A XVIII. században a Habsburg Birodalom nagyhatalom volt Európában. Ennek a bizonyos mértékig törékeny politikai és társadalmi struktúrának egyik fontos tartóoszlopa a nemzeti arisztokrácia volt. A monarchia teljes földterületének kb. egyharmadát az e társadalmi osztályhoz tartozó néhány száz család birtokolta. A század végére egyiküknek, az Esterházy famíliának tíz millió acre terület volt a birtokában (1 acre = 0,4 hektár), melyhez több mint száz falu, negyven város és harminc kastély tartozott.

Az Esterházy család a kései XVI. századi Habsburg Birodalomban került a kiemelkedő famíliák köze. A család első, igazán kimagasló képviselője Esterházy Miklós volt, aki házasság révén hatalmas birtokok tulajdonosa lett Magyarországon. A katolicizmus ügyének bajnokaként, és mert hűségesen szolgálta a Habsburgokat, további földeket kapott, többek között Északnyugat-Magyarországon Eisenstadtot, az Esterházy-birtokok későbbi központját. Miklós legidősebb fia, László meghalt a törökök elleni küzdelemben, s a csalad feje Miklós másodszülött fia, Pál lett. 1687-ben Pál a Szent Római Birodalom hercege lett, mely rang generációkon át öröklődött a családban. 1721-ben a család névleges vezetése Pál Antalra szállt, aki ez idő tájt 10 éves volt. Pál Antal és öccse, Miklós – bizonyos mértékig ők a hősei Gates-Coon könyvének – hatalmas vagyon és csillogó családi kitűntetések és címek örökösei egészen 1790-ig, amikoris Miklós meghalt (XVI–XVII. old.). (Meg kell említeni, hogy a család két ágra szakadt. A másik, a grófi ág “sz”-szel írta a nevét.)

“Az Esterházy hercegek földbirtokai – Magyarország Mária Terézia és II. József reformjai idején” című könyv alapos kutatásra épült, elegánsan előadott helytörténeti munka. Az Esterházy család számos birtokát bemutatja a szerző, bár nem mindegyiket, figyelmét főleg az északnyugati birtokokra összpontosítja. Két herceget mutat be, de nem tesz kísérletet életrajzírásra. Magyarország történelme inkább csak háttérként van jelen e helytörténeti esszében, nem pedig fő témaként. Mivel az Esterházyakról bőségesen van anyag, bölcsebb lett volna az Esterházy-birtokok társadalmi és gazdaságtörténetére vagy a csalad történetére, a Haydnhoz fűződő kapcsolataira koncentrálni. Természetesen, ennek ellenkezője mellett is fel lehet sorakoztatni érveket.

Miért akarna valaki is Esterházy Antalról és Miklósról, a két rendkívül gazdag arisztokratáról olvasni, kiknek pedig nem is volt politikai befolyásuk a Habsburg-birodalomban? A hercegek nem tartoztak a Habsburg-arisztokrácia belső köreihez, és nem vettek részt Bécsben a kormány munkájában sem (188. old.). A tanulmány nagy részében arról van szó – ellentétben a végkövetkeztetésekkel (193. old.) –, hogy az Esterházyak keveset törődtek a magyar politikával. Mi több, ha bármikor is konfliktus keletkezett a Habsburgok és a magyarok között, ők Bécs mellé álltak vagy semlegesek maradtak. Antal és Miklós nem tanúsítottak valami kiemelkedő ügyességet birtokaik kezelésében sem. Nem szereztek nagyobb becsületet birtokaikon a zenei élet támogatásával sem, mint arisztokrata társaik. Nem ők volta az egyetlenek, akik felismerték a zsidóknak a kereskedelemben játszott fontos szerepét, és letelepítették őket családi birtokaikon. Miért szól hát ez a biográfia ilyen unalmas és jelentéktelen személyekről? Haydn életét és munkásságát jól dokumentálták és jól leírták már zenészek és más szakemberek az elmúlt kétszáz év alatt. Rebecca Gates-Coon okosan ír Haydn-nak a birtokon töltött éveiről, és külön figyelmet fordít a zeneszerzőnek a családhoz fűződő kapcsolataira. Ezért a hetedik fejezet kitűnő.

Vannak más jól megírt tények is az Esterházy-birtok életéből. Az olvasó megismerkedhet a birtok intézőinek, parasztjainak, és a birtokon áthaladó zsidóknak, cigányoknak és csavargóknak a problémáival. A leírás azonban felülnézetből történt, a hercegek és az intézők által készített levéltári dokumentumok alapján. Az olvasó például értesül a két herceg, a parasztok és a városi népség antiszemitizmusáról, de nem tud meg semmit arról, hogyan, mivel járultak hozzá a zsidó üzleti közösségek, főleg a kereskedés területén, az Esterházyak vagyoni gyarapodásához s fordítva.

Az ember vegyes benyomásokkal teszi le a könyvet. Mind a szakember, mind pedig az átlag olvasó sok hasznos ismeretet fog találni e munkában, de mindkettőnek az lehet az érzése, hogy hiányzik belőle a lényeg.
 

Rebecca Gates-Coon: The Landed Estates of the Esterhazy Princes: Hungary during the Reforms of Maria Theresia and Joseph II. (Az Esterházy hercegek földbirtokai – Magyarország Mária Terézia és II. József reformjai idején). Habsburg, H-Net Reviews, 1996. marcius.

Peter I. Hidas