Klió 1999/1.

8. évfolyam

Spanyol–lengyel kapcsolatok a XVI. században

 

 

1994-ben Madridban látott napvilágot a XVI. század első felével, s azon belül a lengyel–spanyol kapcsolatokkal foglalkozó, most bemutatásra kerülő könyv. Ez a mű a benne foglalt magyar történelmi vonatkozások miatt a korszakkal foglalkozó hazai történészek számára sem érdektelen. Lengyel és spanyol törté­né­szek team-munkájának köszönhető ez a maga nemében – legalább is az itthoni történetírás számára – egyedülálló és az adott történelmi periódust a politikai és személyes kapcsolatokon keresztül kiválóan szemléltető forrásgyűj­temény.

A nagy felfedezések korának Spanyolországát és annak európai és az Indiákkal folytatott kapcsolatait nem mindennapi oldalról, egy külföldi szemszögéből mutatja be a könyv a benne található leveleken keresztül.

A lengyel származású Juan Dantisco korának művelt személyiségei közé tartozott, költő és egyben a politikában is otthonosan mozgó diplomata volt. A lengyel királyság diplomatájaként tölthetett közel egy évtizedet V. Károly német-római császár és spanyol király spanyolországi udvarában, ahol közeli – s nem egy alkalommal bizalmas – kapcsolatba került politikai személyi­ségekkel és a kor szellemi elitjével is. Ilyen kapcsolatainak köszönhetően kontaktust hozott létre a spanyol és európai értelmiség és Közép-Kelet-Európa kulturális központjai között. Kapcsolatai és követi kötelezettsége, vérmérséklete és érdeklődése oly emberekhez hozták közel, mint a nagy conquistador, Hernán Cortés, akihez már-már barátság fűzte. A spanyol udvarba ilyen kiválóan beilleszkedő lengyel nemcsak a spanyol és a birodalmi politika irányítóival, illetve az európai szellemi élet vezetőivel levelezett, de rendsze­resen küldte követi jelentéseit távoli hazájába V. Károly birodalmának viszo­nyai­ról, az európai eseményekről és azok várható hatásairól.

Amikor visszatért Lengyelországba, fenntartotta folyamatos kapcsolatait Spanyolországgal, s mint közvetítő működött Közép-Kelet Európa. és korábbi állomáshelye között.

Dantisco levelezésének terjedelme és az, hogy ebből több ezer dokumentum megőrződött, teszi nyilvánvalóvá, hogy a korabeli Spanyolország politikai és szellemi életének felbecsülhetetlen értékű forrásával állunk szemben.

Antonio Fontán és Jerzy Axer – és összedolgozó kis csapatuk1 – munkáján keresztül feltárul Dantisco levelezése, melyben nyomonkövethetjük a két ország kapcsolatait és visszahozhatjuk egy pillanatra a humanizmus szellemisé­gének atmoszféráját. A levelezés alapján felvázolhatjuk mind Spanyolország, mind Lengyelország katonai-politikai helyzetét, egymáshoz fűződő viszonyukat és Európában betöltött szerepüket a XVI. század első felében. A forrásközlést megelőzi négy bevezető tanulmány, amelyek a levelek megértéséhez feltétlenül szükséges háttéranyagot tartalmazzák. Az első ilyen fejezet V. Károly Spanyol­országát mutatja be. Az ország belpolitikai, gazdasági és társadalmi feszült­ségein keresztül hűen szemlélteti azt a közeget, ahová a lengyel követnek, mint uralkodója hivatalos megbízottjának be kellett illeszkednie, kapcsolatokat kellett teremtenie. Két nagy spanyol krónika- és történetíró – Prudencio Sando­val és Pedro Mexía – munkájában megörökítette Dantisco lengyel követ hivatalos fogadását a valladolidi királyi udvarban, ahol nemcsak a császárnak, hanem az udvarban lévő többi követnek is bemutatták.

