Az alexandriai Museion és Könyvtár
 
 

Az ókori Alexandriából meglehetősen kevés a hozzáférhető régészeti emlék, ezért nagy izgalmat váltott ki a közelmúltban Alexandria partjainál megindult víz alatti kutatómunka. A hellenisztikus világ legnagyobb kulturális központjára vonatkozóan, szerencsére, több írásos forrással rendelkezünk. Ezen források hangsúlyozzák az alexandriai Museionnak és Könyvtárnak a kultúrában betöltött fontos szerepét. Andrew Erskine azonban rámutat, hogy ezen intézmények nemcsak a művészetekre és tudományokra gyakoroltak hatást.

Alexandria palotakomplexumában a hellenisztikus kor korai időszakában létrehoztak egy tudósokból álló közösséget, a Museiont, ehhez kapcsolódóan pedig a híres könyvtárat. Mivel kevés bizonyíték áll rendelkezésünkre, nem tudjuk biztosan, hogy I. vagy II. Ptolemaios volt-e az alapító – valószínű, hogy I. Ptolemaios hozta létre az intézményt, és utóda alatt indult jelentős fejlődésnek. A Museion nevét vallási jellegéről kapta, hiszen eredetileg Athénben állott a Múzsák szent ligete – ők köztudottan a művészeti és kulturális tevékenység görög istennői voltak. A Museionra utaló legkorábbi forrásunk Strabón, bár ide vonatkozó feljegyzései igen rövidek és az alapítás után mintegy 300 évvel születtek. A könyvtárról Strabón nem is tesz említést, magáról az épületről pedig szinte semmit sem tudunk. Könyvállományát minden uralkodó igyekezett gyarapítani, a könyvpiaci vásárláson túl sajátos eszközökkel is: a kikötőben horgonyzó hajók összes könyvét elkobozták, lemásolták, és a tulajdonos a másolatot kapta vissza. Vigaszt legfeljebb az jelenthetett, hogy a másolat az ókori világ legjobb minőségű papiruszára készült. A Museion és a könyvtár alapításával kapcsolatban gyakran fölmerül Aristotelés neve: Strabón állítása szerint ugyanis Aristotelés tanította meg Egyiptom királyait arra, hogyan rendszerezzék a könyvtárat.

Ezt azonban nem kell szó szerint értenünk, Aristotelés ugyanis nem érte meg a Ptolemaiosok egyiptomi uralmát. Strabón valószínűleg arra utal, hogy a könyvtárat Aristotelés saját könyvtárának mintájára rendszerezték. Másrészt egy tudós csoport Museionként való megszervezése is Aristotelés athéni iskoláját követi. Nyilvánvaló volt a kapcsolat a Ptolemaiosok és Aristotelés követői, a peripatetikus iskola között: II. Ptolemaios nevelője a filozófus Stratón volt, aki később az athéni peripatetikus iskola vezetője lett. Egy másik filozófus, az Athénból elűzött zsarnok, phalérnumi Démétrias Egyiptomba menekült és valószínű, hogy ő javasolta a Museion és Könyvtár felállítását. Az alapításnak lehet más oka is – írja Erskine –, ez pedig a tudósok és művészek támogatásának uralkodói gyakorlata. Pindarost a szicíliai Hierón támogatta, Euripidest a makedón Archelaos, Platón pedig Syracusai tyrannosával állt kapcsolatban.

A Ptolamaiosok egy-egy kiemelkedő egyéniség támogatása helyett azonban a tudós tevékenységet patronálták, a művészek, kutatók számára generációról generációra öröklődő intézményesített védnökséget alapítottak. Miért töltött be a Museion és a könyvtár ilyen fontos szerepet? Erre a kérdésre a választ a hellenisztikus világ összefüggései és a Prolemaiosok törekvései adják meg: Alexandros halála után I. Ptolemaios megszerezte az Egyiptom feletti hatalmat. Katonai erején kívül azonban nem volt tömegbázisa, ezért igyekezett hagyományt teremteni, hogy ezzel is hangsúlyozza az Alexandrossal való kapcsolatát. A görögök szemében megpróbálta legitimálni uralmát. Ezért tette át a királyi udvart Alexandriába, ezért vitette erőszakkal a palotakomplexumban felépített mauzóleumba Alexandros holttestét.

