Klió 1999/1.

8. évfolyam

A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság

Amikor 1996. április 12-én, a ma már történelminek nevezett, egykori Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének képviselő-csoportja benyújtotta követelését a Vajdaság Autonóm Tartomány képviselőházának, hogy az állam (Jugoszlávia-Szerbia) által szerveztessen meg egy nemzetközi tanácskozást a honfoglalás 1100. évfordulója alkalmából, egyáltalán nem volt biztos, hogy az itt bemutatandó kötet meglátja a napvilágot. A Szerbiai Szocialista Párt képviselői többsége, a számára meglepetésszerűen hangzó javaslatot az államnemzeti koncepcióból kiindulva, leszavazta. Hiszen nehéz volt elismerniük a képviselőknek a mai körülmények között, egy ma kisebbségben élő népnek, hogy az említett területen (a mai Vajdaság) egykor ő alapított előbb államot.

Szerencsére a Vajdaság Autonóm Tartomány felelősei – elsősorban a kisebbségi titkárság vezetői – előrelátóbbak voltak pártjuk képviselőinél, s e sorok íróját 10 nap után beszélgetésre invitálták arról, hogyan is lehetne megszervezni egy tudományos konferenciát. Jómagam sem, de a körülöttem lévők sem hittünk a sikerben, ám a szervezési munka 1996 tavaszán gyorsított ütemben indult, s az év őszén a konferenciát meg lehetett tartani. A szervezőbizottság élére dr. Rókay Péter egyetemi tanárt, az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar egyetemes középkort előadó tanárát nevezték ki. Az ő szakavatott irányítása alatt és szervezőmunkája révén jött létre a konferencia.

E konferencia révén Jugoszlávia volt az egyetlen az utódállamok közül, amely tetemes összegű állami pénzen a millecentenárium alkalmából nemzetközi jellegű tudományos tanácskozást szervezett meg. Ahogyan szokás mondani, hogy jól járt a király is meg a nép is, ez esetben jól járt az állam is, publicitást szerezve magának, meg a tudomány is értékes tanulmánykötettel gazdagodott.

A Honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság című tudományos konferenciát 1996. november 21–23. között tartották meg az Újvidéki Egyetem Bölcsészettudományi Kar (a történelem- és a magyar nyelv és irodalom tanszéke), a Vajdasági Múzeum, illetve a Vajdaság Autonóm Tartomány nemzeti kisebbségi-, igazgatási- és jogszabályügyi titkársága (minisztérium), valamint a szerbiai kormány támogatásával, magyarországi, szlovákiai és jugoszláviai szakemberek részvételével.

A konferencián résztvevő szakemberek elsősorban a honfoglalásnak a mai Vajdaság területével kapcsolatos vonatkozásairól tartottak előadásokat. Ezek az előadások kaptak helyet a kötetben. Minden előadást – összesen 38-at – a konferencia hivatalos nyelvein (magyar és szerb) közölték. Összesen 14 szerb és 24 magyar nyelvű beszámoló teljes szövege található tanulmány formájában a kötetben (magyar, illetve szerb nyelvű összefoglalással). Ezenfelül minden tanulmányhoz rövidebb angol nyelvű rezümé csatlakozik.

A kötetben az elhangzott előadásokat, illetve tanulmányokat tudományágak szerint csoportosították a következő felosztás szerint: történelem, régészet és muzeológia, nyelvészet, történetírás, irodalom és néphagyomány, s végül pedig a könyv utolsó fejezetében azok a tanulmányok következnek, amelyek a millenniumnak a mai Vajdaság területén lezajlott ünnepségeivel foglalkoznak.

A kötet első fejezetében Jovanka Kalić és Sima Ćirković belgrádi, Dura Hardi újvidéki, Hegedűs Antal szabadkai, valamint Kapitánffy István, Font Márta, Bertényi Iván, Olajos Teréz, Kristó Gyula, Tóth Sándor László, Szegfü László és H. Tóth Imre magyarországi történészek és filológusok tanulmányai kaptak helyet. A fent említett szerzők művei a magyar honfoglaláskori európai viszonyokkal, a magyar–szláv kapcsolatokkal, a magyarokra vonatkozó bizánci forrásokkal, a magyar honfoglalás vitás kérdéseivel (pl. „kettős honfoglalás”, a fehér és fekete magyarok problematikája stb,), valamint a magyar honfoglalás jelentőségével, illetve a régióra kifejtett hatásával foglalkoznak.

A régészet és muzeológia című fejezetben Éry Kinga, Kürti Béla magyarországi, Szekeres László, Ritz Péter és Vesna Marjanović szabadkai és újvidéki régészek, antropológusok, néprajzkutatók munkái kaptak helyet, amelyek a honfoglaló magyarok külsejével és életmódjának anyagi emlékeivel foglalkoznak.

