A rabszolgák helyzete az athéni társadalomban egészen más volt, mint Rómában. Bár a házközösségen belül teljesen jogfosztottak voltak, a házközösségen kívüli társadalmi és gazdasági élet számos területén ugyanolyan jogokkal rendelkeztek, mint a szabadok. Például jelentős összegeket vehettek fel mindennemű ellenőrzés nélkül a bankoktól, szabadon köthettek üzleteket, és semmi sem gátolta azt, hogy egy rabszolga a bíróság előtt peres félként vagy tanúként eljárjon. Tény, hogy Athén üzleti életében – különösen a pénzügyi szférában – a vezető szerepet rabszolgák játszották. Athén legnagyobb bankjának vezetői például a források szerint egytől egyig rabszolgák voltak. Ezek az ügyes, megfelelő szakértelemmel rendelkező és szorgalmas rabszolgák fokozatosan gyarapíthatták saját vagyonukat. A különféle üzleteket ugyanis a saját nevükben bonyolították le, s az elért nyereséget megtarthatták, gazdáiknak csupán hasznuk egy részét – gyakran egy fix pénzösszeget – kellett átadniuk.

Az amerikai szerző tanulmányában rámutat arra, hogy e vagyont és tekintélyt szerzett rabszolgák felszabadulását leginkább a felszabadítás jogi következményei gátolták. Ebből a szempontból az athéni jogot érdemes összevetni a római joggal. Rómában a felszabadított rabszolga jogilag nem szakadt el gazdájától: a libertinus számos kötelezettséggel tartozott felszabadítójának, így például rendszeresen munkát kellett végeznie számára, s a patrónus többek között öröklési joggal is rendelkezett libertinusa után. A felszabadított rabszolga így Rómában még jelentős hasznot hajthatott volt gazdájának. Athénban ezzel szemben a felszabadítás ténye mindenfajta jogi kapcsolatot végérvényesen megszakított a felek között. Az athéni rabszolgatartót ezért a római gazdánál jóval nagyobb anyagi veszteség érte egy-egy rabszolga felszabadításakor. Így nem csoda, hogy Athénban sokkal kevesebb rabszolga szabadult fel, mint Rómában. A felszabadítás helyett itt inkább az volt jellemző, hogy a rabszolgák a családjukkal együtt elköltöztek uruktól, külön háztartást vezettek, önállóan gazdálkodtak, s bár de iure rabszolgák maradtak, de facto szabadokként éltek. Szabadságuk csak annyiban volt korlátozva, hogy urukkal szemben bizonyos gazdasági kötelezettségek terhelték őket: munkájuk eredményének bizonyos részét időszakonként kötelesek voltak átadni gazdájuknak. Helyzetük így sokban hasonlított a római felszabadított rabszolgákéhoz.

A tanulmány jelentősége főként abban rejlik, hogy a szerző az ókori világ még viszonylag feltáratlan, széles körben kevéssé ismert társadalmi, gazdasági és jogi összefüggéseire világít rá. Külön emeli a munka tudományos értékét a témához kapcsolódó antik források (elsősorban Démoszthenész, Xenophón és Arisztotelész műveiből vett részletek) gazdag bemutatása.