Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
 
English version
 
Vissza a nyitólapra
 
Legkedvesebb madarunk a gólya (Dr. Kovács Gábor felvétele) 
 

1999 a fehér gólya védelmének éve 

 „Tekintélyes, métert meghaladó magasságával, dús tollazata hófehérségével,
 melybõl élesen emelkedik ki szárnya feketesége, lába és csõre ragyogó pirossága,  nemes tartásával és mozgásával büszke és szép jelenség a zöld mezõben. ... 
Megjelenése, viselkedése méltóságteljes. Járása lassú, kimért, tartása egyenes,
 repülése, melyre néhány szökéssel indul, aránylag lassú, de mégis könnyed és szép,  különösen gyönyörûek a levegõbe rajzolt csigavonalai.”
 (Brehm: Az állatok világa)

Legkedvesebb madarunk: a gólya 

A madarakat mindig is csodálattal figyelte az ember. Különösen igaz ez a közelében élõkre: a fecskére, a gólyára. A kelepelõ szomszédot Európában majd minden nép sajátjának tekinti, szerencsehozó madárnak tartják. Még a finneknek is a gólya hozza a kisbabát, pedig náluk nem is fészkel. 

Ez a kiadvány a nagy madár életét mutatja be. 

Aktualitást ad, hogy az MME 1999-et ismét a fehér gólya védelmének évének választotta. Miért? Bõ fél évszázada, 1941-ben zajlott le az elsõ országos gólyaállomány-felmérés hazánkban. Akkor 15 000 – 16 000 fészkelõ párat számoltak össze. Alig három évtized elteltével, 1974-ben harmadennyi sem nevelt fiókát határainkon belül. A csökkenés oka pedig az ember tevékenységében kereshet?: megfogyatkoztak a gólyák táplálkozóterületei, elt?ntek  fészekrakóhelyei. Tényleg annyira szeretjük a gólyákat? Vagy csak hajlamosak elfelejtkezni róluk… A gólyavédelem évében szeretnénk felhívni rá a figyelmet, hogy madárszomszédunk veszélyben van. 
 

Magyarország – az elterjedés központjában

A legutóbbi, 1994-95-ös nemzetközi gólyaállományfelmérés során 158 ezer 697 fészkelõ gólyapárt találtak az ornitológusok. Ennek kilenc tizede Európában költ. Legnagyobb számban (és sûrûségben) Lengyelországban, ahol 40 000 pár fészkel. Tízezernél több pár neveli fiókáit Belorussziában, Lettországban, Litvániában és Spanyolországban. Utánuk következik Magyarország mintegy 4800-5000 páros gólyaálllományával. Az ország kicsi alapterülete miatt viszont ez azt is jelenti, hogy Lengyelország után hazánkban a második legnagyobb az adott területen fészkelõ fehér gólyák száma. A faj elterjedési területének központjában terül el országunk, ezért is fontos feladatunk a madár védelme. 
 

Hol költenek a gólyák?

A gólya alapvetõen az alföldek madara. A 200 méteres tengerszint feletti magasságnál ritkán költ magasabban, bár Csehországban és Szlovákiában a 750 méteres magasságig is felhatoltak. Mindig olyan helyen telepszik meg, ahol megfelelõ táplálékbázist talál. Ez általában egy nedves rétet, folyóártér közelségét, tocsogós területet jelent. Többnyire a nedves, vizes élõhelyekhez kötõdik a faj. Ezt tükrözi országos állományeloszlása is. A nyugat-dunántúli megyékben a nagy mennyiségû lehulló csapadék miatt sok táplálkozóterületet talál és telepszik meg így a madár. Sok költ viszont s Duna-Tisza-közén és az ország északkeleti részein is. Itt azonban nincs olyan sok esõ! Jakab Béla vizsgálatai adták meg a választ a kérdésre. Az elõbb említett vidékeken olyan talajok jellemzõk, melyek rossz vízáteresztõk – vagyis jól megtartják a felszínen a kevesebb lehulló csapadékvizet. Így  tovább találnak a gólyák megfelelõ életteret maguknak. Az ilyen szikesek pedig még kiszáradva is jók a gólyának, mert a száraz gyepeken és a kiszáradt föld repedéseiben is sok megbúvó táplálékállatot talál. 

