 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
   |
SZTÁROKRÓL, MAGYAR NYELVEN
Ha szeretnéd tudni, hogyan született Chaplin legendás Charlot figurája, milyen mostoha körülmények közül tört ki Marylin Monroe, mit jelentett a magyar film számára Karády Katalin, Csortos Gyula, vagy Bajor Gizi, vagy mi Leonardo DiCaprio varázsának titka, fordulj honlapunk sztárokról írott, vagy sztárok által írt könyveinek ajánló listájához. Az idézetek végén megtalálod a forrásként szolgáló könyvek listáját.
| Szerep él a jelmezben (Charlie Chaplin) |  |
'A ruhásszekrény felé mentemben azt gondoltam, bő nadrágot veszek fel, nagy cipőt, egy sétapálcát, meg egy kemény kalapot. Azt akartam, hogy semmi ne legyen egymáshoz illő. A nadrág bő, a zakü szűk, a kalap kicsi, a cipő nagy. Felraktam egy bajuszt, ami úgy gondoltaam, anélkül mutat idősebbnek, hogy elrejtené arckifejezésemet. Fogalmam sem volt a figura jelleméről, de abban a pillanatban, ahogy felöltöztem, a jelmez, a ruha,és a smink hatására azonnal megéreztem, milyen ember is ő. Úgy éreztem, a szerep él a jelmezben. Valóságos személy, és egy csomó ötletet indított be, amelyek sosem jutottak volna eszembe, ha nem öltözöm be csavargónak. Rájöttem, életem hátralevő részét azzal kell töltenem, hogy mindent megtudjak erről a figuráról.'
(Charlie Chaplin: Életem)
| Amerika kipucolt hátsó udvarainak tisztasága... (Marilyn Monroe) | |
'Marilynre emlékezünk most, mindenki szerelmes Amerikájára, aki szőke volt, és gyönyörű, és nyekergő kis hangocskája volt, és tiszta volt, mint Amerika kipucolt hátsóudvarainak színtiszta tisztasága. Ő volt a mi angyalkánk, a szex édes angyalkája(...) Férfiak, akik tudósai a szerelemnek, öt kontinensen ácsingóztak utána, de érte lüktettek a vakációban benzinkutaknál dolgozó kamaszok klasszikus pattanásai...Sose szerette a tévét. Sokkal inkább a szinházat, azt a sok száz embert a sötétben, meg az óriási vászonra vetülő kósza fénypászmákat, melyektől tízlábnyira nőtt arcának sugaras élete. Meglehet, mindenkinél jobban tisztában volt vele, hogy ő az utolsó mítosz, mely még felfénylik az amerikai álom hosszú alkonyának végén(...)'
(Norman Mailer: Marilyn Monroe)
| Emlékszem a röpülés boldogságára... (Latinovits Zoltán) | |
"Miről ismerszik meg a művész-színész? Amit nehezen lehet pontosan megfogalmazni, akörül mindig lappang valami nem érzékelhető, valami rejtélyes körbe tartozó. (...) Az egyéniség olyan sokszögű kristályhoz hasonlítható, mely mozdítva minden oldaláról másképp töri a fényt, ezáltal sokszínű, sokfényű tükröző tükör, csillogó és tört felületek összessége. A művész-színész születik. A mesterségbeli tudás csiszolja egyre több síkúvá, több fényűvé. (...) Férfi és női színészekről lévén szó (manapság ismét valami félreértés folytán itt is a jelzőkön van a hangsúly és nem a főnéven), férfiasságuk, női mivoltuk eredeténél keresgélnek. Pedig ha egyéniségük kezdeteinél, a lényegnél, a gyermeki én felé tapogatóznának: bizonyára megtalálnák a művészek kincsét."
