MÁRCIUSI GONDOLAT

Van a magyar nyelvnek két szava, melyekrõl a naív szemlélõdõ azt gondolhatná, hogy értelmük azonos: törõdés és gondoskodás. Valamikor bizonnyal szinonímái is voltak ezek egymásnak, ám használatuk módja, legalább a mi életünkben, minõségileg megkülönböztette õket egymástól.

Mindenekelõtt igaztalanul elõnyben részesítették a gondoskodást. Az egészségügy gondoskodik orvosi ellátásunkról, a szociálpolitika gondoskodott védõhálónkról. Az aczéli kultúrpolitika gondoskodott róla, hogy ne kapjunk olyan kultúrát, amely veszélyes lehet. Sok sorstársunk életében hivatásos gondnokok gondoskodnak arról, hogy gyámolítottjaik ne szembesüljenek az élettel, ami - szerintük - túl nehéz a lelki sérülteknek.

A gondoskodás motivációja gyakran az, hogy jóindulatúan mentesítünk valakit a gondoktól, átvállaljuk azokat, hogy a másiknak gondtalan legyen a ..., mije is? Majdnem azt írtam élete, de hát mi marad abból, ha minden gondot kivesznek belõle? Gondoskodnak róla, hogy ne kelljen gondolkodnunk. Vajon kinek, és miért rossz, ha gondolkodunk?

Szerencsére a törõdés szót nem járatták le, nem koptatták el. Talán azért, mert törõdni nem valakirõl kell, hanem valakivel. Csak vele együtt lehet csinálni. És közben sok minden törhet bennünk.

Olybá tûnik, gondoskodni csak lefelé lehet. Mi, akik feljebb vagyunk, sajnáljuk a lejjebb állót. Le persze nem megyünk hozzá, enélkül aztán felemelnünk se sikerül, marad az, hogy jót teszünk neki. S nem értjük, miért nem lelkesedik ezért a másik.

Akivel törõdünk, azzal közösségünk van. Együtt vagyunk vele, részünk van egymás örömében-bánatában. Közösek a kudarcaink, de a sikereink is. Nem felemeljük a másikat, hanem együtt növekedünk.

Akirõl gondoskodunk, azt megtanuljuk sajnálni. Akivel törõdünk, azzal megtanulunk együtt érezni. Megtanuljuk szeretni.

Gondoskodni csak az tud, aki ismeri a sajnálatot. Talán azért, mert sokat kapott belõle másoktól. Talán, mert sajnálja magát is kicsit.

Nem képes törõdni, aki nem találkozott vele törõdõkkel. Aki a szeretetet csak hollywoodi filmekbõl véli ismerni.

Egy önsegítõ egyesületben nincs helye a gondoskodásnak. Hagyjuk meg ezt másnak. Helyette törõdjünk picit többet egymással.

Gombos Gábor

MÁRCIUSBAN ÍRTUK
 

Irodalom

Nõnapra

Ne csak egy nap gondoljunk a nõkre
Van még 364 belõle.
A nõ a legcsodálatosabb hangszer
Ami a természet legszebb ajándéka.

Amin a férfinek meg kell tanulni játszani
Mert a nõkben egyszerre van egy
Gyönyörû tündér és csúf boszorkány.
Ha melléfog az ember, semmi jót ne reméljen.

De ha gyönyört tud varázsolni egy nõ arcára
Bevezeti õt a legszebb mennyországba.
Egy nõ csak akkor képes szeretni
Ha õt is nagyon-nagyon szeretik.

Szeretet és szerelem egy tõrõl fakad
Amitõl az élet csodálatosan halad.
Sok boldogságot és jó egészséget kívánok minden kedves nõnek.

Hogy sokáig kapjunk szeretetet tõle
Mivel édesanyám is nõ,
Ne feledjük soha el õt
Szeretet és szerelem: e kettõ kell nekem.

Ulrich János
 

Találkozás 1

Egy szellemnek nincs íráskényszere. Nevetett is rajta, amikor megtalálta a fiókban a kamaszos, pátoszos verseket: Ennek a lánynak nincs egyéni hangvétele - szögezte le magában. De, mivel nem volt gonosz szellem, méltányolta az igyekezetet. Körülnézett még a kisszobában, aztán eltûnt. Mert illedelmes szellem volt, és nem akarta meglesni a 15 éves lányt.