Nem csak békát eszik!

A néphiedelem szerint a gólyák békát esznek. A fehérgólya azonban igazán nem mondható válogatósnak. Magyarországon legtöbbször ízeltlábúakat (futóbogarakat, lótücsköt, szöcskéket stb.), kisemlõsöket, gilisztákat, halakat, békákat, kígyókat fogyaszt, de gyakorlatilag mindent megeszik amit meg bír fogni és le bír nyelni. Bizony még a süldõ nyulakat és a földön fészkelõ madarak fiókáit is jóízûen elfogyasztja, Kõrös Tibor pedig azt is megfigyelte, amint viperát fogott. 
A gólyák, mindent, amit nem tudnak megemészteni –szõrt, csontot, kitindarabkákat- visszaöklendeznek. Ezt a cselekvést, amit a ragadozók és baglyok is végeznek, köpetelésnek hívjuk. Ha valaki szétbontja a köpeteket, megtudhatja, mit evett a madár. Ilyen módszerrel Rékási József vizsgálta részletesen a gólya táplálkozását. 

Sajnos mára egyre inkáb eltûnnek a faj kedvelt táplálkozóterületei, a réteket beszántja az ember, a mocsarakat lecsapolja, hogy saját magának termeljen rajta élelmiszert. Megfelelõ helyeken a szántóföldeken is talál magának táplálékot a gólya, különösen szereti például a szántó traktor után szedegetni a földbõl kifordított állatokat. De egy gólya sem tud csak az ember alkotta környezetben megélni. 
 

Ma már kémény helyett villanyoszlopokon fészkel

A gólyák valamikor sziklákon és hatalmas fákon költöttek. Senki nem tudja már megmondani mikor, de beköltöztek az emberi településekre. Akkortól fészkeiket a nádtetõs házakon, szélesre épített, úgynevezett oldalfüstölõs kéményeken építették. Nagyon sok gólya költött kazalon is. A második világháború után azonban a régi, oldalukon lukas kémények helyett a keskenyek jöttek divatba, amin a gólya már nem tudott fészket rakni. Ugyanekkor eltûntek a nádtetõs épületek is, tovább szûkítve a madarak választási lehetõségeit. A gólyák szerencsére találtak maguknak új fészkelõhelyet, a villanyoszlopot. Ez azonban nem a legszerencsésebb megoldás viszont. Sok madarat ér halálos áramütés, sok fészek borul le a bizonytalan fészekalapról. Az emberek szemszögébõl sem problémamentes a dolog, sok leszakadt vezeték és zárlat, áramszünet írható a gólya számlájára. A madár ugyanis ragaszkodik elõzõ évi fészkeihez (elég nagy munka lenne minden évben újat építeni!), a költés során pedig mindig magasabbra és magasabbra építi otthonát. Ez „egészségügyi” okok miatt van. A kis gólyák bármennyire is kitartják feneküket, valamennyi ürülék csak kerül a fészekbe is. Az öreg madarak, hogy ezt eltüntessék, egész költési idõszakban fûcsomókat és gallyakat hordanak a fészekbe. Így akár több mázsásra is megnõhet egy fészek! Az pedig könnyen leszakíthatja a villanyvezetékeket, ledöntheti a kéményeket. 

(grafikon: változások a fészekaljzatban) 

