A Barcelonai Egyetem kiadásában jelent meg Pilar Garcia Jordán és Núria Sala i Vila szerkesztésében e tanulmánykötet Amazónia nacionalizációja (Nacionalización de Amazonia) címmel. A kötet az 1997 júliusában, Quitóban (Peru) megrendezett 49. Nemzetközi Amerikanista Kongresszus egyik szimpóziumának anyagát teszi közzé. A hét szerző közül négyen a Pilar Garcia Jordán ösztönzésére 1991-ben a Barcelonai Egyetemen, Girona és Madrid kutatóinak közreműködésével az Amazónia kutatására alakult műhely tagjai. A szimpózium is e műhely kutatási irányai mentén szerveződött. A műhely megalakulása óta számtalan munkát jelentetett meg. E kutatások célja Andok–Amazónia történetének feltárása a XIX. század 40–50-es éveitől kezdve, amikor a már a Spanyolországtól függetlenedett, új államoknak meg kellett húzni az országaik közötti határvonalakat, illetve meghatározni határvidékeikre vonatkozó politikájukat. A műhely tevékenységének célja az egyes országok nemzetté formálódását tárgyaló bőséges irodalom kiegészítése, felkutatván e jelentős, az egyes országok 40–60 százalékát jelentő térségnek a nemzetté válás folyamatában betöltött szerepét. Pilar García Jordán véleménye szerint ez annál inkább időszerű, mert a térség természettudományos, ökológiai, környezetvédelmi kutatása is reneszánszát éli.
Pilar García Jordán tanulmánya: Misiones, Fronteras y Nacionalización en la Amazonia; Perú, Ecuador y Bolivia (siglos XIX–XX), a katolikus missziók szerepét, s annak fejlődését tanulmányozza, hogy a különböző kormányok időszakában hogyan feleltek meg, töltötték be szerepüket, mint a kelet-amazóniai területek nemzeti szuverenitásának védelmezője. Néhány 1850 és 1920 közötti esettanulmányon keresztül a szerző bemutatja, hogy a missziók rövid, illetve hosszú távú szerepet kaptak. Rövid távon rájuk bíztak egy vidéket más országokkal való határvillongások esetén, pl. a csendes-óceáni háború után Peruban, a vidék regenerálása céljából. Hosszabb távon pedig, ha egy terület tényleges birtokbavételét, betelepítését tűzte ki célul az állami politika. Pl. szintén Peruban az 1880-as évek kaucsuk boomját követően a missziók feladata volt az indián lakosság integrálása, mint munkaerőforrás hasznosítása, illetve másodlagos szerepként a határvidék védelmének biztosítása.
Natália Esverit Cobes tanulmányával: La visión del Estado ecuatoriano sobre el Oriente en el siglo XIX. Reflexiones en tomo a la legislación (1830–1895), az amazóniai területek XIX–XX. századi története kutatásának egyik hiátusát kívánja megszüntetni: milyen szerepet töltött be Amazónia a nemzetté válás és az államalkotás területén. A szerző Amazónia szerepét a következőképpen látja: a különböző politikai, főleg regionalista programok elfoglalandó, védelmet szolgáló területnek tekintették. A partvidék és a hegyvidék regionalista elitje felfogásában másfajta, olyan területet jelentett, aminek kolonizációja hozzájárul saját régióik gazdasági, politikai konszolidációjához. 1830 és 1895 között az alkotmányokat, s a polgári, valamint egyházi törvényhozás iratanyagát elemezve, a tanulmány esettanulmányokon keresztül mutatja be, és térképen is ábrázolja (73. old.) a “Kelet”-re vonatkozó törvénykezés jellegzetességeit, az ellentmondást a vidék politikai diskurzusokban megfogalmazott jelentősége és a régió sikertelen integrálása között. Az Ecuador állam és a “Kelet” kapcsolatának elemzésekor a szerző ki-kitekint Ecuador szomszédos országokkal való határproblémáira is.
