Történelem | Jog | Életmód | Földrajz | Kultúra | Egészség | Gazdaság | Politika | Mesterségek | Tudományok

A TUDÁS 365+1 NAPJA

Olaszország idegenforgalmi nagyhatalom. Tájainak szépsége, tengerpartja és napfényes klímája mellett történelmi városai, műemlékei jelentik a fő vonzerőt. Az Unesco megállapítása szerint a világ műemlékeinek több mint 60 százaléka Itáliában található. Nemcsak a külföldi turisták nagy száma járul hozzá az idegenforgalmi bevételekhez, rendkívül jelentős a belső turizmus is. Az utóbbi időben szinte azonos méretekben nőtt évről évre a regisztrált vendégek száma. 1993-ban körülbelül 21 millió külföldi turista érkezett az országba, 1995-ben 27,5 millió és 1998-ban csaknem 30 millió. A téli és a nyári idény között vajmi csekély a különbség. Télen sokan választják úti célul a kitűnő síelő helyeket, de a hegyvidéki szállodák nyáron sem üresek, főleg az idősebb generáció szívesen pihen a tavak közelében, a hegyekben, ahol kiépültek a kényelmes turistautak és tömérdek a látnivaló. Emelkedett a belföldi turisták száma is, bár az előbbieknél szerényebb mértékben. Most már évek óta körülbelül 40 millió olasz keresi föl rendszeresen a tengerparti és a hegyvidéki üdülőhelyeket, tesz kisebb-nagyobb kirándulást a történelmi városokban. Ami a vendégéjszakák számát illeti, 1998-ban az olaszok csaknem 173 millió vendégéjszakát töltöttek, míg a külföldiek mintegy 117 milliót.

Ennyi vendég elhelyezése nem könnyű feladat. Olaszország azonban fölkészült a fogadásukra: a szállodák száma meghaladja a 34 ezret, több mint 1,7 millió férőhellyel. A kempingek, turistafaluk, bérelhető apartmanok és a falusi turizmus fogadóinak száma 26 450, s az itteni férőhelyek száma csaknem eléri a szállodákét. A turizmusból származó bevétel jelentős tétel a fizetési mérlegben, évi egyenlege 22-24 ezer milliárd líra (12 milliárd euró) körüli. A legtöbb külföldi turista az Egyesült Államokból, Németországból, a Benelux államokból és Japánból érkezik, de az utóbbi tíz évben nőtt a volt szocialista országokból érkező vendégek, magyarok, csehek, lengyelek, oroszok száma is.

Szorosan kapcsolódik a turizmushoz a gasztronómia. Az olasz konyha sok kellemes meglepetést tartogat, főleg ami az első fogásokat, a különböző szószokkal, mártásokkal készülő tésztaféleségeket (pasta) illeti. Minden vidéknek megvan a maga jellegzetes tésztaféléje és szósza: a bolognai húsos, a milánói sajtos, a genovai bazsalikomos, a velencei gombás és még sorolhatók. A pizzák tömérdek válfaja mellett a halételek és kagylófélék (a tenger gyümölcsei) is kitűnőek. S nagyon kellemesek a tájról tájra változó zamatú, könnyű olasz borok. Minden tájnak van valamilyen ételkülönlegessége, a választék más és más aszerint, hogy melyik tartományban ülünk asztalhoz; híres a firenzei vastag sült marhaszelet, a római báránysült, a szicíliai kardhal, a milánói rizottó, a modenai sertésláb (zampone), a parmai sajt és sonka. Szabad asztalt pedig bizonyára találunk: az országban körülbelül 250 ezer éttermet, kisvendéglőt tartanak nyilván.

A magyar turisták elsősorban az Adriai-tenger partját keresik föl nyaralás céljából. Mindenekelőtt azért, mert ez a vidék jóval olcsóbb, mint a Genovától a francia határig húzódó liguriai tengerpart San Remóval és más felkapott üdülőhelyekkel, vagy a Genovától délre kiépült levantei Riviéra. Ráadásul az Adria sokkal gyorsabban elérhető akár gépkocsival Horvátországon és Szlovénián át, akár Ausztria felé. Ha a horvát és a szlovén tájakon keresztül közelítjük meg Itáliát, az első nagyobb város Trieszt. Érdemes elidőzni az öböl partján kiépült, festői városban, amely az egykori monarchia építészetének stílusjegyeit idézi föl. Nem szabad kihagyni a San Giusto katedrálist, amely a 6. században épült két bazilikát foglal magában, ezeket a 14. században gótikus stílusban egyesítették. Ha Velence felé folytatjuk utunkat, rövid pihenőt tarthatunk Ferenc József császár öccse, Miksa főherceg álomkastélyában, a tengerbenyúló sziklán épült Miramare-ban.