A gólyák élete

A gólyák március második felében, április elején érkeznek vissza magyarországi költõterületükre. Általában a hímek érkeznek elõbb, akik egybõl fészket foglalnak, általában elõzõ évi fészküket. Pár nappal késõbb érkeznek a tojók. Gyakran hatalmas harcokat vívnak egy-egy jobb helyen lévõ költõhelyért a párok. 
Az érkezés után néhány hét elteltével ki is pihenik a vonulás fáradalmait és lerakja a tojó a tojásokat. Nem egyszerre, hanem két naponként, összesen általában ötöt-hetet. A kotlásban mindkét szülõmadár részt vesz. A fiókák négy hét elteltével kelnek ki. Ekkor alig 65-80 gramm tömegûek, de nagyon gyorsan megnõnek, hiszen 8-9 hét alatt utólérik 3,5 kilogrammos szüleiket és ki is repülnek a fészekbõl. A szülõk nagyon gondosan nevelik a fiatalokat, 2-3 hetes korukig az egyik öreg madár mindig a fészken marad és védi a fiókákat a tûzõ naptól vagy éppen az esõtõl. 
Kirepülés elõtt a fiókák már napokkal korábban próbálgatják szárnyaikat. Ha fúj egy kis szél, fel-fel ugrálnak a levegõbe, csapkodnak szárnyaikkal. Ekkor még csõrük nem piros, hanem fekete. Majd csak a kirepülés után színezõdik át ugyanolyan pirosra, mint a szülõké. 

Évente kétszer tízezer kilométer

A fiókák augusztusra már jól megtanulnak repülni.  Kisebb-nagyobb csapatokba verõdnek és a hónap vége felé elindulnak Afrika felé, valószínûleg néhány tapasztalt, idõsebb madár vezetésével. A költésben kifáradt öregek néhány nappal késõbb követik õket. A „mi” gólyáink elõször Törökország felé veszik útjukat, a Boszporusznál átrepülnek a tenger felett. Megkerülik a Földközi-tengert, Egyiptomnál délnek fordulnak és decemberre érik el Dél-Afrikát. Nem repülnek nagy távolságokat tengerek felett, mert a hosszú utat vitorlázva teszik meg, a vitorlázáshoz pedig olyan felszálló meleg légáramlatok kellenek, amik nem keletkeznek a tengerek fölött. 
A spanyol, francia és svájci gólyák nyugat felé vonulnak, Gibraltárnál kelnek át a Földközi-tengeren. Õk csak Nyugat-Afrikáig vonulnak el, tehát telelõterületeiken sem találkoznak a kelet-európai gólyákkal. 
 

Meddig él a gólya?

Ahhoz, hogy megtudjuk, meddig él egy madár, olyan gyûrût kell a lábára adni, ami alapján „személy szerint” megismerhetõ késõbb. A madárgyûrûzõk könnyû, alumíniumból készített gyûrût adnak a gólyafiókák lábára és gondosan feljegyzik a meggyûrûzött madár adatai: faját, nemét, a befogás helyét, stb. A gólyák nagy gyûrûje késûbb látcsûvel is leolvasható, így nem kell befogni a madarakat azonosításukhoz. A leolvasott szám alapján a gyûrûzúfüzetbõl megállapítható, hogy mennyi ideje kapta a madár a gyûrût és hol. Az adatok szerint 19 évig élt a legidõsebb magyar gólya, de német gyûrûzõk találtak 29 éveset is. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a fiatalok mintegy fele elpusztul az elsõ évben. 

A gólyákra sok veszély leselkedik

Bár természetes ellensége nincs a gólyának, mégis sok ok miatt elpusztulhatnak. A vonulás során az idõjárás viszontagságainak vannak kitéve. A kedvezõtlen széljárás hátráltathatja utukat, vagy éhen is pusztulhatnak. Legnagyobb ellenségük mégis az ember. Ma már a vadászat Afrikában sem veszélyezteti komolyan a gólyákat, de egész utuk során találkoznak a hatalmas villanyvezeték-hálózatokkal, ahol áramütést szenvedhetnek vagy –mivel nagy testû és nehezen manõverezõ madarak- nekirepülhetnek a vezetékeknek, halálos sérüléseket szenvedve. A legfõbb probléma azonban a táplálkozóhelyek átalakítása (errõl már volt szó!), nem csak a fészkelõterületeken, de a vonulási útvonalakon is. 

Mit lehet tenni a gólyákért?

Láttuk, hogy a madarak –és ez szinte minden madárra és más vadon élõ állatra igaz- táplálkozóterületei és fészekrakó helyei is sorra tûnnek el. Láttuk, hogy fokozatosan csökken a madarak egyedszáma is. Vagyis sürgõsen tenni kell valamit. De mit? 
Elõször is meg kell keresni az okokat, hogy mi miatt csökken a madarak száma. 