(Latinovits Zoltán:Összegyűjtött írások)
| Csúf kis kacsa, de ahogy mozogni kezdett... (Brigitte Bardot) | |
"Brigitte hét éves koráig kétségbeesve bámulta vastag ajkait és sörény-szerű haját a tükörben. Csúnya vagyok - zokogta - CSÚNYA! - és dühében még jobban összeborzolta haját, mert mindezekhez még szemüveget is kellett viselnie.(...) "-Madame Bardot, azért keresem fel önt, hogy megmondjam, Boris Knaiazeff vagyok, a Conservatoire balettrészlegének a vezetője. Jelen voltam tegnap, amikor az ön kislánya felvételizett. Asszonyom, meg kell mondanom, hogy bár csúf kiskacsa - már elnézését kérem - de végül is csak 13 esztendős. Viszont ahogy elkezdett mozogni, elfelejtettük az arcát. (...) ...Az Elle című magazin szerkesztője kereste Madame Bardot telefonon... "Asszonyom, adjon rá engedélyt, hogy a kislányát lehozhassuk a címlapon... Tudom, hogy még csak 14 éves ... Olyan feltűnést keltett a divatbemutatón a megjelenése, a mozgása... Értem ... hogy Bardot gyárigazgató úr nem engedné meg, hogy a család neve egy magazin címlapján szerepeljen ... Nem írnánk ki a teljes nevét, csak a két kezdőbetűjét... B.B." ...1954 - Újsághír. De Gaulle elnök Brigitte Bardot filmszínésznőt jövedelemadó-kedvezményben részesítette, miután filmjei több valutát hoznak az országnak, mint a Renault és Peugeot autógyárak együttvéve. (...)
(Csengery Judit: Egy órában egy élet)
| Mindig sebzett, és sebző...(Karády Katalin) | |
'Nagyanyáinkat, - írta Csathó Kálmán, tündérnek nevelték. Ők ehhez tartották magukat, így élték le életüket, nem estek ki szerepükből, eggyé lettek vele. A Karády hősnők már a Csathó féle tündér nagyanyák unokái, a véres évek gyermekei számára pedig ők lettek az édesanyák. A Karády hősnő mindig sebzett és sebző, démonikus és szűzies, titokzatos, maga sem ismeri a relytély kulcsát. ...A Karády hősnők sosem szakadnak el egészen a valóságtól. És sosem süllyenek le hozzá egészen. Karády járása is ilyen, ruganyos és kényes, elegáns és mégis súlyos, egyesül benne égi és földi, tündéri és testi varázs. Egészen húsból van, és mégsem egészen úgy viselkedik, mint aki földi lény. Egyik tipikus szerepe szerint aktív, okos, sikeres, dolgozó nő.Semmitől sincs megkimélve, aminek korábban csak a férfiak voltak kitéve. A tündérek jól szituált világba, beszámítható viszonyok közé valók.'
(Király Jenő: Karády mítosza és legendája)
| Én nem is színész vagyok, hanem utazó...(Gerard Depardieu) | |
"Sok mindent emésztettem, de nem tudtam elmondani. Mások szókincsével találtam meg újra a nyelvet, a beszédet. Racine, Musset után Dosztojevszkij regényeivel. Tizenöt-tizenhat éves koromra már mindent olvastam Dosztojevszkijtől. Transzba kerültem: megismertem Mozartot, Victor Hugot, találkoztam Dosztojevszkijjel. (...) Én mindig a szívet és a becsületet keresem. (...) Ki a színész? Olyasvalaki, akinek feminin szenzibilitása van. A női érzékenység: érezni, mi az, hogy idő, türelem, várakozás." (...)Én nem is színész vagyok, hanem utazó. Mindig utazom - mások felé."