A második fejezet Lengyelország XVI. századi politikai és kulturális szerepével foglalkozik. Ezen belül külön kitér a lengyel-litván perszonálunió külkapcsolataira, illetve azokra a kényszerítő körülményekre, amelyek ezeket a kapcsolatokat meghatározták. A Német Lovagrenddel és Moszkvával való érdekellentétek és kapcsolatok mellett külön kiemelt szerepet kap a lengyel külpolitika tárgyalásánál az egyre akutabb török veszély kérdése. Ebben a fejezetben külön említés történik Zsigmond magyar kapcsolatairól, a mohácsi tragédiáról és a lengyel király mediátori szerepéről a kettős királyválasztás után. A legsúlyozottabban természetesen a lengyel–spanyol kapcsolatok2 szerepelnek ebben a részben, illetve ezzel szoros összefüggésben a humanizmus (az erasmizmus) elterjedése és szerepe Lengyelország politikai és kulturális életében.

A harmadik fejezet magával a követtel – életének és személyiségének ismertetésével és spanyol kapcsolataival foglalkozik. Juan Dantisco olyan uralkodókkal volt kapcsolatban, mint Zsigmond lengyel király és V. Károly német-római császár, politikusokkal, mint Gattinara, Granvelle, Szydloviecki, Tomicki, a spanyol nemesség és egyház több jelentős képviselőjével, a korszak szellemi irányzatának nagy személyiségeivel, mint Kopernikusz vagy Rotterdami Erasmus, bankárokkal – akik az európai hatalmi politika elenged­hetetlen tényezői voltak –, mint a Welserek és a Fuggerek, az irodalmi élet jeles képviselőivel, mint a Valdes testvérek és Luis Vives.

V. Károly spanyolországi udvara valójában az ismert világ politikai és kulturális irányzatainak olvasztótégelye volt, ahol Dantisconak csak a megfigyelésre kellett berendezkednie, s így kiválóan érzékelhette a kora Európájának politikai és kulturális életében bekövetkező változásokat és az ezekből adódó perspektívákat.

A negyedik fejezetrész Juan Dantisco személyes életének egy kiragadott részletével, a nagy conquistadorhoz, Hernán Cortéshez fűződő barátságával és levelezésével foglalkozik, illetve az Újvilág felfedezéséről szóló jelentéseit és beszámolóit tartalmazza. Ez is megmutatja a lengyel követ sokoldalúságát és érdeklődését olyan dolgok iránt, melyek hazáját – közvetlenül és belátható időn belül – nem érintik. Olyan barátság bontakozik ki – a levelezésen keresztül – szemünk láttára, mely még akkor is összeköti ezt az olyannyira különböző két embert, amikor Dantisco már véglegesen visszatér Lengyelországba.

A forrásgyűjteményhez kiváló jegyzeteket csatoltak a szerkesztők, melyek segítségével a levelekben felbukkanó esetlegesen ismeretlen személyekről és eseményekről háttérinformációkat közölnek. Mindezek mellett a kiadvány el van látva személy- és helynévmutatóval, illetve az egyes részekben található levelek pontos jegyzékével, amely nemcsak a levél íróját és címzettjét tünteti fel, hanem közli a feladási helyet és időpontot, a célállomást és a levél vételének időpontját. Természetesen minden egyes dokumentumnál feltüntetik a fellelhetőség pontos helyét is.

Érdekességként megemlítendő, hogy a könyv szerkesztői egy a korabeli Európa hatalmi helyzetét pontosan ábrázoló térképet is közölnek a bevezető tanulmányokkal együtt. Ezen feltüntetik a „Szent Birodalom” és a lengyel–litván állam határait. Sajnálatos módon ezen a térképen a három részre szakadt Magyarország Habsburg részen maradt területét, mint a császár domíniumát tüntetik fel. A másik ilyen – a nagy távolságok és történelmi különbségek ellenére is elfogadhatatlan – pontatlanság, hogy az ország fővárosaként Budapestet jelölik meg, figyelmen kívül hagyva az elnevezés újkori eredetét. Mindezek ellenére feltétlenül nagy jelentőséget tulajdonítottak hazánknak és szerepének a XVI. század első felében, hisz az egész Európát és a Földközi-tenger medencéjét magában foglaló térképen mindössze két csatát tartottak érdemesnek feltüntetni: az 1525-ös páviai csatát és az 1526-os, Magyarország számára olyannyira tragikus mohácsi ütközetet.

