Segítették őket álláskeresésben („szegények, a kommunista Németországból szöktek hozzánk!”), lakást biztosítottak nekik – és élvezettel fogadták udvarlásukat. Innen már csak egy lépés volt a szex-kapcsolat. Utána a férfiak uralták a helyzetet és a titkárnők, hogy életük alkonya gyönyörűségeit megtarthassák, szorgalmasan szállított6k főhivatalaik páncélszekrényeiből főnökeik – miniszterek – bizalmas papírjait. A „Rómeók” ezeket éjszaka lefényképezték, s kedveseik másnap már vissza­tették azokat a főnök páncélszekrényébe.

A Brandt kancellár mellé rakott személyi titkár, Günther Guillaume is beépített ember volt. Azóta elhunyt. Felesége is Markus Wolf briliáns akcióját tanúsítja. Ulbricht irodájában a kancellár minden lépése ismert volt.

Wolf mindjobban vérszemet kapott. Arról most nem is akarok írni, hogy egy III. világháború esetén a Wolf féle szolgálat egy óra alatt – beépített ügynökei segítségével – paralizálta volna a bonni kormány minden védelmi – katonai és gazdasági – lépését, és így utat nyithatott volna a győzedelmes Vörös Hadseregnek. De arról igen, hogy Wolf minden lében kanál volt. Még Svájcban is sikerült ügynököket – gazdasági kémkedésre – telepítenie. A kombattáns (harcoló) arab terroristákkal legjobb volt a kapcsolata. Fegyvereik ezreit szállította a „békeszerető NDK” égisze alatt a Közel-Keletre. A fegyver­szállítmányok Svédországon keresztül jutottak el a kombattáns arab országokba.

Wolfnak a párton belül nem volt könnyű a helyzete. Az agg, sztálinista és a végén már szenilis Ulbricht utolsó éveiben gyűlölte a jó küllemű fiatal apparatcsikot. Az NDK belbiztonsági minisztere, Erich Mielke pedig „osztály­gőgjében” felfuvalkodva üldözte. Erich Honeckerrel – Ulbricht utódjával – sem fért össze. Memoárjaiból tudjuk meg, hogy a kommunista-humanista Ulbricht még szenilis, vénember korában is kézzel-körömmel ragaszkodott a bársony­székhez. Erich Honecker, a „királyfiú”, akit Ulbricht nevelt e posztra, egy belső puccs során taszította le „nevelőapját”. Aztán Honecker is megkapta a jutalmat: őt meg az ő utódja, Erich Kränz távolította el a KP éléről.

Wolf a szovjet kapcsolatokról igyekszik minél kevesebbet írni, jóllehet tudjuk, hogy a KGB egyik fiókvállalata – és nem a legrosszabb – volt a Wolf féle intézet. Titkokat nem közöl. Csak olyanok nevét írja le, akik rég meghaltak és akikről ma már mindenki tudja, hogy egykoron az NDK titkos szolgálatának ügynöke volt.

Wolf ragyogó tollú író. Könyve jórészt legendák és féligazságok összesítése. Tulajdonképpen „élvezetes” olvasmány. Wolf nem bújik el az emberek elől. Ma is jóképű, bonviván, szereti és élvezi az életet. Berlinben él. Bíróság elé – eddig – csak mint tanú került. Állítólag német tábornoki nyugdíjat élvez. Könyve tizenegy nyelven jelent meg. Ez milliós jövedelmet fog biztosítani számára.

Wolf terhére lehet mondani – túl azon, hogy szakmailag a Nyugat ellen működött –, hogy tevékenységét nem mint meggyőződéses kommunista proletár űzte. Ismét leírom: ez az intelligens ember legkésőbb Sztálin 1953-as halála után tudta, hogy a Birodalom Sztálin epigonjai kezében előbb-utóbb szétesik. Így is történt. Az 1956-os magyar forradalom eseményei mégis meglepték. Egy egész nép kelt fel a kommunista elnyomás ellen? 1968-ról és a lengyelek harcairól is az a meggyőződése, hogy ezek mind egy-egy márványlap voltak a szovjet-kommunizmus készülő sírján. Gorbacsovról nem a legjobb a véleménye. De Brezsnyevről sem. Általában: Wolf rossz időben született, rossz ügyet szolgált. Egy nyugodt, demokratikus korszakban kitűnő politikus vagy trust-séf lett volna.

Könyve olvasói csapda. Inkább regény mint visszaemlékezés. Ügyes elrejtése kitűnő és szerteágazó titkosszolgálati működésének. Így is kell olvasni!

 

Markus Wolf: Spionage Chef im geheimen Krieg. Erinnerungen (Kémfőnök a titkos háborúban. Visszaemlékezések), München l997, Verlag List, 5ll p., képekkel, portrékkal

 

Gosztonyi Péter (Bern)