(Baló Júlia: Hollyvoodi interjúk és európai legendák)
| Az Antigonék utóda... (Melina Mercouri) | |
"Egyéniségét, lényét az határozta meg, hogy mindig és elsősorban görög, s valamit hordoz magában abból a lángból, amely mitológiai elődei - az Antigonék és Elektrák harcát fűtötte (...) A színészi pálya már gyermekként vonzotta. A szereplésvágy! A legkorábbi emléke az, hogy egy nyaralás alkalmával, váratlan ötlettel beszaladt valamelyik zenés kávéházba és minden további nélkül táncra perdült a vendékek előtt. Miután mindenki ismerte a családot, az egyik tekintélytisztelő polgár azonnal értesítette a mamát, aki rögtön ott termett és a nyílt színen lekent lányának két hatalmas pofont.(...) A Szatíra Színház és a Régi Revü Színház volt az, amely műfajával a színésznőnek készülő Melina Mercourit legjobban vonzotta. Mialatt a tükör előtt a színházban látott jeleneteket tanulta be és francia verseket szavalt, elérte, hogy a legismertebb drámai színész, Giorgiosz vállalta tanítását. Természetesen titokban, hiszen a család hallani sem akart a kislány terveiről. Amikor aztán megtudta, hogy a Nemzeti Színház Drámai Intézete meghallgatást hirdet - szülei tudta nélkül jelentkezett. A hatalmas teremben a leghíresebb színészek vizsgáztattak Emil Veakisz vezetésével. Melina egy verset mondott és nagyon elkeseredett, mert hamar elküldték. Három nap múlva azonban, amikor már nem reménykedett, megkapta az értesítést: felvették.'
(Csengery Judit: Egy órában egy élet)
| Nálunk nem idolként tisztelik a szinészt... (Marcello Mastroianni ) | |
'... A jó színésszel nincs gond. Ha amerikai vagy magyar színészekkel dolgozom - egyremegy. A dolgok akkor változnak meg, amikor például egy amerikai sztár jön Olaszországba, és itt nem találja meg ugyanazt a légkört, ugyanazt a rendszert, amiben saját országában él. Ahol működik a 'movie-star image'. Nálunk nem idolokként veszik körül őket. Olaszországban dolgozni kell, mint a gyárban. Ők viszont ahhoz szoktak, hogy bálványozzák a sztárt. Ezért aztán nem nagyon érzik jól magukat nálunk, a forgatáson. Kivétel persze van. Jack Lemmonnal például nem ez történt, amikor nemrégiben együtt forgattunk. Persze ő rendkívül intelligens és nagyon szerény ember. Azonnal alkalmazkodott munkamódszereinkhez: az összevisszasághoz, a zajhoz, a hiányzó dolgokhoz, a hirtelenkedéshez, a zenéhez, a ricsajhoz. Az örökös beszédhez. Nekünk nincs szükségünk a csendre, azt hiszem. (...) ...Azokban az években az amerikai filmsztár mindig ugyanazt a típust formálta meg a vásznon. Megdöbbentek, hogy én mindig más, sokszor ellentétes szerepkörben jelenek meg. Az Édes élet után úgy vélték, hogy én vagyok a "latin szerető". Aztán én lettem "az Impotens". Majd jött a Válás olasz módra, ahol egy ocsmány alak történetéről van szó... Így aztán meglepődtek, és csodáltak is."
(Csengery Judit: Egy órában egy élet)
| Az egzotikum képviselője a sok babaarcú között...(Natalie Wood) | |
"Ha valaki befut, akkor annak a vonzerejét hamar ki kell használni - tartják a filmgyárban. Natalie 13 éves koráig nyolc filmben játszik, hetente ezer dollárt vesznek fel a nevében - az eddig szerényebb körülmények között élő szülei. Érthetően így nemcsak a filmgyár igyekszik kihasználni azt a ritka lehetőséget, hogy ennyi természetes báj, veleszületett játszani tudás és gyors felfogóképesség lakozzék egy gyermekben. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy gyerekszínészből igen ritka esetben válik jó felnőtt színész, a törés éppen abban rejlik, hogy nem tudják növekedésük arányában átmenteni sem lényük vonzerejét, sem a közönségre tett hatásukat. (...) ... Aztán elkövetkezik az a korszak, amelytől a filmgyárban már előre félnek. Beköszönt a nagylánnyá válás, s ezzel egy kislány-színész-sztár használhatóságának az alkonya. Natalie azonban nem válik sem öreg gyerekké, sem elhízott törpévé, egyenletesen fejlődik, s az évekkel egyre szebb lesz. ... Szépvonalú arcának, hamvasan kreol bőrének és sötét szemeinek van valamilyen szokatlan összhatása... Natalie predesztinálva van arra, hogy a sok platinaszőke, babaarcú amerikai lány között az egzotikumot képviselje."
