1992-ben nyílt meg Las Vegasban a Forum Shops vásárlóutca a szomszédságában található Caesars Palace kaszinó sikerének hatására. A Forum Shops a klasszikus Róma belvárosát eleveníti fel. A bevásárlóközpontban 70 luxuscikket árusító üzlet és étterem található, jellegzetes római épületekben. A mesterséges világítás másfél óránként változik a mediterrán eget idézve hajnaltól éjszakáig. A vásárlóutca egyik fénypontja a Festival Fountain, ahol klasszikus szobrok kelnek életre. Érdemes megfigyelni, mely isteneket ábrázolják a szobrok, és melyik funkciójuk kapja a legnagyobb hangsúlyt. A következő mitológiai alakok szólnak a technika segítségével a látogatóhoz a Fountain of Four Rivers rokokó változata körül: Bacchus, a bor istene, Venus, a szerelemé, Pluto, a pénzé és Apolló a zene istene. Így jelenik meg a klasszikus hagyomány populáris és kereskedelmi köntösben, és próbál művészi formát adni az utánzatnak.

A cikk szerzője a következő kérdésekre próbál választ adni ezzel a jelenséggel kapcsolatban: Melyek azok a klasszikus római képzetek, amelyeket a Forum Shops felhasznál a vásárlásra való bátorításra? A színlelt római közigazgatási negyed külső és belső építészeti megoldásai hogyan manipulálják és használják ki a klasszikus Rómáról kialakult amerikai elképzeléseket? Hogyan illeszkedik bele a klasszikus római kultúra elemeinek alkalmazása kereskedelmi célokból abba a széleskörű gyakorlatba, amelynek megfelelően az Egyesült Államokban a történelmet arra használják fel, hogy növeljék vele a fogyasztást? A cikkben Róma különféle megjelenítéseire találhatunk példát az amerikai gyakorlatban.

A cikk elején a szerző röviden kitér az 1966-ban megnyílt Caesars Palace kaszinó bemutatására. Ez a létesítmény a fényűző, hanyatló Római Birodalom mítoszának kulturális vonzerejére alapoz, ahogyan a hollywoodi filmipar is tette már többször. A huszas évektől az ötvenes évekig terjedő filmgyártásban az ókori Római Birodalomban játszódó filmek fő témája – a cikk szerzője szerint – a romlott erkölcsű rómaiak (“Mások”) és az erényes keresztények (“Mi”) küzdelme. A hatvanas évek filmjeitől kezdve azonban Róma a kicsapongás és élvezetek nyújtotta gyönyört és ennek dicsőítését jelképezi. A Caesars Palace olyan, mint ezeknek a filmeknek a díszlete tökéletesített formában. Az épületbelső oszlopokkal, szobrokkal, erotikus és harcias témájú frízekkel van tele. Az italt gladiátoroknak és istennőknek öltözött személyzet szolgálja fel. A Bacchanal Restaurantban Caesar és Cleopatra üdvözli a vendégeket, a felszolgálók itt századosok és istennők. A Caesars Palace szemmel láthatóan nem próbálja meg visszaadni a valódi ősi Rómát, hanem inkább annak játékosságát és mozivászonra illő kegyetlenségét emeli ki. A vendégek úgy érezhetik magukat, mintha átléptek volna a mozivászon túloldalára, és versenyre kelhetnek viselkedésükben a hanyatló Róma lakóival és az őket alakító hollywoodi filmszínészekkel. Az eredeti tulajdonos, Jay Sarno ezt a következőképp fogalmazta meg: “Azt az érzést akartuk kelteni, hogy a hotelben mindenki egy Caesar”. Ez a nyilatkozat jól tükrözi az amerikai társadalom egyik kulcsfontosságú feszültségforrását a demokrácia egyenlőségre törekvő elképzelései és a nyilvánvaló gazdasági különbségek között. Az “amerikai álom” egyik változata ez: felülemelkedni a gazdasági és társadalmi korlátokon, vagyont és hatalmat szerezni. Ezek az amerikai reklámtörténész Jackson Lears szavaival élve: “fantáziák az utópisztikus bőségről”, vágy a kínos kötelességet jelentő munka alól való szabadulásra, az erőfeszítések nélkül elérhető bőségre és arra, hogy a fogyasztás segítségével megváltozhasson, sőt átalakulhasson az életünk. A valóság eltorzításával a pénz elköltése kellemessé válik.

