Klió 1998/3.

7. évfolyam

A szomszéd rétje... Ibero–Americana Pragensia 1996

 

 

Az évkönyv mindig egyfajta számadás és mérleg. Hol tart a tudományág az adott időszakban, milyen fontosabb művek jelentek meg, kiket díjaztak, és kik kerültek a temetőbe...

Különösen így van ez Prágában, ahol az Ibero–Americana Pragensia harmincadik évébe lépett. Három évtized egy emberöltő, egy kiadvány életében nagyon nagy idő, van tehát mit mérlegelni. A már 82 éves Josef Polišeńsky igazgató előszava néz vissza az eltelt évtizedekre. Josef Opatrný egyetemi tanár és Simona Binková docens szerkesztette a 302 oldalas könyvet.

Legelőször a kiadványok. Az Articulos y estudios (ez afféle ACTA), a Roma­nisti­ka Pragensia / Philologia Pragensia Literania – idegen nyelven – első­sorban spanyolul jelennek meg. Hasonlóképpen, mint az Amerika Latina Moszkvában, az Estudios Latinoamerikanos Varsóban, az Acta Historica Szegeden.

A Materiales y Breves Estudios konkrét anyagokat közöl, a Notas y Comentarios kongresszusokról, szimpóziumokról ad számot. Évente publikál­ják a Cronica de los Estudios Ibero–Amerikanos-t, amíg a Bibliografia de Ibero–America Pragensia ötévenként jelenik meg.

Ami a tanulmányokat illeti, Anna Mištinová 19 oldalas esszéje, a Geografia Lingüistica y Los Atlas Lingüisticos de Hispanoamericana a dialektológia (nyelvjárás-tudomány) egyik gyöngyszeme.

Mištinová részletes, térképekkel bővített műve először Chilével, pontosab­ban az ország déli részeivel foglalkozik. A családdal kapcsolatos szókincs változásait követi nyomon, 262 helyszínen 300 000 választ szedett össze Kolum­biában. Gyűjtött Mexikóban, ahol 407 fonetikai jegyet, 243 nyelvtani jelen­sé­get, 350 lexikológiai adatot tár az olvasó elé. Végül Argentínában és Uru­gu­ayban dolgozott. Itt a lakosság vándorlásának nyelvészeti vonatkozásait írta le.

Nyelvészet után történelem. Katerina Brezinová a Chikanos eset címmel az Egyesült Államokban élő mexikóiakkal foglalkozik. 1848-ban Mexikó elvesztette egykori területének majdnem a felét, a mai California, Új Mexikó, Texas, Nevada, Arizona, Colorado és Utah államot. A béke Guadalupe Hidalgoban 1848-ban a Río Grande folyót jelölte meg határként. Egy 1980-ban megtartott népszámlálás szerint 250 000 ember volt spanyol eredetű.

Los Angeles a harmadik legnagyobb spanyol nyelvű város Mexikóváros és Buenos Aires után. A spanyolajkúak – a tanulmány szerint – egyfajta tudatha­sadásos állapotban élnek. Nem mennek vissza Mexikóba, mert az ottaninál jóval magasabb életszínvonal fogva tartja őket. Egy részük elzárkózik az „Opressor”-tól, militáns szeparatizmusba menekül, más részük az elveszett azonosságot éli meg, sokszor több ezer kilométerre az egykori anyaországtól. Az indián múlt, az ősök, a történelem hősei válogatás nélkül kerülnek előtérbe. Az egyetlen szempont az, hogy nem „jenki” az illető. A hatvanas és hetvenes években a chicanókat a kulturális nacionalizmus és saját identitásuk megerősödése jellemezte.

A helyzet fonákságát jelzi, hogy az Egyesült Államok egyik nagy problémája a mexikói bevándorlók tömegének feltartóztatása, megállítása és visszatolonco­lása Mexikóba. Ezért a mexikóiakat az amerikainál jóval alacsonyabb bér sem tartja vissza attól, hogy valamiféle „Paradicsomot” lássanak a másik országban.

Kuba a témája két írásnak is. Izaskun Alvarez Cuartero (Salamanca) a Politikai Gazdasági Tanszék létrehozását elemzi Havannában (1818-tól 1824-ig), míg Pablo Torrero Kuba külkereskedelmének fejlődését boncolgatja 1826–1860 között. Ez utóbbi 20 oldalas, táblázatokkal és grafikonokkal bőven ellátott tanulmány, a kávé és a cukor, a dohány, a cukornádpálinka, a liszt és más termékek kiviteléről és behozataláról szól. A korabeli (azóta már elavult) mértékegységeket használja. Például: arroba = 11,5 kg, vagy űrmér­tékként 16 Kgj, a pipa’ (kis hordó) a bocoyes (nagy hordó szárazáruk tartására) a font (0,46 kg), a quintal (súlymérték, kb. 46 kg), a mérföld (1609 m). Táblázatok és grafikonok szemléltetik a kincstári jövedelem alakulását 1826-tól 1858-ig, de kitér a hiány és többlet (fölösleg) izgalmas problémájára is...

Vallás, egyház, indiánok. Ez a következő nagyobb rész témája. B. Roedl Latin-Amerika történetének máig vitatott kérdéseivel foglalkozik. Ezek: a konkiszta legitimációja, jogszerűsége. Hogyan kezeljék, minek tekintsék az indiánokat?