(Csengery Judit: Egy órában egy élet)
| Nem érzem magam legendának...(Gregory Peck) | |
"... Olyan ember vagyok, aki szerencsés, mert ötven évig azt csinálhatta, amit szeret. Hiszen ez a legfontosabb: az ember szeresse, amit minden nap csinál. A színház és a film az én életem. Életmódom. Ám a mítosz vagy legenda, ahogy itt hívnak, számomra nem különösen vonzó. Nem érzem magam legendának. Közönséges ember vagyok, aki a munkáját, amit csinál, szereti. A hírnév? Nos, ami igaz, az igaz, a világon majdnem mindenütt felismernek. Van egy mulatságos történetem erről. Körülbelül három éve Kínában jártunk a feleségemmel. Leszálltunk Pekingben és körülbelül ötszáz tizenéves kínai kislány várt a repülőtéren! Mindegyik egyformán nézett ki. Az történt, hogy ott akkor mutatták be először a Római vakáció-t, pedig az már majdnem negyven éves film. Az összes kislánynak olyan rövid haja volt és térdig érő szoknyája, mint Audrey Hepburnnek a filmben 1953-ban. Vagyis ott állt ötszáz kis kínai Audrey Hepburn, várva a fiatal, romantikus újságírót, akit én a filmben játszottam. És mit láttak? Egy pocakosodó, ősz hajú öregembert, amint leszáll a repülőről. Láttam, hogy összenéznek: ez lenne ő? De nagyon udvariasak voltak, szerencsémre, hiszen Kínában az időseket tisztelik.'
(Baló Júlia: Hollyvoodi interjúk és európai legendák)
| Könyvlista | |
Csengery Judit: Egy órában egy élet (Bp. 1991, Co-Nexus Print-ter Kft.) (Tíz sztár életrajza)
Bradányi Iván: Klakkban, frakkban: Fred Astaire életrajza (Bp. 1993, Bambi Kiadó)
Escher Károly: Bajor Gizi (Bp. 1958, Magvető)
Jeffrey Robinson: Brigitte Bardot két élete (ford.: Vas Júlia) (Bp. 1995, Delej)
Roger Vadim: Szerelmeim: Bardot, Deneuve, Fonda (Bp. 1988, IPK)
Ingrid Bergman: Életem (Bp. 1989, Gondolat)
Enzo Biagi: Szerelmek (Bp. 1990, Béta) (F. Bertini, M. Monroe, M. Mastroianni, W. Allen)
Bilicsi Tivadar: Hol vagytok ti régi játszótársak...? Emlékezések volt pályatársakra (Bp. 1982, Gondolat) (Anekdoták)
Baló Júlia: Hollywoodi interjúk és európai legendák (Bp. 1994. Biográf)
Blaha Lujza naplója (Bp. 1987, Gondolat)
Fodor János: Csevegés (riportok sztárokkal) (Bp. 1994. Valhalla Páholy)
Balogh Gyöngyi: Humphry Bogart (Bp. 1983 NPI) (Filmbarátok kiskönyvtára)
Berkes Ildikó: Marlon Brando (Bp. 1984, Múzsák)
Bradányi Iván: Richard Burton és Elizabeth Taylor élete (Bp. 1992, Tristan K.)