A lányon piros-fehér csíkos zokni volt, és vászon, derékban megkötött iskolaköpeny. Úgy várta már azt az idõt, amikor igazi nagylány lesz, amikor nem lesz napközi. Majd hazajön, fõz egy teát, és szép nyugisan elkezd tanulni. A teát tényleg megfõzte, de csak ült a könyvek fölött. Valami nem stimmelt, valami rosszat érzett, de nem tudta, hogy mit. - Végülis nincs semmi baj, biztosan fáradt vagyok. - mondta magának. Arra a furcsa iskolai közegre gondolt, ami körülvette, de nem volt az osztályban egy jóbarátja sem. Undorral gondolt az iskolára most, megpróbált újfent figyelni a tananyagra, de nem ment.

A lány késõbb így emlékezett vissza a szellemmel való találkozásra:

Év végén megbukott matekból, és elhatalmasodott rajta az idegbaj. Anyja ruhákat vásárolt neki, mert szeretetet nem tudott adni, de ösztökélni akarta. Olcsó kis kartonruha volt rajta, és magas sarkú piros szandál, meg
egy kis retikül. De ahogy késõbb számot adott magának errõl a napról, rendkívül elegáns kék ruhában látta magát, amihez tartozott egy kis boleró is. És nagyon elõkelõ piros szandálra emlékezett vissza. Ami nem mutatta meztelen lábát, mert volt rajta egy üvegszálas harisnya. Jóalakú lába így mégjobban érvényesült, és derekát, meg formás csípõjét mégjobban kiemelte a ruha. Szüleivel sétált, és félt, és nem tudott járni a magassarkúban. Nekik el kellett intézniük valamit, és otthagyták egy kis téren a padon. Megígérték, hogy utána elmennek egy igazi sörözõbe, és õ is ihat sört, csak viselkedjen normálisan. Ez a sörözés sose történt meg, csak ígéret maradt. A lány sétálgatott a kis téren, hol leült, hol fölállt. Vállig érõ sötétszõke haja volt. És akkor ott ült egy férfi a padon, a semmibõl termett elõ. Sûrû, sötétbarna haja volt, és foszforeszkáló kékesszürke szeme.

- Vársz valakit? - kérdezte és mosolygott. A lány megijedt, és nem merte azt mondani, igenis vár valakit, csak nem tudja, hogy kit, de biztos eljön. A férfi hátradõlt a padon, két karját széttárta a pad támláján, és szemtelenül vigyorgott. Majd eltûnt.

Hát ez volt az elsõ randevú, de a szüleinek nem tett említést róla. Kiszaladtak az idõbõl és mégse mentek sörözni.

Lukács Edit

Kiküldetésben jártunk...

London I.

1996. március 25. és 31. között a Hamlet Trust jóvoltából ötfõs magyar delegáció tanulmányozta az angol pszichiátriai önsegítõ mozgalom munkáját. Elkövetkezendõ számainkban sorozatban adjuk közre legfontosabb tapasztalatainkat. Aki részletekre is kíváncsi, szeretettel várjuk nyitott klubfoglalkozásainkra, ahol sorstársainkon kívül a szakma érdeklõdõ képviselõi is szívesen látott vendégeink.

Lambeth

Lambeth egyike London szegénynegyedeinek. A munkanélküliség, hajléktalanság, prostitúció és a kábítószer talán a mi VIII. kerületünkhöz teszi hasonlatossá.

A kerületi önkormányzat sokat költ az egészségkárosodott embereknek a közösségben, az "egészséges" társadalomban való ellátására. Világviszonylatban egyedülálló a tanulási nehézségekkel (diszlekszia, számolási nehézségek, stb.) küszködõ gyerekekkel való foglalkozásuk.

Egy nagy épületben van az egészségkárosodottakat támogató civil szervezetek központja. Ebben foglal helyet többek között a Community Support Network (Közösségi Támogató Hálózat), aminek célja, hogy a közösségben zajló olyan tevékenységeket koordináljon és finanszírozzon, amik a sérült embereket visszavezetik a szélesebb társadalomba.
 

