|
|
|
|
Egy hiteles ember
A Kukabúvárban megjelent Hajtogatás hulladékpapírból című írás nyomán elindultam, hogy felkeressem vidéki otthonában a cikkben szereplő Kocsis Jánost, hogy jobban megismerhessem nem mindennapi tevékenységét. A rövid idő alatt, míg vendége voltam, széles látókörű és tág érdeklődési körű emberrel ismerkedtem meg. Foglalkozása zenetanár, zenész. Papírhajtogatáson kívül foglalkozik filozófiával, népművészettel, térrendezéssel, asztrológiával, I Chinggel (az adott napon az elemi erők elrendeződését figyelő kínai orákulumrendszer) és még számtalan dologgal. A dolgokban a közös eredetet, a kozmikus rendet keresi és találja meg. Példaképe a vidéki ember, aki mindent többszörösen felhasznál – újrahasznosít.
Ötletek papírból Tizenöt éve találkozott először az origámival. Úgy érezte, ezt a tudást, ezt a művészetet is el kell sajátítania. Szenvedélyesen gyakorolt, több százszor megismételve ugyanazt a figurát, hogy elmélyítse, készséggé tegye a papírhajtogatást. Ma mindennapi tevékenysége a hajtogatás. Ezt használja kapcsolatteremtésre – egy-egy figurát ajándékozva könnyebb elindítani a beszélgetést. Korábbi munkahelyén origamikat osztott a gyerekeknek jutalomként az ötös mellé, de nem megy papírboltba borítékért sem. Néhány másodperc alatt bemutatja, hogy kell magát a megírt levelet úgy összehajtani, hogy boríték formájú és méretű, szabványos legyen. Hajtogat sakkot és sakktáblát, ezüst színű vitorlás hajót (csak mert nem hagyja nyugodni, hogy a Tetra Brik nem jó semmire) és gyermekjátékokat. A papír, ami elérhető – mondja viccelődőn, újrahasznosítva a reklámszöveget. Teremtményeit kiállításon mutatja be és gyorsan elajándékozza.
Hajtogassunk könyvespolcot! Egy ideje a hasáb forma foglalkoztatja. Találmánya a hulladékpapírból készített bútor. A bútorokhoz bármilyen papír alkalmas. Modulrendszere az A4-es formátumból hajtogatott hasábon alapul. Ezekből a négyzetes hasábokból mint építőkövekből készül majd minden bútor. Némi karton, esetleg hulladékfa felhasználásával könyvespolcot, íróasztalt, fiókos szekrénykét, telefonasztalt, kazettatartót stb. tudhat bárki hajtogatni. A felhasználásban határt csak a képzelet szabhat. Egy-egy féltenyérnyi modul 50 kg-ot bír ki. A bútorok minden alkotóeleme csereszabatos és tovább felhasználható. Tehát például egy polc sarokeleme beilleszthető a képkeretbe, vagy bármely modul beleillik a gyermekek részére tervezett építőjátékba. A díszítés sem kötelezően végleges. A mintázat némi türelemmel átrendezhető vagy kicserélhető.
Szerinte a korábbi papírbútor-kísérletek eddig azért fulladtak kudarcba, mert a gyáriparra akartak épülni. Ő e módszert szeretné terjeszteni. Iskoláknak, kisközösségeknek szeretne bemutatókat tartani.
Ezek a bútorok nem a pénzüket tárgyak által mutogatók között fog sikert aratni, hanem azok között, akik, mikor építenek, nemcsak anyagot, hanem szeretetet is tesznek bele.
A művész három pontban vázolja fel találmánya előnyeit:
Munkahelyteremtő. Stancolt (a hajlítás helyén előnyomott) kartonokat bárki meghajtogathatja. Akár büntetés-végrehajtó intézetben vagy szociális intézményben is jó munkalehetőség lehet. Értelmi-, testi fogyatékosok is képesek dolgozni vele. Vakok is, mert a kartonokat iránymutató, nyomott pontokkal látja el.
Fakímélő. Bútoraihoz, az építőelemek elkészítésére bármilyen használt papír alkalmas. Lehet használt irodai papír, cigarettásdoboz vagy reklám szóróanyag. A merevítést adó karton újrafelhasznált papír. Ezek a bútorok egyetlen fa kivágása nélkül jönnek létre.
Hulladékot hasznosít újra. Fontos az is, hogy elterjedése esetén nagymértékben segítene a hulladékelhelyezési gondokon, hiszen ez a papír nem kerülne a szemétbe.
A feltalálót mostanában a kombináltdobozok is érdeklik. Sajnos, ezek
nehezen illenek be a rendszerébe, mivel az egyes gyártmányok egyetlen
mérete sem azonos a másikéval. Apróra vágva díszítő vagy merevítő töltelék
szerepet tud csak elképzelni a hajtogatott bútoroknál.
Másik lehetőség, hogy az azonos fajtákat összegyűjtve, téglaként felhasználva szeméttárolókat, zajvédő falakat lehetne építeni belőlük.
A mai kor két választás elé állítja az embert: vagy minden idejét arra fordítja, hogy sok pénzt keressen, hogy aztán nyugodtan fogyaszthasson, lazításképp nézhesse a tévét, egyenkaját fogyasszon valamelyik gyorsétteremben vagy kevesebb időt tölt a pénzszerzéssel, szegényebb marad, de a fennmaradó időt ötletesen, teremtő módon használja ki. Ő az utóbbit választja, hisz abban, hogy nem kell beállni a sorba.
Kocsis János várja tehát a hasonlóan gondolkodó érdeklődők jelentkezését.
Susánszky Ferenc
