1956 a politikai és katonai krízisek esztendeje volt. Lengyelországban nyílt forrongás, Magyarországon forradalom, szabadságharc.

Hruscsov pártfőtitkárnak, ha nem akarta elveszteni a második világháború befejezése során a Vörös Hadsereg által meghódított kelet-európai területek egy részét – lépnie kellett. Varsóban, 1956 őszén még sikerült a lengyeleket “szép szóval” és gazdasági segítséggel lecsendesíteni. Magyarországon – nem utolsósorban a budapesti pártvezetőség ostobasága, a szovjet “súgók” dogmatizmusa miatt (Andropov) már nem. Október 23-án a békés diáktüntetésből fegyveres felkelés; másnap, a szovjet páncélosok Pesten való megjelenése következtében, már “háború” lett.

1956. november legelején a politikai krízis kiterjedt a Közel-Keletre. A kelet-európai eseményektől függetlenül a brit–francia és izraeli háborús koalíció már 1956. október 23-án kiadta csapatainak az utasítást: kezdjenek háborút Hruscsov egyiptomi szövetsége, a Nasser-rezsim ellen. A cél: a Szuezi-csatorna birtoklása és államosításának visszacsinálása volt. Az Egyesült Államokban ugyanez időben a négyévenként sorra kerülő választásokkal voltak elfoglalva. Ilyenkor a washingtoni adminisztráció csak belpolitikával foglalkozik. Ezt a tényt használták ki Londonban, Párizsban és Tel Aviv-ban – jó előre tudva, hogy a nemzetközi diplomáciai porondon túlsúlyt jelentő USA “aktív időkben” minden eszközzel megakadályozná Egyiptom katonai megtámadását. (Ugyanakkor, s ezt, sajnos, csak ma tudjuk, Washington 1956-ban a jaltai és potsdami nemzetközi egyezményeket – legalább is kelet-európai területfelosztását, a szovjet érdekszféra tényét – továbbra is tiszteletbe tartotta.)

A müncheni kötet három részre tagozódik. Az első rész magával az 1956-os esztendő eseményeivel foglalkozik. Bő, tudományos apparátusra támaszkodva orosz, lengyel, magyar, izraeli, szlovák, francia és brit szerzők taglalják 49 évvel ezelőtti politikájuk mozgatórugóit. A “mából” igyekeznek az eseményekre emlékeztetni. Magyarországról Litván György és Horváth Miklós szerepel egy-egy tanulmánnyal, míg orosz részről az egykori szovjet ejtőernyős desszantos alezredes, A. Krylov és az orosz állampolgárságú, de Magyarországról rég elszármazott Zselicky Béla közöl egy-egy alaptanulmányt.

A közel-keleti háború keletkezéséről és lefolyásáról neves izraeli hadtörténész (Jehuda Wallach) és egy egyiptomi politológus számol be. Az orosz A. Orlov A szuezi kérdés – a szovjet–amerikai konfrontáció szerepe címmel ismertet meg bennünket az 1956-os magyarországi eseményektől függetlenül lezajlott közel-keleti háború politikai hátterének egy fontos mozzanatával, és egyben utal a szovjet politikai vezetés “idegességére”, hogy ezen nemzetközi fegyveres összetűzések vajon nem egy új világháború bevezetői.

Frederic Guelton tanulmánya a háború politikai-pszihológiai kérdését boncolgatja, és a francia titkosszolgálat szerepét a francia–brit intervencióban. A téma valóban új. Értékes kiegészítése mindannak, amit eddig a közel-keleti háborúról tudtunk.

A kötet második része is számos kiváló tanulmányt közöl. Olyan témakörökből, amelyeket eddig – legalább is részben – a szakirodalom nem boncolgatott.

A szerzők neveit mellőzöm. Megjegyzésem itt csak az: a részkérdések szakértői jelentkeznek írásban szólásra. Magyarok, németek, bolgárok, csehek, britek tanulmányai foglalkoznak pld. a magyarországi felkelés, a szovjet katonai intervenció és nagyobb keretekből tekintve a hidegháború kulcskérdéseként a Magyar Októberrel. Hogyan látták a cseh és a lengyel kommunista vezetők Nagy Imre 1956-os szerepét és a magyar népfelkelést? Mi volt ugyanerről a vélemény a nagyhatalmak politikai boszorkánykonyháikban? A francia közvélemény miként fogadta csapatai “sikeres” egyiptomi intervencióját?

A könyv harmadik része a drámai 1956-os esztendő kihatásaival foglalkozik. A szerkesztők kitűnő munkatársakat találtak e fejezethez is. Mihail Retegan professzor Bukarestből a román politikai visszhangról ír. Évtizedekig képtelen volt a román politikai vezetőréteg a “magyar ellenforradalom” önálló értékelésére. A csehszlovák és a kelet-német bábállam is ugyanezen az állásponton állt, főleg Prága, ahol a “hatalmasok” (a kulisszák mögött) 1968-ban a Magyar Október spontán megismétlődésétől tartottak. A budapesti Okváth Imre, a kádárista, 1956-ot követő megtorlásokról közöl drámai (és számunkra szomorú) tanulmányt. Kállai Gyula – Kádár egykori belső köréhez tartozó pártfunkcionárius – visszaemlékezéseiből tudjuk: a “szocialista humanista” Walter Ulbricht, az NDK 1957-es diktátora nem kevesebb mint 20 000 magyar ellenforradalmár kivégzését követelte budapesti elvtársától.

Okváth eddig még sehol sem közölt statisztikai táblázatokon mutatja be a budapesti és vidéki “népbíróságok” (valójában vésztörvényszékek) működését és ítélethozatali mechanizmusait. Ő 229 magyar kivégzésének tényét közli.

A tanulmány szerzőjének csak igazat adhatunk, amikor kijelenti: a Kádár-diktatúra, amelyet Moszkva kiszemelt magyar helytartója, az úgynevezett “munkás-paraszt kormány” nevében gyakorolt, igen távol állt minden jogi alaptól. Az osztályharc és a bosszú szelleme uralta az akkor, 1957-ben, úgymond “gleichschaltolt” jogász-világot: ügyészeket, bírákat, védőket stb., akiknek az emberiesség elleni bűnük épp oly nagy, mint a feladatokat pártvonalon megszabott gyilkosoké.

1956 Magyarországa és az USA által ígérgetett felszabadítási politika legenda vagy Washington csődje? Erről egy USA-beli történész referál. Roppant érdekes a német akadémikus, Bruno Thoss tanulmánya: A szuezi és a budapesti krízis és ezek kihatásai Adenauer kancellár 1956/57-es biztonsági- és európai politikájára. Több más tanulmány után G. Schmidt zárja írásával a kötetet: 1956 és a NATO. Egy válságév.

A műhöz 25 nyomtatot oldalon felsorolt irodalomjegyzék tartozik. Egy névjegyzék ad eligazítást és segítséget a könyvben lévő tanulmányok feldolgozásához. A kötet szerkesztői s az Oldenbourg Verlag kitett magáért. A témához kiváló alapművel szolgált, amely évtizedekig vezető helyet foglal majd el 1956, valamint vérrel, vassal és megannyi súlyos emberi tragédiával terhes évszázadunk történelmi értékelésében és megértésében.