Ahhoz persze, hogy hatékonyak lehessenek, ismerniük kell azokat a civil, egyházi és állami szerveket, akik ebben egymás partnerei lehetnek. Ezért állítottak össze egy számítógépes adatbázist a kerület egyesületeirõl, alapítványairól, orvosairól és egészségügyi intézményeirõl, valamint az ott mûködõ karitatív szervezetekrõl.

Hálózatépítési munkájukat az Európai Közösség húszezer fontos ösztöndíjjal támogatta a HELIOS programon keresztül. Ugyanezen program egyesületi aktivisták nemzetközi továbbképzését is segíti. Fontos projektjük a lelki sérülttek között is hátrányos helyzetû etnikai kisebbségeket erõsítõ tervezetük.

A továbbiakban néhány Lambethben mûködõ, lelki sérülteket támogató tevékenységet ismertetünk.

Brixton menedékhely

Öreg, romos állapotú épületben foglal helyet ez az intézmény, melyrõl a kívülrõl becsöppent látogató bajosan állapítaná meg, hogy Angliában is egyedülálló. 1992-ben kezdte meg elõkészítõ munkálatait néhány "bolondos" sorstársunk, akik a hagyományos pszichiátriai nappali szanatóriumok szolgáltatásaival nem csak elégedetlenek voltak, de a Lambeth Hálózatban végzett önkéntes munkájukkal képessé váltak arra, hogy a nappali kórház valódi alternatíváját megteremtsék. Két év múlva nyitotta meg kapuit a brixtoni drop in centrum. (Drop in angolul annyit tesz: toppanj be. Azokat, a zömében nem hivatásosok, hanem "bolondok" által üzemeltetett helyeket nevezik így, amelyekbe bármely lelki sérült napközben bármikor betérhet. Ott társakon kívül esetleg programokat és étkezést is kaphat. Cserébe a házirendet be kell tartania.)

Mára kialakult a brixtoni életmód. Napközben 10-20 sorstársunk beszélget, rajzol, videózik, vesz részt a verselõk klubjában, a hangokat hallók találkozóin, stb. A "betérõkrõl" (legyenek azok egyszeriek avagy mindennaposak) nem vezetnek semmiféle dossziét, s ezt igen fontosnak tartják. Pszichiáterével ki-ki maga tartja a kapcsolatot, de szigorúan az intézményen kívül.

A házirendet az alapítók, maguk is lelki sérültek, állították össze. Lényege, hogy senki nem viselkedhet a másik rovására, nem juthat domináns pozícióba mások kárára. Faji, vallási és nemi uszítás tilos. Alkoholos ill. kábítószeres állapotban senki nem tartózkodhat a házban. Nem lelki sérült látogató csak a "tagok" elõzetes engedélyével léphet be.
Említésre méltónak tartjuk, hogy számos szponzor jelentõs támogatást ajánlott fel, ha cserébe kutatásokat végezhetnek a drop in életével kapcsolatban. Nagyon határozottan visszautasítottak minden olyan szponzort, akik maguk szabták volna meg a kutatási tematikát és metodikát. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy eredményeik publikussá váljanak, ezért saját maguk rendszeresen publikálnak.

Esténként 40 fölé emelkedik a betoppanók száma. 6 óra körül megérkezik a helyi katolikus gyülekezet apácája, az aznapi vacsora alapanyagaival. A soros sorstárs közremûködésével fél óra alatt elkészül az estebéd, ami mindenki számára ingyenes (a többi szolgáltatásukhoz hasonlóan).

A Brixton Menedékhely ezévben jogilag is független intézménnyé válik. Az üzemeltetéshez szükséges pénzt az önkormányzaton keresztül és pályázatok útján zömében a kormányzat biztosítja. A Katolikus közösség az ingyenes vacsorával járul hozzá a mindennapokhoz.

Gombos Gábor

Könyvtárunkról

Egyesületünk tagjai számára hozzáférhetõ, egyébként valamely tagunk tulajdonában levõ könyvek alkotják "Kopogj be" könyvtárunkat. Örülnénk, ha minél többen haszonnal forgatnátok könyveinket, ehhez szeretnénk most kedvet csinálni.
Több mint kétszáz kötet nyelvkönyvbõl válogathat, aki a nyelvek iránt érdeklõdik. A választék: angol, német, francia, olasz, spanyol, lengyel, orosz, román, bolgár, szlovák, cseh, arab, finn nyelvek. Tanulást megkönnyítõ hangkazettáink vannak angol, német, francia, olasz, spanyol és orosz nyelveken.

