MONK ISTVÁN: AZ EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI HASZNOSÍTÁSA

MONOK ISTVÁN

AZ EGYHÁZLÁTOGATÁSI JEGYZŐKÖNYVEK KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI HASZNOSÍTÁSA

(Kutatástörténeti áttekintés)

A magyarországi művelődéstörténet forrásainak feltárásának, nyilvántartásának és kiadásának munkálatai a feldolgozások viszonylagos nagy számához képest elmaradást mutatnak. Napjaink historikusainak egyszerre kellene elvégezniük az alapkutatásokat (tehát a levéltári- és a kézirattári dokumentumok felkutatását), és a feltárt forrásoknak a nemzetközi szakirodalom modern kérdésfeltevései szerinti értékelését. A canonica visitatio kapcsán keletkezett dokumentumok kutatása nagy múltra tekint vissza az európai kutatásokban, forrástipológiai elhelyezése kritikai szinten is megtörtént ¹, Jörg Oberste könyve pedig már a modern társadalmi kommunikáció-történeti kutatásokba is bevonta az ehhez nagyon közel álló forrástípust, a rendi vizitációs dokumentumokat ².

A magyarországi történeti kutatásokban annak ellenére, hogy egyházjogi értékelése korán megtörtént ³, elszórtan megjelent egy-egy egyházkerület egyházlátogatási jegyzőkönyve ⁴, Vanyó Tihamér külön kiemelte jelentőségét ⁵, és még a könyvtártörténeti kutatásokban is hasznosították ezt a forrástípust ⁶, az 1948 utáni időszakban - mint alapvetően egyháztörténeti dokumentumot - mellőzték rendszeres használatukat. Folyamatos kutatásuk azonban soha sem szakadt meg. Holl Béla az 1950-es években dolgozta fel a Váci Egyházmegye egyházlátogatási jegyzőkönyveit, igaz nyomtatásban erről csak 1982-ben értesülhettünk ⁷, anyaggyűjtése pedig csak ez évben lát majd napvilágot ⁸. A Győr Egyházmegyei dokumentumok szerencsés helyzetben voltak, hiszen Ausztriában, Kismartonban (Eisenstadt) sorra megjelentek azoknak a falvaknak a látogatási jegyzőkönyvei, amelyek a mai Burgenland területére esnek ⁹. A magyarországi levéltárakban ezzel párhuzamosan már a hatvanas évek végén elkezdődött a canonica visitatio dokumentációjának rendszerezése, központi nyilvántartása. Egyes vizitációk jegyzőkönyvei múzeumi évkönyvekben ¹⁰, vagy külföldön ¹¹ továbbra is megjelentek, de majd csak a hetvenes évek végétől kerültek ezek a források aktívabban hasznosításra a művelődéstörténet számos területén ¹².

A tényleges fordulat az elmúlt évtizedben következett be, amikor is újraszerveződtek az egyháztörténet kutatásának fórumai. Az 1991-es esztergomi egyháztörténeti konferencián külön szekció foglalkozott az egyháztörténeti forrásokkal, illetve kutatásmódszertannal, és ezen belül az egyházlátogatási jegyzőkönyvek forrásértékével ¹³. Ezzel párhuzamosan az Új Magyar Központi Levéltár Módszertani Osztályán elkészült az a kiadvány, amely a jegyzőkönyvek számbavételének modern formáját is bemutatta, illetve segédanyagokat közölt a feldolgozáshoz ¹⁴. Szántó Konrád sorozatszerkesztésében 1994-ben indult meg az egyházlátogatási jegyzőkönyvek nyilvántartásának publikálása, egyházmegyénkénti füzetekkel. A sorozat kiadása - Zombori István bekapcsolódásával vett lendületet 1997-től ¹⁵. A bibliográfiai számbavétellel párhuzamosan elkezdődött a jegyzőkönyvek teljes terjedelmű közlése is ¹⁶.

A canonica visitatio során több kérdés is a könyvekre vonatkozott. A templom felszerelésének számbavételekor ellenőrizték, hogy vannak-e szerkönyvek, illetve a Tridenti Zsinat után azt, hogy megvannak-e az előírt kötetek. A feljegyzés e könyvekkel kapcsolatosan általában röviden felsorolja a meglévő szertartáskönyvek fajtáit, vagy csak egyszerűen megjegyzi, hogy az előírt és megkívánt könyvek megvannak. A plébánia, vagy parókia javainak ellenőrzése során is kitértek a könyvekre, s nem ritkán felsorolja a jegyzőkönyv az ott található könyveket. Gyakran csak a könyvek számát mondja meg, de szép számmal maradt fenn jegyzékszerű összeírás is ezekben a forrásokban. Az írásbeliség fejlettségi szintjét jelzi, hogy az egyházlátogatás során ellenőrizték a születési, a házassági és a halotti anyakönyvek meglétét, illetve használatát is. A művelődéstörténet hallatlanul fontos dokumentuma a plébános, illetve a lelkész felkészültségét jellemző része a vizitációs jegyzőkönyveknek. Szerencsés esetekben megismerjük iskoláit, nyelvismeretét, azt, hogy ő tanít-e, vagy van külön tanító is, és néha a canonica visitatio során összeírják a magánkönyvtárát is. Ezek a könyvek azután, ha a lelki szolgálatot teljesítő személy éppen azon az állomáshelyén hal meg, a plébániai, illetve parókiális könyvtárat gyarapítják.

