Klió 1998/3.

7. évfolyam

Valóban Gorsium volt-e a pannóniai császárkultusz központja?

Gorsium területén 1958 óta folynak a régészeti ásatások. A már jó néhány évtizede Kanadában élő magyar régész, Fedák János, a charlottetowni University of Prince Edward Island tanára 1987-ben kapcsolódott be a tác-gorsiumi ásatásokba. A kutatásban magyar és kanadai régészhallgatók segítették. Csaknem tíz évnyi feltáró munkájuk eredménye számos érdekes információval gyarapíthatja Pannónia történetére vonatkozó ismereteinket.

Az ásatási munkálatok Gorsium központjának közelében: a fórum keleti oldalán, valamint a város északkeleti részében és a decumanus maximus déli részén folytak, melyek során többek között néhány nagyobb épület maradványai is előkerültek. A feltárási terület déli részén egy minden bizonnyal IV. századból való, talán kultikus célokat szolgáló épület részletei kerültek napvilágra. Láthatóak a terazzo padló töredékei, a fűtőrendszer nyomai, megmaradt a praefurnium és két töredékes oszlopbázis a nyugati homlokzat elülső részén, melynek egykori oszlopai a fórumra néztek. A leletek alapján feltételezhető, hogy az épület az V. században is használatban maradt, valószínűleg keresztény templomként funkcionált. Az épületen belül és körülötte is számos avar sírra bukkantak a régészek, amelyek azt jelzik, hogy a terület valamikor a VI–VIII. század között egy temető részévé vált. Az épület egyik egységében (250/740-es négyzet) sikerült lejutni egy II. század második feléből való út szintjéig, mely szorosan összeillesztett, szabálytalan kőkockákkal volt kirakva és lehetséges, hogy ez vezetett végig a fórum egész déli oldalán. A fenn említett építmény keleti részén egy apszisos épület falmaradványait tárták fel. Az apszis szintjét enyhén megemelték, ami azt sugallja, hogy itt egy mensa (étkezőasztal) volt. A körülötte talált cseréptöredékek a IV. századra datálhatók, valamint egy Constantinus-korabeli érme is előkerült e területen.

A legérdekesebb régészeti felfedezés címére azonban kétségtelenül a LXX-es számmal ellátott épület maradványai tarthatnak számot. A 245-260/760–775-ös négyzetek által behatárolt területen fekvő épület teljes feltárása ugyan mostanáig nem történt meg, de az eddigi ásatások alapján feltételezhető, hogy igen tekintélyes méretű építészeti egységgel van dolgunk, melynek csak a homlokzata 17 méter széles. Az épület enyhén lejtős dombra épült és nyugat felé, egy nyitott területre, a fórumra nézett, homlokzati oldalán négy oszlopbázis fedezhető fel. A 245/775-ös négyzetben találták az első rombusz alakú talapzatot, ezután dél felé haladva sorban két kisebb méretű bázis került elő, majd egy negyedik is, mely méretében és kivitelezésben igen hasonló az elsőhöz. E negyedik bázisnak az alapjait is feltárták, és így láthatóvá vált, hogy kövei szorosan illeszkednek egymáshoz, és maga az alapozás 1.60 méter mélyre megy le. Pannoniában másutt nem találkozunk azzal, hogy egy oszloptalapzat ilyen szilárd, masszív alapokkal rendelkezne. A négy talapzat kötőanyaga azonos (szürkés habarcs), melyből arra lehet következtetni, hogy ugyanabban az időben készültek. Jóllehet az ásatási területen még egyetlen egy oszlop sem került elő, a székesfehérvári Szent István Múzeum romkertjében azonban van két szürkegránit oszloptöredék – mindkettő 7 méternél is magasabb –, melyek Gorsiumból származnak. Ezen oszlopok kerületük alapján tökéletesen illeszkednek a két rombusz alakú bázishoz. A gránitoszlopok súlya azt is megmagyarázná, miért volt szükség a bázisok rendkívül erős alapjaira. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a gorsiumi talapzatok, valamint a múzeum romkertjében levő oszlopok között feltételezett kapcsolatra minden kétséget kizáró bizonyítékok nincsenek. A szürkegránit használata egyébként igen szokatlan Pannoniában, mivel e kőzet nem fordul elő a provincia területén, így valószínűleg a Balkánról, vagy még távolabbról szállították ide. A LXX-es épület két belső, kisebb oszlopa minden bizonnyal más anyagból – talán fehérmárványból – készült.