A tridenti zsinat 1545-től 1563-ig a megújult, újjászervezett katolikus egyháznak adott programot, amely egyetemes misszióban, azaz térítésben (re)katolizálásban foglalta össze az egyház szerepét. Megindították az ellenreformációt.

II. Fülöp király 1564-ben elrendelte, hogy a tridenti zsinat határozatainak érvényt kell szerezni. A korábbi erőfeszítések – amelyek arra irányultak, hogy elspanyolosítsák a különféle nemzetiségeket, főleg az aymarákat és a kecsuákat, és beolvasszják őket a Spanyol Birodalomba – eredménye szinte a nullával volt egyenlő. Fülöp elrendelte 1580-ban, hogy a bennszülött nyelveket az evangelizációban tekintsék hivatalos nyelveknek, azaz tanulják meg, illetve használják a térítés során. Később III. Fülöp (1598–1621) és IV. Fülöp (1621–1665) újra megerősítette ezt a rendeletet. José de Acosta (1540–1606) szerkesztett egy új, kötelezően alkalmazott katekizmust az alkirályságok területén.

A törvényhozásban, a jogalkotásban az állam pragmatista volt az indiánokkal szemben, tiszteletben tartotta az ősi intézményeket, a társadalmi normákat, meghagyta az önkormányzatokat és a választott elöljárókat. Nem szállt szembe a születő kapitalizmus gazdasági agresszivitásával. Az állam szerepe főleg a „bálványimádásnak” nevezett indián hagyományok visszaszorítására szorítkozott, ezt eredményesen csinálta. Lényegében ez a magva a jezsuiták és a ferencesek missziójának is Alsó-Kaliforniában, amelyről Simona Binková írt.

Bohumil Kroupa (1838–1912) cseh festő könyvét Opatný professzor méltatja. A művész útiránya Mexikó, Panama. Témái: az indiánok élete, a hatalmas mocsarakban és őserdőkben megbúvó települések, Panama és Havanna kikötője a múlt században, és New Orleans városa. (Mindez emlékeztet Rosti Pál nevezetes munkájára, amelyben Venezuelát, Mexikóvárost mutatta meg fényképekben.)

A híres katalán gordonkaművész, Pablo Casals (1876–1973) hangversenyeit csak a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása után, 1977-től kezdték méltatni. Casals 1914-ben, 1937-ben, 1958-ban volt Prágában. Díszdoktorrá fogadták. Plakátok, képeslapok idézik fel a bensőséges viszonyt, amely a Cseh Filharmonikusok és a művész között volt.

Az évkönyvek hagyományosan a kötet végén szokták a publikációkat felsorolni, noha csaknem ez a legfontosabb rész. Mivel foglalkoznak mások, ki mit jelentetett meg – ebből a mintegy 20 oldalból lehet megtudni. A recenziók többségét Josef Opatny és Simona Binková írta.

Néhány példa: 1. Handbuch der Geschichte Lateinamerikas. I. Mittel, Südamerika bis 1760. Latin-Amerika történetének kézikönyve. Közép, Dél-Amerika 1760. Kiadó: Herst Pietschmann. Stuttgart 1994. 1063 oldal.

2. Michael Zeuske. Francisco Miranda und die Entdeckurg Europas. Eine Biographie. Hamburg 1995. 298 oldal. (Zeuske: Francisco Miranda és Európa felfedezése. Életrajz.)

3. Historia de Cuba. La colonia revolución socioeconomica y formacion nacional de los origenes a 1967. (Kuba története. A gyarmati kor, a társadalmi, gazdasági forradalom, a nemzet kialakulása 1867-ig.) Bacia-Garcia. La Habana 1994. 518 págs. Annak ellenére, hogy Magyarországon már sok, a szigetországról szóló könyv van, hiányzik egy átfogó Kuba-történet. Még kézikönyv formájában sincs Kuba-monográfia. Bár „ha különösen a társadalmi osztályok harcát, az osztályharcot helyezi a történelmi haladás tengelyébe” – némileg túlhaladottnak tűnik a marxista frazeológia.

4. Politik und Geschichte in Argentinien und Guatemala 19–20 Jahrhundert. Michael Riekeberg. (Az iskolai tankönyveket elemzi 267 oldalon.) Frankfurt am Main. 1994.

5. Rural Paraguay. (1870–1932) Jankleinpennig. Holland tudós munkája az ország mezőgazdaságáról szól. 1992. Amszterdam. 525 oldal.

Még irodalom és persze politika is belefér az évkönyvbe. Három, Miamiban kiadott könyv Kubáról. A 60-as, 70-es évek fokozatos kiábrándulását fogalmazzák meg: La travestia secreta (Titkos átkelés). Carlos Vitoria 1994. Siempre la lluvia (Örökké az eső). Abreu Felipe 1994. Este viento de cuaresma (Nagyböjti szél). Roberto Valero 1994.

A szemlézés továbbgondolkodásra késztet: mi az, ami több vagy más a cseh historiográfiában? Segít a további kutatási irányok meghatározásában is.

 

Ibero–Americana Pragensia, szerk.: Josef Opatrný–Simona Binková, Prága, 1996. 302 p.

 

Rozsnyai Jenő