A levelezésanyag itt publikált részei nem mind spanyol nyelven íródtak, azonban a latin, illetve német nyelven írt leveleket is spanyol nyelven közlik a könyv szerkesztői, s ezáltal a korszakkal csak kedvtelésből, történelemszere­tetüktől vezérelve foglalkozók számára is érdekessé és hasznossá teszik kiadványukat. Az itt közölt levelek egy része már kiadott, más forrásgyűj­teményben3 is megtalálható dokumentum, de a teljesség és a jó áttekinthetőség miatt kapott helyet a spanyol kiadványban.

Az első részben a személyes, nem hivatalos, családi levelezés ránk maradt dokumentumait olvashatjuk. Az itt ismertetett 43 levél nagy részét (16) a lengyel követ spanyol felesége írta. A többit felesége családjának tagjaitól, a követi munka során megismert és megkedvelt spanyol nemesség és az egyház tagjaitól kapta, illetve írta nekik. Ennek a fejezetnek is van magyarországi vonatkozása. Az első fejezet 25. levelét Körmöcbányáról Wese lundeni érsek írta Dantisconak 1537. szeptember 2-án. Levele teljesen személyes jellegű, s az itteni viszonyokról is csak ebben a személyes hangnemben olvashatunk.4

Számunkra valószínűleg a második rész a legérdekesebb, hisz ebben – a címe: Az európai politika és a humanisták – olvashatjuk a legtöbb olyan levelet, melyek érintőlegesen vagy kifejezetten a magyarországi eseményekkel, illetve ezek esetlegesen várható hatásaival foglalkoznak. (A mi szerencsénkre ez a legnagyobb és talán a legsokoldalúbb része a forráskiadásnak.) 89 levelet közöltek ebben a fejezetben a szerkesztők, ezek 1519 és 1548 között íródtak. Találunk e levelek között hivatalos, Lengyelországba – Zsigmondnak, Tomic­kinak, Szydlowieczkinek – küldött jelentéseket, de az európai udvarok vezetőivel, diplomatáival és hivatalnokaival folytatott levelezésanyagot is.5 Ezek mellett a korszak humanistáival és az európai tudományos élet nagyságaival történt levélváltásainak – a szerkesztésbe beillő – anyagát ismertetik ennél a fejezetnél.6

A levelekben nagy számban7 találkozhatunk Magyarországra vonatkozó, vagy horderejüket figyelembe véve, az ország politikáját is befolyásoló események leírásával.8 A magyar események, a korszak magyar politikai személyiségei, illetve a térségben működő nyugati diplomaták más, általunk eddig kevésbé ismert formában – a spanyol királyi udvarban élő diplomata szemével – jelennek meg, s ezáltal, ebben a más megvilágításban és a többi levél közé ágyazva sokszor jelentőségük is és a történelemben elfoglalt helyük és súlyuk is megváltozhat.

A forrásanyagban szerepelnek természetesen Habsburg Ferdinándra, Szapolyai Jánosra, a két magyarországi királyi vetélytársra illetve elődjükre, II. Lajosra és feleségre, Habsburg Máriára vonatkozó részletek. De megtalál­hatók ezekben a levelekben olyan, a magyar történelemben jelentős szerepet játszott személyek, mint a renegát Ibrahim nagyvezér, Ludovico Gritti, a velencei dózse törvénytelen fia, aki később aktív szerepet vállat a magyar helyzet portai rendezésében, Hyeronim Laski, aki mint Szapolyai, majd később mint Ferdinánd követe járt a Portán, Zárai Jeromos (Jurisics Miklós féltestvére), aki az 1533-as portai tárgyalásokon képviselte Ferdinándot, Corenelius Schepper, aki ugyanezen a tárgyaláson V. Károly császár titkos megbízottja volt, de rábukkanunk Thúrzó György és Oláh Miklós nevére is.