Az alsópapság olvasmányműveltségének megismeréséhez tehát a legkiválóbb forrás az egyházlátogatási jegyzőkönyv. Az eddigiekben idézett forrásközlemények a könyvtár- és olvasmánytörténetnek is jól hasznosítható forrásai ¹⁷. Azon alapkutatás során, amely a Kárpát-medence olvasmánytörténetének 1526 és 1750 közötti dokumentációját igyekszünk összeállítani, számba vettük a canonica visitatiok során keletkezett jegyzékszerű (5 vagy annál több könyv említése) forrásokat is ¹⁸. A plébánosok, lelkészek bibliotékáinak jegyzékeit a magánkönyvtárakra vonatkozó dokumentum kötetekben adtuk és adjuk közre ¹⁹, a plébániai és parókiai gyűjteményekről - függetlenül attól, hogy már kiadott jegyzőkönyvből származik a jegyzék, vagy most közöljük először - külön kötetben számolunk be ²⁰.

A magyarországi művelődéstörténeti összefoglalások, de ugyanígy az egyháztörténeti, de még a könyvtártörténeti kézikönyvek is az alsópapság műveltségéről, olvasmányairól nem egy-két mondattal emlékeznek meg, leginkább csak azon protestáns lelkészekről tudhatunk többet, akiknek egyházi írói, vagy éppen szépirodalmi munkásságát is ismerjük (ők is általában nagyon hamar kikerülnek az alsópapság rétegéből). Az olvasmánytörténeti szakirodalomban komoly forrástanulmányt három területről ismerünk: Hermann Egyed és Éberhardt Béla úttörő kezdeményezése ²¹, a Veszprémi Egyházmegye papságának olvasmányai elemzése csak negyven év elmúltával talált követőre. Holl Béla, akinek anyaggyűjtését csak ez évben adjuk közre ²², egy velencei konferencián elemezte a Váci Egyházmegye papságának teológiai műveltségét ²³. A mai Heves megye területén a XVIII. század közepén volt könyvtárakat pedig Kovács Béla mutatta be a források egyidejű kiadásával ²⁴.

Az Egyháztörténeti Vázlatok jelen kötetében a mezőkövesdi plébániai könyvtár katalógusának közlése, és a Csanádi Egyházmegye XIX. század eleji plébániai könyvtárainak bemutatása tehát az eddigiekben vázlatosan bemutatott munkát folytatja.

ISTVÁN MONOK

HOW CAN THE RECORDS OF CANONICAL VISITATIONS BE USED FOR THE PURPOSES OF STUDYING LIBRARY HISTORY

As an introduction to two source editions published in the present volume, the author gives a brief outline of the study of the institution of canonical visition in Hungary. His present contribution is basically a bibliographical summary of the most important literature of the subject. Those interested in this subject can find bibliographic references to all of the hitherto published documents of canonical visitations. As to the possible use of the records of canonical visitations as cultural historical documents, the author has laid particular emphasis on their importance for library history and the history of reading.

The exploration, recording and publishing of the sources of Hungarian cultural history are not going on at the pace they should progress, despite the fact that the number of hitherto published works is relatively large. A change took place in the past decade, with the reorganization of the platforms for researching Church history. At the Conference of Church History held in Esztergom in 1991, a separate section was set up to deal with the sources of Church history, research methodology and, as part of this topic, the documentary value of the records of canonical visitations. At the same time a work about what the modern form of the bibliographical control of the records should be like and containing auxiliary material, as well, to help the processing of documents was published by the Methodological Department of the Hungarian National Archives. The records of canonical visitations, accompanied by booklets for each diocese, began to be published in 1994. The publication of the series gathered momentum, when István Zombori joined the editorial staff in 1997. The bibliographical control of the material runs parallel with the publication of the records in unabridged form.

The library catalogue of the parish of Mezőkövesd and the essay presenting the early nineteenth-century parish libraries in the Diocese of Csanád, published in the present volume of Studies in Church History, continue and enrich the above outlined research work.