Oldalak: 475 476 477 478 479 480
Nyelvjárási szöveg a medvesalji Dobfenek településről
A bemutatandó szövegfelvételt a nyitrai vendégtanári kiküldetésem idején végzett nagyobb nyelvjárásgyűjtés keretében készítettem a medvesalji Dobfenek községben. — Medvesalja a mai Szlovákia területén található a Cserhát északkeleti oldalán emelkedő Medves-hegy és a Gortva-patak között, az egykori Gömör vármegyének Nógráddal határos délnyugati részén. Mai lakosságának jelentős része a mezőgazdasági munkából él, de egyre több a közeli városokba, Fülekre, [475] Rimaszombatba ingázó is. Lakossága római katolikus vallású, kultúrájában, népszokásaiban, palóc nyelvjárásában hagyományőrző, némely tekintetben archaikus.
A tájegység összlakosságának lélekszáma egyenletesen, a magyar nemzetiségűeké viszont — a fiatalok elvándorlásával és az idősebbek elhalálozásával — fokozottabban csökken. Az általános csökkenést a szlovák, roma és egyéb nemzetiségűek betelepülése sem képes — egyelőre — megállítani.
Dobfenek lakossága 10 év alatt, 1980-tól 1991-ig 191-ről 171-re csökkent, ezen belül a magyaroké 189-ről 164-re (vö. Gyurgyík László, Magyar mérleg. A szlovákiai magyarság a népszámlálási és a népmozgalmi adatok tükrében. Pozsony, 1994. 158).
A szövegfelvételt 1994. július 19-én készítettem, a lejegyzést pedig 1997. augusztus végén. Az 1. AK. jelzésű adatközlő, Farkas Mária (lánykori neve: Ádám Mária) helyi lakos 1914. január 6-án született a közeli Almágy (= Gömöralmágy, szl. Gemerský Jablonec) községben. Házasságkötése óta, 1932-től él a faluban. Paraszti származású, 8 elemit végzett, s egész életében lakóhelyén dolgozott a mezőgazdaságban és a ház körül. Rövid időre kényszerült elhagyni faluját: 1947-ben deportálták a családjukat, s csak 1948-ban térhettek haza Magyarországról. A beszélgetés férje (2. AK.), Farkas Gyula (született helyben 1912-ben, 8 elemit végzett, földműves) jelenlétében zajlott le. A gyakran előforduló iga z-ë? kérdés neki szól, tőle várja felesége az elmondottak megerősítését. A férj ilyenkor bólogatásokkal igazolta őt, és mindössze kétszer szólt közbe.
Az adatközlő néha szlovák szavakat is használt, ezek jelentését [ ]-ben adom meg. Ugyancsak szögletes zárójelben oldom föl az adatközlő félbehagyott vagy nem teljesen kimondott szavait, valamint a beszédmód változását jelző megjegyzést (pl. Nevetve mondta.). Olykor mondatait sem fejezte be, ezt ...-tal jelzem. A hosszabb szüneteket két virgulával, a rövidebbeket egy virgulával jelölöm.
Cs. Nagy Lajos