A források utolsó része a Cortés-levelezést, illetve az Indiákkal foglalkozó levelezésanyagot tartalmazza. A követ kiváló kapcsolatainak köszönhető jó értesültsége révén friss és általában első kézből származó és viszonylag megbízható információkkal rendelkezett az újonnan felfedezett területekről, s gazdasági jelentőségükről. Ezeket az „újvilági” híreket osztotta meg levelezőtársaival, Madridtól Brüsszelig, Londontól Krakkóig, Páduától Regensburgig.

E könyv megjelenése nemcsak a spanyol, illetve a lengyel történelem iránt érdeklődők számára jelent csemegét, hanem az egész közép-európai történelem megismeréséhez nyújt elengedhetetlenül fontos információkat, s mutatja meg az egyik fontos, ha nem a legjelentősebb utat, melyen keresztül Európának ezen régiója hírekhez juthatott kontinensének oly távoli pontjairól, sőt magából az Újvilágból is. Juan Dantisco mediátori szerepe vitathatatlan, s leveleiben a korszakról és személyiségeiről formált véleménye nagymértékben befolyásol­hatta olvasóit, s ezáltal az általuk követett és helyesnek vélt politikát is. Magyarországra, illetve a Habsburgok kelet-európai politikájára vonatkozó adatai és utalásai mindenképpen helyet követelnek maguknak a közép-kelet-európai és a magyar történelemmel foglalkozó forrásgyűjteményekben és a szakirodalomban egyaránt.

 

Antonio Fontán–Jerzy Axer: Espanoles y polacos en la corte de Carlos V cartas de embajador de Juan Dantisco (Spanyolok és lengyelek V. Károly udvarában : Juan Dantisco követ levelei).

 

Giró-Szász András

1. A Varsói Egyetem Klasszika Filológiai Intézet koordinációjának köszönhetően a munkában német, spanyol, olasz, belga és skandináv országok ifjú kutatói is részt vettek.

2. Ezekről a kapcsolatokról lásd részletesebben: Ruiz F. Martín: Carlos V y la confederación polaco-lituana. Madrid 1954. A. Paz y Melia: El embajador polaco Juan Dantisco en la corte de Carlos V. In: Boletín de la Real Academia Espanola XI 1924. Boletín de la Real Academia Espanola XII 1925.

3. Az eredeti források lelőhelyeként mindig feltüntetik vagy az adott levéltárat, vagy az eredeti forrásgyűjteményt.

4. „Pues en este lugar no hay ningún servicio de correos y raramente se viaja desde aquí hacia allí.” „Nos, ezen a helyen (Magyarország) egyáltalán nem létezik semmilyen postaszolgálat, s nagy ritkaság, hogy innen (Mo.) valaki oda (Spo.) utazzon.”

5. V. Károllyal, a nápolyi alkirállyal és kardinálisával, Schepper császári követtel, Wese lundeni érsekkeI, I. Ferdinánddal, Nogarollal, Gattinarával.

6. António Valdes, Rotterdami Erasmus, Kopernikusz,...

7. 42 magyar vonatkozású levél van a kiadványban.

8. Pl.: „... már ott (Toledó) sem ismeretlen a Magyar Királyság nagy szerencsétlensége és a magyar király halála a törökökkel vívott háborúban... a csehek megválasztották Ferdinándot, Ausztria főhercegét királyuknak... ezzel szemben a magyarok egyhangúan – elfeledve a Ferinánd által nyújtható előnyöket... királlyá választották Szapolyai Jánost, Erdély vajdáját.” I. Zsigmond levele J. Dantiscohoz, 1527. I. 7.