GOMBOS GÁBOR, LÉLEK-HANG EGYESÜLET

A krónikus pszichiátriai diagnózissal élõ sorstársakból álló Lélek-Hang Egyesület volt a helyi szervezõje az ezév május 9-11. között Gödöllõn megrendezett célmûhelynek. A Silver Club optimális helyet nyújtott a háromnapos rendezvényen résztvevõk munkájához. Nyolc ország (Anglia, Csehország, Egyesült Államok, Észtország, Magyarország, Románia, Szlovénia és Ukrajna) 18 küldöttje - részint önsegítõ csoportokban dolgozó sorstársak, részint a pszichiátriai ellátórendszerben tevékeny fiatal szakemberek - azért töltötte együtt e hétvégét, hogy közép- kelet európai viszonyokra adaptálja a bristoli Pavillion Publishing kiadó tréning csomagját.

Az egészségügyi szervezéssel kapcsolatos kiadványokra szakosodott, és a közösségi pszichiátriai ellátás iránt elkötelezett kiadó sok évvel ezelõtt állított össze egy azóta Angliában sikeresen alkalmazott tréning anyagot, hogy az ellátórendszerben dolgozó szakemberek (szociális munkások, nõvérek, pszichológusok, orvosok és önkéntes segítõk) jobban megismerhessék és megérthessék az általuk gondozott sorstársaink valódi igényeit és problémáit. A londoni székhelyû Hamlet Trust kezdettõl fogva próbálta használni ezt a gyakorlatias tananyagot a mi posztkommunista régiónkban is. E próbálkozásaik nyomán ébredtek rá arra, hogy a jellegzetesen angol viszonyokra kidolgozott anyagot jelentõsen át kell formálni ahhoz, hogy az a mi térségünkben is jól használhatóvá váljon.

A tréning csomag szituációs kártyákból áll, amelyek felölelik a hétköznapok minden fõbb területét, a szabadidõtõl kezdve a munkáig, az alapvetõ szabadságjogoktól a társas kapcsolatokig. Ne tessék elvont iskolás helyzetekre gondolni: olyasmikrõl van szó, hogy szabadon lehet-e használni a telefont, s közben nem figyelik-e amit mondunk, vagy azt fogadhatunk-e hajlékunkon, akit akarunk, esetleg nagy nyílvánosság elõtt faggatnak legintimebb dolgainkról. Nos, ezeket a kártyákat kell három csoportba sorolni: melyek azok a helyzetek, amiket a saját, vagy szeretteink életében jónak, fontosnak tartunk? Melyek azok, amik számunkra és szeretteink számára közömbösek, s végül melyeket tartunk magunknak és barátainknak rossznak, elkerülendõnek?

Amikor a kiscsoportokban végzett munka alapján minden kártya megtalálta a helyét, egyesével végigmennek azokon a kártyákon, amelyeket a "Jónak és fontosnak tartok a magam és szeretteim számára" csoportba helyeztek és számot adnak arról, hogy a szóban forgó helyzet jellemzõ-e az általuk gondozott pszichiátriai betegekre az általuk képviselt ellátó intézményben. Ha nem, vajon mi lehet ennek az oka?

Ezután következik a "fekete lista". A kérdés ugyanaz, mint az elõbb: vajon a felsorolt helyzetek (amiket a szakember saját magának nem kíván) jellemzõek-e az ápoltak ellátórendszerbeli életére. Ha igen, vajon mi ennek az oka?

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a legtöbb szakember megdöbbenve veszi tudomásul a tréning alkalmával, hogy az általa képviselt intézményben gondozott betegek számára alig adódnak olyan helyzetek, amiket a maguk számára jónak, értékesnek tartottak, ellenben sorstársaink lépten-nyomon olyan szituációkba kényszerülnek, melyeket az ellátószemélyzet a maga számára elkerülendõnek tartott. A rövid elemzés azt is megmutatja, hogy bár vannak olyan problémák, amiken az egyes (szak)ember a legnagyobb jószándékkal sem tud segíteni, mégis a legtöbb, a beteg életét megkeserítõ "apróság" a személyes tudatlanságon, informálatlanságon, nem a segítségre szoruló embert a középpontba helyezõ elõképzettség miatti szûklátókörûség okozza.

A mûhelyen résztvevõk dolga volt, hogy miközben végigjátszották a tréninget, kiselejtezzék azokat a helyzeteket, amik a mi régiónkban nem jellemzõek, vagy érthetetlenek, s olyan jellemzõ, vagy fontos kártyákat javasoljanak, amik nálunk jó, ha szerepelnek.

Jó hangulatban, szorgalmas munkával sikerült elvégeznünk a kitûzött feladatot. Persze a puding próbája az, hogy megeszik. Pár nap múlva a már módosított tréninget kipróbáltuk a Nyírõ Gyula Kórházban, egyúttal további (most már kifejezetten a magyar viszonyokra figyelõ) változtatásokat is javasolva. E találkozó egyúttal lehetõséget teremtett több hazai, pszichiátriai betegeket segítõ ill. önsegítõ szervezet ismerkedésére. Jelen volt a Kiút, a PÁRKA, a Napraforgó és a Lélek-Hang Egyesület.

A Hamlet Trust pályázati pénzt keres az adaptált anyag helyi kiadására, így magyar nyelvûére is. Addig is felhatalmazást kaptunk a módosított anyag használatára. Ezt eddig 13 elmeszociális otthonnak ajánlottuk fel. Igaz, hogy több mint egy év után, de most már több helyen kérték a tréninget.