Pszichológiai tárgyú könyveink közül kiemeljük C.G. Jung mûveit, de olvashattok Freudtól és Adlertõl is.

Lelki sérültekrõl, önsegítõ mozgalmaikról szóló könyveink angolul férhetõk hozzá. Kiemeljük a mûfajban klasszikusnak számító mûvet: Judi Chamberlin "On Our Own" (Saját magunk) címû könyvét. Ugyancsak angolul olvasható egy - nálunk eddig ismeretlen - "bestseller": a pszichiáter P. Breggin könyve a toxikus pszichiátriáról.

Gombos Gábor és
Gombosné Juhász Katalin

Nagyvilág

A klubház mozgalom

1948-ban az Egyesült Államokban indult el az a mozgalom, melynek népszerûsége napjainkban viharosan nõ. New Yorkban ekkor kezdte meg munkáját a Fountain Ház, egy "alternatív" rehabilitációs "intézmény" pszichiátriai betegek számára.

Mára több mint száz klubház létezik, s nemcsak a Föld nyugati felén! Oroszországban áprilisban nyitották meg a második ilyen létesítményt.

Mi az, ami mindezekben a házakban közös? Talán az, hogy filozófiájuk és mindennapos gyakorlatuk szöges ellentéte annak, ami a hagyományos pszichiátriai rehabilitációban történik. Elõször is a klubházban sem pszichiáter, sem terapeuta nincs. A "normális társadalmat" megtestesítõ "személyzet" egy-két szociális munkásból áll. A döntések meghozatala, és a kezdeményezés is a klubtagok joga.

Ha egy lelki sérült csatlakozik egy klubházhoz, tagsága egy életre szól. Ez nem azt jelenti, hogy élete végéig köteles "rehabilitálódni" a klubban, hanem azt, hogy élete végéig megilletik az összes klubtagsági jogosítványok.

Az új klubtagot megkérik, hogy pár hónapig (nem évekig!) vegyen részt a klubház üzemeltetésének napi feladataiban. Ilyen munkák a takarítás, fõzés, a klubház hírlevelének szerkesztése és nyomtatása (a magyar gyakorlattól eltérõen itt a számítógépeket már csak azért sem féltik a "betegektõl", mert azok a betegekéi), stb. Ha valaki ezeket az "aprómunkákat" két hónapon kersztül megbízhatóan végzi, szereznek neki, házon kívüli munkát. Olyant, ami képzettségének, vagy képességeinek, állapotának megfelel. Nincsenek "típusmunkák" "dilisek számára": ha valaki tolmács, akkor tolmács állást keresnek neki, stb. A munka a nyílvános munkaerõpiacon van, szó sincs tehát diszkriminált "védett" munkahelyrõl. A szerzõdést meghatározott idõre köti a klubház a munkáltatóval. Ha kiderül, hogy az illetõ elfoglaltság mégsem felel meg, a klubház szerez másik állást a tagnak, s a munkáltató számára keres másik tagot, vagy kártérítést fizet. A munkáltató tehát nem jótékonykodik, hanem szigorúan üzleti alapon jár el.

Mintegy féléves szerzõdéses munka után arra bátorítják a tagot, hogy vállaljon állandó munkát. Ebben is segítséget adnak, s ismét nem "védett" munkahelyek felé ösztönzik tagjukat.

Gombos Gábor

Március 19-én Pomáz-Kiskovácsiban megalakult a Pszichoszociális Rehabilitációs Világszövetség Magyar Ága. A hazai pszichiátriai szervezetek közül elsõként tagjai közé hívja a betegönsegítõ csoportokat is. Gombos Gábort a vezetõségbe választották.

Áprilisban néhány fõvel a BÁBEL Hajdúszoboszlón tart intenzív angol kurzust.

A NEVI szervezésében pályázati lehetõségeket ismertetõ elõadás lesz március 28-án a Bálint Házban.
 
 

Vissza a nyitólapra                                                                                                                                        English main page