Charles Chaplin: Életem (Ford: Abody Béla) (Bp. 1967, Európa)
Galsai Pongrác: Csortos Gyula (Bp. 1972. Szépirod. Kiadó)
Tony Curtis: Önéletrajz (Bp. 1994, Delej Kft)
Bradányi Iván: James Dean (Bp. 1994. Alfa Stúdió)
Rein A. Zongergeld: Alain Delon (Bp. 1990. Gondolat)
Fejes Imre: Leonardo DiCaprio (a Titanic sztárja) (Bp. 1998. Free Style Entertainm. Press)
Marlene Dietrich: Tiétek az életem... (Bp. 1985. Zeneműkiadó) (Ford: Sarlós Zsuzsa)
Esztergályos Cecília: Adj békét uram! (Bp. 1986. Sportprop. Váll.)
Szilágyi Éva: Világhír - világsiker. Korunk híres asszonyai (Portrék) (Bp. 1997. Táncsics)
Nemhala György: Jean Gabin (Bp. 1982. MFI és Filmbarátok kiskönyvtára)
Gábor Zsazsa: Nekem nem elég egy élet (Bp. 1991. Lilliput- Magyar Világ)
Garas Dezső: (szerk: Bernáth László, Haraszin Tiborné) (Bp. 1976. Mokép)
Csengery Judit: Greta Garbo (Bp. 1986. Zeneműkiadó)
Csengery Judit: Judy és Liza (Bp. 1988. Zeneműkiadó) (J. Garland és L. Minelli)
Bradányi Iván: Római vakáció: Audrey Hepburn élete (Bp. 1993. Bambi Kiadó)
Jávor Pál: Egy színész elmondja... (Bp. 1987. Akadémiai Kiadó)
Kárpáti György: A vándorkomédiás: Kabos Gyula élete és kora (Bp. 1987)
Király Jenő: Karády mítosza és mágiája (Bp. 1989. Háttér Lap- és Könyvkiadó)
Bradányi Iván: Grace Kelly: Egy hercegnő három élete (Bp. 1991. Artemis)
Révi Eszter: Kiss Manyi (Bp. 1988. Múzsák)
Molnár Gál Péter: A Latabárok (Bp. 1983. NPI)
Sophia Loren: Élni és szeretni (Bp. 1987. Gondolat)
T. Elay Martinez: Evita + Madonna naplója (Bp. 1997. JLX)
Susan Doll: Marilyn élete és legendája (Debrecen, 1993. Phoenix Kv. cop)
Norman Mailer:Marilyn Monroe (Bp.1987.Corvina)
Fejes Endre: Eddie Murphy (Bp. 1986. JLX. cop.)
Bradányi Iván: Paul Newman (Bp. 1993. Bambi)
Laurence Olivier: Egy színész vallomásai (Bp. 1985. Európa)
Bradányi Iván: Robert Redford (Bp. 1994. Zöld Lomb K.)
Romy Schneider élete szövegben és képekben (Bp. 1992. Aktuell)
Wendy Leigh: Arnold Schwarzenegger regényes élete (Bp. 1991. Árkádia)
Bradányi Iván: A kékszemű gengszter: Frank Sinatra életrajza (Bp. 1991. Artemis)
Frank Sanello: Elemi ösztön (a jóvá nem hagyott Sharone Stone story) (Bp. '97. JLX cop.)
Donald Spoto: Elisabeth Taylor életrajza (Bp. 1996. Door cop.)
Kőháti Zsolt: Tolnay Klári (Bp. 1987. MFTI FA és Múzsák)
Törőcsik Mari (szerk: Gál Katalin) (Bp. 1977. Mokép)
Liv Ullmann: Választások (Bp. 1987. Európa)
Máté Judit: Monica Vitti (Bp. 1985. Gondolat)
Szentgyörgyi Rita: Bruce Willis (Bp. 1996. JLX)
Hírek - Tollhegy - Iskolák - Pedagógusképzés - Szaktanácsadók - Tanítás - Taneszköz - Ajánlott filmek - Fórum - Irattár - Szakirodalom - Internet ajánlat - Felsőoktatás |