A Forum Shops sok vonatkozásban különbözik a Caesars Palace-tól. Ennek az az oka, hogy az Egyesült Államokban a Rómáról kialakított kép nem állandó, folyamatosan változik az újabb és újabb ideológiai és esztétikai irányelveknek megfelelően. A Forum Shops egy vásárlásra kialakított városrész, ahol a monumentális római építészet a rendíthetetlenség, a hagyomány és a polgári nagyság képzetét kelti a látogatóban. Mindazonáltal itt is megfigyelhető a populáris és a magas kultúra keveredése, a vásárlóközpont, a kaszinóhoz hasonlóan, a mozi világát idézi, és a Disney ihlette szórakoztatás sem hiányzik. Az építészetnek ez a típusa az “architainment” nevet kapta (Blair Cumin) az “architecture” [építészet] és az “entertainment” [szórakoztatás] szavak összetételéből. Erre a törekvésre egyszerre jellemző a régészeti pontosság (Alan Hess) és a fantasztikum. A vásárlóközpontban mediterrán színekben pompázó, kétszintes házakat láthatunk a kövezett utcák mentén. A faragások, a berendezési tárgyak, a falfestmények, a klasszikus szobrok mind az eredeti római, vagy az eredeti görögből készült római műtárgyak másolatai. Az alkotók ugyanakkor azt mondják, ők színpadi valóságot teremtettek újjá. Így keveredik a fantázia a történeti hűséggel.

A Forum Shops látogatói egy négyfogatú római kocsi szobrától indulnak útjukra. Az ezt követő diadalívek az üzletekben és a játékgépeknél elérhető győzelmekre készítenek fel, majd pedig a már említett Festival Fountaint láthatjuk. A városrész központjában a Fountain of Gods tere található óriási szökőkútjával. (Ezen a földrajzi területen igen kevés a víz.) Az itt elhelyezkedő üzletek közt van olyan, amelynek tetejét szenátorok szobrai díszítik, egy másik üzlet Minerva-templomot mintáz. Utunk végén a Fortuna Terrace és a Rotunda tárul szemünk elé, hasonló épületekkel és szobrokkal. Itt csatlakozik a vásárlóutcához a Caesars Palace. A Charles Jencks által “double coding” azaz kettős kódolásnak nevezett jelenségre a Forum Shops esetében is találhatunk példát. Az istenek szobrai ismert színészekre emlékeztethetik a nézőt, és láthatjuk a Warner Brothers Studio mesefiguráit klasszikus római öltözetben. Ezek a megoldások öniróniát, verizmust tükröznek, az alkotók humorérzékéről tesznek bizonyságot.

Nem lenne fenntartható az illúzió, ha nem ismernék be, hogy ez az egész fikció. Az épületegyüttes szórakozást ígér, nem valódi városi életet. A vásárló kívánságait akarja teljesíteni, és menekülési lehetőséget nyújt a valóságtól. Las Vegas kellemes ellentéte, az időben visszafelé tekintő utópikus elképzelés a városi életről, intim kis utcákkal, apró terekkel és szökőkutakkal. Az eredmény csalóka: ez a városi létnek leegyszerűsített, megszépített, szelektív formája, “jobb, mint az eredeti”, a mai tervezők érdekeinek megfelelően. A Caesars Palace magazinja, a `Seven' beismeri, hogy az antik római és a Las Vegas-i fórum funkciója különböző. Az előbbi a politika és a vallási szertartások helyszíne volt, míg az utóbbi a nagy amerikai szertartás, a Vásárlás színtere. A polgári központhoz való tartozás alapja a vásárlás, nem a társadalmi érintkezés. A kereskedelem és a kultúra összefonódása új típusú városiasságot eredményezett, amelyet az autentikus emlékek és városi tapasztalatok utáni vágy hívott életre, az az érzés, hogy valami eltűnt a mai városokból.

Mit jelent valójában Róma a Forum Shopsban és hogyan tud vásárlásra ösztönözni? Ezt a kérdést a szerző úgy világítja meg, hogy megvizsgálja, mit jelentett Róma az eddigi amerikai történelemben. Az USA forradalmi évei alatt kedvelt téma volt a római köztársaságkor és hősi erényei. A spanyol–amerikai háború idején a köztársaságból hatalmas birodalommá terjeszkedő Róma jelentette a történelmi párhuzamot. Néhány éve Róma hanyatlásával vetették össze az amerikai politikai és társadalmi helyzetet. A római köztársaság az amerikaiak számára a kegyességet, hazaszeretetet, egyszerűséget, józanságot jelenti, míg a császári Róma dekadens, élvezethajhász és romlott. Az Egyesült Államokra általánosan is jellemző az, hogy a klasszikus és európai kultúra értékeit átvéve teremti meg saját kultúráját és azonosságtudatát.

A Forum Shops elegánsan megtervezett és -szerkesztett Rómája ízléses és steril képet nyújt a fenséges Római Birodalom és az USA gazdagságáról. A vásárlás itt nevelő, építő “kulturális” tevékenység. Ez a Róma az 1980-as és 90-es évek tehetős elit rétegének értékrendjét, törekvéseit és életstílusát tükrözi, az eredeti ókori Rómához szinte semmi köze nincs.
 

Margaret Malamud: As the Romans Did? Theming Ancient Rome in Contemporary Las Vegas. (Ahogy a rómaiak tették? Az ősi Róma motívumának kereskedelmi célú felhasználása a mai Las Vegasban.) In: Arion, harmadik sorozat, 6. kötet 2. szám 11–39.

Hegedűs Tímea