A következő, harmadik egységet a nyelvészet körébe tartozó tanulmányok alkotják. Ezek között találhatók Molnár Csikós László, Rajsli Ilona, Cseh Márta és Ljubica Prćić újvidéki és szabadkai nyelvészek művei, amelyek a magyar nyelv európaivá válásával, a honfoglaló magyarok nyelvével és írásbeliségével, továbbá Kniezsa István nyelvész honfoglalással kapcsolatos észrevételeivel, illetve a legrégibb szláv jövevényszavak magyar ngelvben elfoglalt funkciójával foglalkoznak.

A honfoglalás már a régmúlt idők óta foglalkoztatta a történelem iránt érdeklődő krónikásokat, szakembereket. Ezzel a témával foglalkozó tanulmányok alkotják a kötet negyedik egységét, amelynek szerzői Veszprémy László magyarországi és Bosnyák István, Dušanka Dinić-Knežević, Ózer Ágnes, Biljana Šimunović jugoszláviai történészek és irodalomtörténészek. Ezek a tanulmányok bő ismeretanyaggal szolgálnak a magyar krónikások honfoglalással kapcsolatos leírásaiból, valamint a szerb történetírás viszonyulásáról a honfoglaláshoz, amelynek megítélése a szerb történészeket illetőleg, sokszor az adott politikai helyzet függvénye volt.

A következő, V. fejezet széleskörű adatbázis az irodalom és néphagyomány iránt érdeklődők számára. Ebben a részben Danyi Magdolna, Láncz Irén, Jung Károly, Papp György és Bagi Ferenc, az újvidéki magyar nyelv és irodalom tanszék munkatársainak tanulmányai találhatók. E tanulmányok a magyar vers- és regényírás egyes, a honfoglalással foglalkozó műveit (Ady Endre: Verecke híres útján jöttem én, és Kodolányi János: Pogány tüzek) elemzik, valamint egy Gomboson feljegyzett, a honfoglalást leíró Árpád-kori dal keletkezésének körülményeit vizsgálják. E fejezetben továbbá a szólásainkban előforduló honfoglaláskori emlékekkel és az ősi gyermekneveléssel foglalkozó tanulmányok is helyet kaptak.

A kötet utolsó, VI. fejezetét azok a tanulmányok alkotják, amelyek a száz évvel ezelőtt Magyarországon és a mai Vajdaság területén lezajlott millenáris megemlékezésekről szólnak, mint pl, a nemzetiségek viszonyulása a millenniumhoz, a szlovákok és magyarok viszonya a Vajdaságban abban a korban, Bács-Bodrog vármegye 1896-os monográfiája, Millennium Bánátban, Szabadkán, Zimonyban és Újvidéken, E tanulmányok szerzői Ján Sirácký szlovákiai, Káich Katalin, Németh Ferenc, Pál Tibor, Milena Jovanović, Kalapis Zoltán és Mirko Grlica jugoszláviai történészek, művelődéstörténészek, publicisták és nyelvészek.

A konferencián elhangzott előadások és a kötet tartalmazta tanulmányok hozzájárultak a magyarok és szlávok honfoglaláskori viszonyának, a még vitára okot adó egyes kérdéseinek több aspektusbeli tisztázásához. A tanulmányok többségéből kiderül az is, hogy a mai Vajdaság milyen fontos területe volt a kor népmozgásainak és a kultúrák találkozásának. A tanulmányokból az is érzékelhetővé vált, hogy nem olyan egyértelműek Pavel Jozef Šafarik és František Palacky szláv tudósok múlt századbeli megállapításai, hogy tudniillik a betelepült magyarok elválasztották egymástól a szlávok egyes ágait, kárt okozva további fejlődésükben, hanem ezzel ellentétben a magyarok védték, elsősorban a délszlávokat a germanizációtól és segítették emancipációjukat a Bizánci Birodalomtól. Ugyanakkor a magyar és szláv kultúrák nagyfokú köcsönhatása következett be a honfoglalás utáni korszakban, amely napjainkban is érezteti hatását.

Az ismertetett kötet a konferencia megtartása után, egy évvel később, 1997 végén jelent meg, és hasznos olvasmányává válhat mindazoknak, akik a honfoglalás kora és a vele kapcsolatos korabeli, valamint későbbi események után érdeklődnek történeti, régészeti, irodalmi, valamint nyelvészeti szempontból. Az a sajátossága, hogy egyaránt megérti a magyar és szerb olvasó is, külön emeli értékét.

1100 godina doseljenja Madara i Vojvodina (A honfoglalás 1100 éve és a Vajdaság), szerzői közösség, Beograd–Novi Sad, 1997, 382 p.

Pál Tibor