Az első igazi fürdőhely Grado, ősi városka, ahonnét érdemes kirándulni Aquileiába. Az i. e. 181-ben alapított város akkoriban Észak-Itália legjelentősebb települése volt. Háromhajós bazilikája a római birodalomban épült ókeresztény templomok egyik legszebbike. Egy másik, a tengerparthoz ugyancsak közeleső városka Cividale del Friuli. A longobárdok itáliai első hercegségük székhelyévé építették ki. 1991 óta nyaranta ebben a városban rendezik a MittelFestet, a közép-európai színházi találkozót, amelyen rendszeresen részt vesznek magyar együttesek is. Lignanótól délnek tartva kedvelt fürdőhely Bibione, Caorle, Eraclea Mare, majd Jesolo, a magyar turisták egyik legismertebb úti célja: tizennégy kilométeres főutcája megszámlálhatatlan boltjával és vendéglőjével önmagában is látványosság. Innét autóbusszal vagy hajóval érthető el Velence, a „lagúnák városa”, amely minden évszakban páratlan vonzerőt jelent a turistáknak.

Ha valaki hosszabb itáliai nyaralásra szánta el magát, és lejjebb ereszkedik az Adria partján, nem hagyhatja ki Ravennát, a csodálatos mozaikok városát, ahol római emlékek és Dante sírja várja, beljebb Padovát az egyetemmel és Giotto freskóival. Még délebbre is egymást érik a vendégváró üdülőhelyek, a magyar turisták körében különösen ismert Rimini, Riccione és Cattolica. Az elegáns nyugati Riviera tengerpartja sziklás, köves, ezért családi üdülésre kisgyermekekkel nem olyan kedvező, mint az Adria. A víz ott kristálytiszta, ám igen gyorsan mélyül. A legismertebb üdülőhelyek: Rapallo, Portofino, Santa Margherita, Viareggio.

Rómától északra Firenze, Bologna, Pisa, Assisi, délre a rendkívüli vonzerő Nápoly és környéke. A Vezúvon kívül Sorrento, Capri, Amalfi és Positano a legfölkapottabb úti cél. Szicília már csakugyan távol esik Magyarországtól, de nyáron charterjáratok kötik össze Budapestet Palermóval. A sziget a görög, a mór, a normann és a római építészet emlékeit őrzi. Érdemes megtekinteni a 3340 méter magas Etna vulkánt, amely szüntelenül működik, ontja a hamut, s időnként a lávát, valamint a görög emlékeket őrző Siracusát, Agrigentót, Taorminát. Ám ha valaki jobban kedveli a hegyvidéket és a tavakat, válassza a Garda-tó vidékét vagy a Dolomitok és az Alpok fenséges csúcsait, ahol télen kiváló síterepet, tavasztól őszig pedig vadregényes tájakat talál. A kastélyokban és a várakban koncerteket és kiállításokat rendeznek. Itália szinte valamennyi városa történelmi emlékek, műemlékek és műkincsek gazdag tárháza. Szinte nincs olyan települése, bármerre járjunk is az országban, amely ne kínálna érdekes, néha évezredes látnivalókat.

A Velencei Karnevál

Jules Lecompte-nak a 19. században népszerű, híres útikalauzában olvasható: „Európa, míg hajdan Velence hőstetteit visszhangozta, ma a velencei ünnepek hírverésétől hangos. Ezek a meseszerűen gyönyörű ünnepek minden élvhajhászt odacsábítanak, akik a bacchánsnővé változott amazon simogatására vágynak, akik a szalonok ármányos világába akarják belevetni magukat, s meg akarnak bújni a gondolák titokzatos rejtekeiben.” Az idézet a régi híres velencei karneválokra utal; a mai csak 1980-ban született újra, s filozófiája is átváltozott. Hajdanán azért hordtak álarcot, hogy titkolják kilétüket. Ma az álarc nem védelmet nyújt, hanem általa próbál meg az ember kitörni a névtelen tömegből, felhívni önmagára a figyelmet. A karneválokhoz szükséges álarcok készítésére szakosodott kézműves műhelyek száma az utóbbi években sokszorosára nőtt. A bőrből és papírmaséból készült álarckészítők céhe 1436-tól származtatja alapokmányát. Az évszázadok során ez a mesterség teljesen kiment a divatból, és csak 1979-ben kapott új erőre, néhány fiatal művésznek köszönhetően, akik úgy döntöttek, hogy üzletet nyitnak, de nem a színházi élet, hanem a nagyközönség számára. A Karnevál két évszázados szünet után éledt újjá a velencei szállodák kezdeményezésére, hogy az évente rendezett filmfesztivál és a kétévente tartott képzőművészeti Biennálé mellett új közönséget vonzzon a turisztikai holt idényben: februárban.

Gyapay Dénes [Változó Világ 49.]

Az oldal tartalma a Változó Világ Internetportál Tartalomkezelési szabályzatának felel meg, és eszerint használható fel (GFDL-közeli feltételek). 1988-2010