 |
1998. május |
|---|
|
1998. május |
|---|
1997 szeptemberében 10 500 háztartásban végzett felmérést az AC Nielsen, ez alapján a megkérdezett fogyasztók 25%-a vásárol bioterméket. A vásárlók számának növekedését részben a szûk választék gátolja. A Talaj Szövetség Termelõi Szolgálatának vezetõje, Simon Brenman szerint az eredmény nagyon lelkesítõ, és azt mutatja, hogy a bioélelmiszer többé nem csupán „piaci rés". A Talaj Szövetség a következõ három évben a belföldi termelés évi 50%-os növekedését várja. A családalapítás elõtt álló, illetve az idõsebb párok, akik viszonylag több jövedelemmel rendelkeznek, hajlamosabbak a biotermékek választására.
(Organic Food News — Biokultúra)
A biozöldséget és a biogyümölcsöt Németországban 1980-ban kezdték termelni nagyobb területen, ekkor ez a fogyasztás 4-5%-át tette ki. Ez az arány a folyamatos növekedés hatására 1992-ben elérte a 67%-ot, ezután kissé visszaesett, 1996-ban 51%-ra. A felmérések szerint a német háziasszonyok még a 10-20%-kal magasabb ára ellenére is mind gyakrabban vásárolnak bioélelmiszere_ket. Így kívánnak védekezni az idõnként fellépõ világjárványok — mint a sertéspestis, BSE marhakór — ellen, de egyben immunrendszerüket is erõsíteni akarják.
(Deutscher Gartenbau — Biokultúra)
Az amerikai cégek szerint a japán piac a biotermékek területén még jelentõs növekedési lehetõséggel rendelkezik. A japán fogyasztóknak a természetes termékekhez és az egészséges táplálkozáshoz való kötõdése rendkívül erõs, és ez magyarázza az amerikai biotermékek növekvõ japán exportját. Az ilyen termékek ellenõrzése nagyon szigorú: a mesterséges kémiai eredetû összetevõk a japán törvények tiltása alá esnek, és a biotáplálék teljes tisztaságát kívánják meg. A japán gazdák a földterület szûkössége miatt a törvényhozók kívánalmait nehezen tudják teljesíteni. Az Egyesült Államok ezért a japán piacon további térnyerésre számít.
(ZMP — Biokultúra)
Franciaország az ökogazdálkodás arányát lényegesen növelni kívánja, a mezõgazdasági miniszter az állami támogatások jelentõs emelését helyezte kilátásba. Az átállási támogatások megnégyszerezõdnek (15-rõl 60 millió frankra — ez mintegy 2 milliárd Ft). A biotermék-kereskedelmet is segíteni fogják. Jelenleg 120 ezer hektáron folyik ökogazdálkodás, 2005-re szeretnék elérni az egymilliós értéket. Az üzemek száma várhatólag a mostani 4 ezerrõl 25 ezerre növekszik majd. Ebben az évben a francia fogyasztók biotermék iránti kereslete 20%-kal emelkedett. (ZMP— Biokultúra)
Az Európai Bizottság XI. Fõigazgatósága az ökogazdálkodás támogatására stratégiai tervet dolgozott ki, amelyet jelenleg más osztályok is véleményeznek. A tervezet fõ célkitûzése az Európai Unióban a biotermékek piaci részarányának emelése: a jelenlegi 0,5%-ról 2005-re el kellene érni a 10-15%-ot. A stratégia fontosabb elemei: a nyugdíjazási rendszer megváltoztatása, vagyis azok a gazdák, akik legalább öt évig ökogazdálkodást folytatnak, magasabb nyugdíjat kapnának, ez az idõsebb gazdákat is átállásra ösztönözné; a logisztika javításával árcsökkentés, gy lehetõvé válna, hogy a bio- és a hagyományos termékek közötti árszintkülönbség 30% alá csökkenjen, mely jelentõsen növelné a forgalmat.
(Ökologie & Landbau— Biokultúra)
A fenntarthatóság egyik legokosabb, legkomolyabb elképzelésének, valamint az egyik legígéretesebb munkahelyteremtõ lehetõségnek nevezte a nemzetközi Greenpeace mozgalom a biogazdálkodást. A Greenpeace vezetõje kiemelte, hogy a környezetvédõ csoportok és a bio-közösségek együttmûködését fokozni kell, hiszen minden hektár föld, melyet ökológiai gazdálkodásra állítanak át, a multinacionális agrokémiai cégeknek egy hektár veszteség. Miközben 800 millió ember éhezik, több élelmiszert termelünk és dobunk ki, mint amennyit el tudnának fogyasztani. A kérdés tehát nem az, hogyan biztosítsuk a világ ellátását; hanem az, hogy a Föld lakosai hogyan oldják meg saját táplálkozásukat. A környezetvédõknek tudatosítaniuk kell, hogy a fenntartható mezõgazdaság nem csak érdekes lehetõség vagy piaci rés, hanem ökológiai szükségszerûség.
(UK News — Biokultúra)
