Egy avarkori temető (Halimba)
 
 

1975-ben Kovrig Ilona kezdeményezésére indult meg az addig már feltárt, de még nem publikált avarkori temetők tudományos közreadása, Avar Corpus sorozat néven. Anyagi okokra hivatkozva, ennek a sorozatnak a további kiadása az Akadémiai Kiadónál azonban rövidesen megszűnt. Szerencsére, a kutatók fiatalabb korosztálya magáévá tette ezt a fontos törekvést és Avar Corpus Füzetek címen már az ötödik kötetet jelentette eddig meg. Ez a kötet képezi ismertetésünk tárgyát, amely Török Gyulának, a jelentős szakmai munkásságot felmutató régész ásató tevékenységének egyik fontos állomása, a Halimbán feltárt temető leleteinek publikációja. A kézirat a szerző halála (1997) után láthatott csak napvilágot és ezzel lezárult postumus kéziratpublikációinak sora is. Török Gyula a Veszprém megyei Halimbán, a Cseres nevű határrészben korábban lefolyt ásatása után az egész medence kora-középkori népességéről igyekezett ásatások révén képet szerezni. Így került sor 1961–1965 között egy teljes avarkori temető feltárására is, amelyről tudományosan és teljesen csak tavaly készülhetett közlés. Ebbe a temetőbe a 600-as évek elejétől kezdve temetkeztek a helybeliek, és használták még ezt a temetőt a frank–avar háború után is egy ideig. A teljességre törekvő feltáráskor 486 sírt találtak, ezeken kívül még talán 3–4 sír pusztulhatott el. A temetőről ugyan már 1968-ban kaptunk hírt egy szlovák régészeti folyóiratból, de a teljes közlés most vált valósággá, hála Madaras László sorozatszerkesztő, Szentpéteri József szerkesztő, valamint Kovrig Ilona és a szerző leánya, Török Gyöngyi művészettörténész aktív és áldozatkész támogatásának. A kötetből most már minden szakember megismerheti a forrásadatokat.

Ez a temető valószínűleg tíz nemzedék temetője lehet. A szerző véleménye szerint, a VIII. század második felében ezen a vidéken (a Dunántúlon?) a lakosság valamiféle átszerveződése mehetett végbe, mert ekkor több sírt kiraboltak, de a lakosság közben mégis helyben maradt, és ugyanezen a helyen tovább temetkezett. Török Gyula igyekezett a temető sírjait két időrendi rétegre elkülöníteni, melyhez elsősorban a tárgyak tipológiai helyzete adott segítséget. Az alsó időrendi rétegben legalább 15 kirabolt sírt lehet megfigyelni. Ezeken kívül még legalább 28 kirabolt sírt talált a temetőben. Ez a szám összesen a teljes sírszám egytizedét sem teszi ki. Igen sok esetben a sírrablók csak a sírgödrön belül tevékenykedtek, tehát azok pontos helye a rablás idején még jól kivehető volt. Valószínűleg két alkalommal is “meglátogatták” a fosztogatók ezt a temetőt, ami egyébként nem ritka jelenség az avar temetőkben. Nehezen képzelhető el, hogy ezek az eltemetettek közvetlen rokonai voltak, amint azt a szerző vélte (74. o.). Mivel ezt a temetőt hosszú évszázadokon keresztül használták, a sírok helye részben ismeretlenné vált, így a temető két rétegének a megállapításához segítséget nyújthatnak az egymást metsző sírgödrök. Sajnos azonban, ezek a legtöbb esetben vagy kifosztott, vagy pedig kevés keltező leletet tartalmazó sírok.

A szerző megkísérelte a fiatalabb temetőréteg 205 sírja alapján a korabeli társadalomszerkezet, családszerkezet rekonstruálását (111–117. o.). Négy “nagycsaládi” csoportot sikerült azonosítania. Ezt a kérdést azonban csak modern embertani vizsgálat dönthetné el, amit, sajnos, nem tartalmaz a szép kiállítású kötet.

Egész számmá fölkerekítve, 500 eltemetett személy egykori közösségeiről van szó, akik nagyjából két évszázad során temetkeztek ezen a helyen. A korabeli 45–50 éves átlagéletkort véve alapul, az egyidőben együtt élő közösség létszáma jóval száz fő alatt lehetett.

A publikáció jó minősége (sajnos, kis példányszáma!), illetve maga a teljes feltártság kitűnő forrásként adja kezünkbe ezt az emléket, melyet természetesen még tovább kell vizsgálni és más szempontok alapján is értékelni. Ennek az egykori kis bakonyi avarkori közösségnek a szerepe és helyzete csak akkor lesz igazán megérthető történeti szempontból, ha még jónéhány hasonló, közép-dunántúli teljes temetőfeltárás és közlés fényében lehet majd megkísérelni a válaszadást, például az avarok továbbélése kérdését illetőleg.
 

Török Gyula: Das awarenzeitliche Gräberfeld von Halimba. Das Awarische Corpus, Beihefte V. (Avarkori temető Halimbán. Avar Corpus Füzetek V.) Debrecen–Budapest, 1998. 254 oldal, 87 tábla illusztráció, két térképmelléklet.
 

Erdélyi István