A bázisok előtt lépcsőmaradványok nyomai fedezhetők fel, melyek az épület előtti nyitott területre vezettek. A négy homlokzati oszlop mögött az előcsarnok maradványai láthatók. Innen a két kisebb oszlop tengelyében lévő ajtónyíláson keresztül az épület belső terébe jutunk. Az előcsarnok falától keletre egy téglalap alakú helyiség maradványai fedezhetők fel, valamint egy kőből készült bázis töredéke. Fedák szerint maga az épület funkcióját tekintve templom lehetett, melynek a naos-a ez a téglalap formájú terület volt, a kőtalapzaton pedig a kultuszszobor állhatott.

Az épületet dél felől valószinűleg egy 1.15 méter vastag fal vette körül, mely a II. század elejéről származik. Úgy tűnik, hogy az északi falat a hozzá kapcsolódó csatornarendszer többszöri újjáépítése miatt a II. és IV. század között teljesen lerombolták. A keleti fal kibontására nem került sor, mivel a rajta lévő apszisos épületet, amiről korábban már esett szó, szeretnék megőrizni. A déli és a feltételezett keleti fal a 265/765-ös négyzetben találkozik, méretük és építési technikájuk megegyezik, tehát a derékszögben kapcsolódó falak alkothatták a LXX-es épület dél-keleti sarkát. A kisebb, északi oszlop közelében a legio X Gemina egy bélyeges téglájának töredéke került elő, ami azt látszik megerősíteni, hogy a korábban e területen levő katonai tábor még meglevő épületeit 105–106 folyamán a legio egy lovascsapata lerombolta. A négy oszlopbázis mögött és körül három Traianus-korabeli érme került elő, melyek eredete a II. század első éveire tehető. Az épület padlószintje felett talált II. század második feléből való cserépedény-töredékek arra utalnak, hogy a markomann háborúk alatt, 160–180 között az építményt lerombolták. A padlószint alatt egy korábbi (I. századi), szinte teljesen fából készült épület maradványai találhatók, mely talán szentély lehetett. A faépület alatt már érintetlen sárga homok van. Mindezekből a leletekből valószínűsíthető, hogy a LXX-es épület a II. században készült, a 106 utáni időszakból származik, amikor a limes kiépülése következtében Gorsium már elvesztette katonai jelentőségét és Traianus elhatározta, hogy újjáépíti az egykori katonai tábort.

Az épület funkciójára vonatkozóan – amint arról korábban is említés történt – Fedák arra a következtetésre jutott, hogy csakis templom lehetett, mégpedig alaprajzából, elhelyezkedéséből, méreteiből kiindulva a császárkultusz első kőtemploma Gorsiumban, melyet talán maga Hadrianus tervezett, aki 106–108 között a provincia kormányzói tisztét töltötte be. Az épület eddig feltárt részei gondos tervezést és kivitelezést mutatnak, melyekben a hadrianusi építészet jellegzetes stílusjegyei fedezhetők fel. Az építkezés több évig tarthatott. Elképzelhető, hogy a templom csak 118-ra készült el, amikor az akkor már császár Hadrianus újra Pannoniába látogatott.

A LXX-es épület déli részénél egy újabb építmény falai emelkednek, melyek talán egy másik templom maradványai. Ha helyesnek bizonyulnának azok a számítások, melyek szerint a fórum keleti oldala körülbelül 40 méter, akkor lenne hely egy harmadik templom számára is, és így a gorsiumi fórum keleti oldalának II. századi képe három templomot mutatna egymás mellett, amint azt más városok esetében is láthatjuk birodalomszerte.

A magyar kutatás már régóta feltételezi, hogy Gorsium volt a pannoniai császárkultusz központja, de eddig nem sikerült semmilyen kézzelfogható bizonyítékkal alátámasztani ezt a hipotézist. Fedák János és tanítványainak eredményei igen biztatóak és a jövőre nézve meghatározhatják a kutatás újabb irányait, területeit, de még mindig túl sok a „ha”, túl sok a megválaszolatlan kérdés. A gorsiumi LXX-es épület talán valóban az egykori templum provinciae-t rejti magában, egyelőre azonban még őrzi titkát.

Janos Fedak: Archaeological Fieldwork at Tác-Gorsium in 1993–94 (Régészeti ásatások Tác-Gorsiumnál 1993–94-ben). Echos du Monde Classique/Classical Views, XXXIX. 14. (1995) 137–156.

Janos Fedak: Excavations at Tác-Gorsium in Hungary,1995–1996 (Feltárások Tác-Gorsiumnál, Magyarországon 1995–1996). Echos du Monde Classique/Classical Views, XLI. 16. (1997) 107–126.

Tóth Orsolya