Núria Sala I Vila, az előző tanulmány témájával egybecsengő cikkében: La proyección de la legislación estatal amazónica en la selva sur del Perú (1898–1930), Peru őserdei határvidékének integrálását analizálja, elsősorban a föld birtokbavételének, birtoklásának szempontjából, törvénygyűjtemények, illetve a korabeli sajtóban közölt írások alapján. A témát az 1820-as évektől kezdve tárgyalja, de a címben jelzett időszakra koncentrál. Egyik kérdése: kik szorgalmazták a szóban forgó terület birtoklásának törvénybeli szabályozását, tulajdonképpeni privatizálását: a “nemzeti” liberális elit, vagy a helyi regionális csoportok? A válasz sommásan: bár mindkettő foglalkozott a kérdéssel, mindkettő figyelmen kívül hagyta a helyi őslakosság jogát az “üresnek” (vacía) minősített földekre.
Ascensión Martinez Riaza: La incorporación de la Loreto al Estado-nación peruano. El discurso medernizador de la Sociedad Geográfica de Lima (1891–1919) című tanulmánya is a perui “Kelet” integrálásának kérdésével foglalkozik. Figyelmét Peru egyik legterjedelmesebb tartományára, Loretóra koncentrálja, a perui földrajzi társaság tevékenysége és folyóirata (Boletín de la Sociedad Geográfica de Lima) tudományos anyagának tükrében. Arra keres választ, hogy a központi és a regionális érdekeket képviselő elit(ek) modernizációs szándéka milyen területeken találkozott vagy ütközött. A szerző szerint: a legtöbb próbálkozás többnyire intenció maradt, pl. nem épült vasút ezen a vidéken, ami pedig a különböző modernizációs szándékoknál egyformán kiinduló pontként szerepelt.
A következő szerző, Isabel Lausent-Herrera munkája társadalomtörténeti elemzés. A Frentes pioneros chinos y desarrollo regional en la Selva Central del Perú című tanulmány a kínai bevándorlók szerepét vizsgálja a mezőgazdasági határvidéken, a központi őserdei régióban (Chanchamoyo völgye) az első kínai emigránscsoport érkezésétől, 1862-től kezdve. A szerző a kínai telepesek, peónok, kereskedők, fogadósok által alapított társaság, a Wua Yen Con Zie történetét rekonstruálja: hogyan befolyásolták a kezdetben peónok, majd később kereskedők, fogadósok földvásárlással a mezőgazdasági birtokok törvényes formáinak alakulását, illetve annak visszahatását a kínai közösségre a XX. század során az 1968-as agrárreformig.
Ana A. Teruel: EI borde occidental del Chaco argentino: los intentos de integración al Estado-Nación en la segunda mitad del siglo XIX. című tanulmánya – bár a címben jelzett terület nem tartozik az amazóniai térséghez – témaköre miatt, a belső határvidék terjeszkedésének, integrálásának kérdésében kapcsolható a többi tanulmányhoz. A szerző az argentin Chaco területének jelentőségét kutatja az ország modernizációs folyamatában, a “civilizáció és a barbárság” küzdelmében, az egyes kormányok politikájának függvényében. Választ keres arra, milyen gazdasági érdekek mozgatták a vidék kolonizációját, illetve azt, hogyan találkoztak a politikai érdekekkel. A XX. század elejéig az integrációs próbálkozások, hol katonai módszerekkel, hol békés missziós politikával próbálkozva, végülis vagy csak részlegesen valósultak meg, vagy kudarccal végződtek.
Az utolsó tanulmány, Bolivia-Brasil; una confrontación histórica sobre la placa geopolítica amazónica, Jean Claud Roux munkája. A tárgyalt terület a határviták már több évszázados hagyományával küszködik: a spanyol és a portugál korona között, majd Bolívia függetlenedése után Brazíliával. A szerző a küzdelem egyes állomásait elemzi Tordesillastól, a kaucsuk boommal kapcsolatos földfoglalásokkal, -használattal foglakozó nemzetközi szerződéseken át, a jelenlegi határsértésekig. A témát egy sor térkép is vázolja, illetve illusztrálja.
A tanulmánykötet az amerikai szubkontinens két nagy térségéről, Amazóniáról és a Gran Chaco vidékének történetéről nyújt újabb ismereteket. Mindazok figyelmébe ajánljuk, akiket a “határ” fogalmának kérdéskörén belül mind a belső határvidék, mind a politikai határvonal, illetve ezek összefüggései foglalkoztatnak.