A birodalomteremtő makedón királlyal való kapcsolatát igyekezett más módon is kifejezésre juttatni: Alexandrost a dinasztia kultuszának részesévé tette, emlékirataiban pedig érthető módon hangsúlyt kap Ptolemaiosnak Alexandros csatáiban betöltött fontos szerepe, végül pedig még azt is megkockáztatta, hogy a Ptolemaiosok őse nem is Lagos volt, hanem maga II. Philippos. Mivel Aristotelés Alexandros nevelője volt, így a kötődés az aristotelési iskolához tulajdonképpen az Alexandrossal való kapcsolatot próbálja alátámasztani.

A Museion és a könyvtár nemcsak a tradíciót és a Ptolemaiosok uralmának legitimálását nyújtja, kulturális szempontból is fontos, hiszen az Egyiptomba beköltözött görög lakosság számára a görög múlttal való kapcsolatot jelenti. Az egyiptomi őslakosságnak megvolt a saját történelme, hagyományai, az ide érkezett görögök azonban elvesztették kapcsolatukat eredeti kultúrájukkal. A homérosi szövegek, athéni tragédiák a görög múlttal való folytonosság érzetét szándékozták megteremteni. A görög identitás egyik jellegzetes és drámai megnyilvánulása egy, a Kr. e. III. század elején Alexandriában tartott felvonulás. Erre vonatkozó egyetlen forrásunk Athenaeus. A körmenetet Dionysos tiszteletére tartották, hatalmas Dionysos-szobrot hordoztak körbe, felvonultatták a hadsereget és egyéb látványosságokkal kápráztatták el a nézőket. Az alapjában véve vallásos körmenet mindemellett a görögség identitásának megerősítésére, az egyiptomiak feletti fölény kinyilvánítására is szolgált. A Ptolemaiosok az egész görögség vezetőivé akartak válni, ezt mutatja, hogy Ptolemaios és Alexandros szobrát egymás mellett állították föl, Ptolemaios szobra mellett állt a Korinthos városát megszemélyesítő szobor is (a korinthosi szövetséget II. Philippos hozta létre, s ez nagy segítségére volt Alexandrosnak Perzsia elleni háborúja során).

A Ptolemaiosok nemcsak a politikai, hanem a kulturális vezető szerep megszerzésére is törekedtek. Alexandria tudósai a ptolemaiosi birodalom legkülönbözőbb részeiből jöttek: Eratosthenés és Kallimakhos Kyrénéből, Aristophanés Byzantionból, Philitas Cos szigetéről, Theokritos pedig Syrakusaiból. Az uralkodók minden görög könyvet igyekeztek megszerezni a könyvtárnak, a beérkező munkákat a tudósok katalogizálták, rendszerezték. Kallimakhos a szerzőket tudományágakba sorolta, megírta életrajzukat, felsorolta műveiket, mindezt 120 könyvnyi terjedelemben (pinakes).

A könyvtár egyik fontos tevékenysége volt, hogy a görög irodalom kiemelkedő munkáit javították, gondozták, kommentálták. Így például Homéros műveit Zénodotos javította, amelyben később Aristarkhos javasolt javításokat.

A Museion és a könyvtár jelentőségét mutatja, hogy a pergamoni Attalidák megpróbálták utánozni, ők is könyvtárat alapítottak Pergamonban, Athénben középületet emeltek, sőt még magukhoz akarták csábítani az alexandriai tudósokat is – igaz, nem sok sikerrel. Valóságos “kulturális háború” robbant ki, amelynek örvendetes eredménye, hogy rég elfeledett, eredeti kéziratok kerültek elő, ugyanis mindkét könyvtár egyedi munkákkal igyekezett büszkélkedni.

E “kulturális harcban” titkos fegyver volt a papirusz. Az idősebb Plinius megemlíti, hogy a Ptolemaiosok betiltották a papirusz kivitelét, ez a pergamoniakat arra késztette, hogy papirusz helyett finoman kidolgozott kecskebőrt használjanak.

A. Erskine véleménye szerint a Museion és a könyvtár tehát nem egyszerűen “csak” kulturális intézmény volt, hagyományt, identitást teremtett a görögségnek és a Ptolemaiosok politikai céljainak kifejezője, sugalmazója lett.
 

Andrew Erskine: Culture and power in Ptolemaic Egypt : The Museum and Library of Alexandria (Kultúra és hatalom a Ptolemaios-kori Egyipromban : Az alexandriai Museion és könyvtár) Greece and Rome, XLII. 1995/1 38–48.
 

Farkas Nikoletta