„Gólyanép-számlálás”

A gólyaszámlálások (cenzusok) célja, hogy felmérje a fészkelõ párok számát és összeírja a veszélyeztetõ tényezõket. 1941-ben volt az elsõ országos gólyaszámlálás, amikor Homonnai Nándor tanító arra kérte a kollégáit az országban, írják meg neki környékük gólyaállományának adatait. Utána 1948 és 1951 között Keve András, a Madártani Intézet munkatársa szervezett több megyére kiterjedõ számlálást. 1956-ban és 1957-ben Marián Miklós követte példáját, majd ugyanõ 1958-ban országos felmérést is szervezett. Azóta minden ötödik évben sor kerül az egész országban a gólyák számbavételére. Az 1958-as után 1963-ban és 1968-ban volt felmérés. A következõt 1974-ben már Jakab Béla szervezte, a nemzetközi felméréshez igazodva. Utána 1979, 1984, 1989 és 1994 jött sorban. Megalakulása, 1974 óta az MME tagjai is aktívan részt vesznek a felmérésben. Míg 1941-ben a tanárok, 1958 és 1989 között a postások segítették az akciót, legutóbb, 1994-ben csak a madártani egyesület tagjai végezték a munkát. Azóta az MME tagjai minden évben felmérik az ország felének állományát. A legközelebbi állományfelmérés éppen 1999-ben, a gólya évében zajlik le. Te is hozzájárulhatsz a védelemhez, ha megírod az egyesület címére az általad ismert gólyafészkek adatait. 

Segít a füzet hátulján található felmérõlap! 
 

Fokozottan védett

A fehér gólyát Magyarországon a törvények is védik. Hazánkban 1901 óta védett faj, jelenleg fokozottan védett. Eszmei értéke 100 000 forint. Nem csak a madarat, de tojását, fiókáját, sõt még fészkét sem szabad elpusztítani vagy károsítani. Kitömött példányát sem szabad tartani. 

Meg kell védeni az élõhelyeket is 

Hiába védett a gólya, ha nem tud hol fészket rakni  és táplálkozni. Ha a természetes, táplálékállatokban gazdag gyepeket és mocsarakat szántóvá alakítjuk, a fehér madár nem talál táplálékot és éhen pusztul. Ha fészkeit károsítjuk, nem lesznek utódai. 
A területek védetté nyilvánításával, a megfelelõ mezõgazdasági termelési módszerek használatával segíthetünk a gólyáknak, de sok olyan madárnak is, mint a hatalmas túzok, a rejtélyes haris vagy a színpompás szalakóta. 
Az MME természeti szempontból értékes területek megvásárlásával és természetbarát kezelésével próbál segíteni a madaraknak. 
 

Segítenek az áramszolgáltatók

A gólya biztonságos fészekrakásához is elkél a segítség! Ha megfelelõ módon felemeljük a villanyoszlopra élpült fészkeket, megelõzhetõ a madarakat fenyegetõ áramütés veszélye is. Ezeket a fészektaró kosarakat a madarászok és az áramszolgáltató vállalatok közösen fejlesztették ki a hetvenes évek második felében. Körülbelül 3000 tartókosár készült el 1999-ig, melynek nagy részén költ is a gólya. Az elmúlt években a Központi Környezetvédelmi Alap, a MOL Rt és a Nitrokémia Rt. segítségével készült el újabb 650 magasító, melyeket az áramszolgáltatók –ingyenesen- helyeztek ki. 

Mi lesz veled gólyamadár?

Egyesületünk szilárd meggyõzõdése, hogy a táplálkozóhelyek megóvásával és megfelelõ fészkelõhelyek biztosításával megmenthetõ a hazai gólyaállomány. Ehhez sok-sok pénzre és sok-sok ember önzetlen munkájára lesz szükség. De arra is, hogy éljünk barátságban madárszomszédainkkal! 

Te is segíts a fehér gólya védelmében!

A védelmi tevékenység alapja, hogy megfelelõ információink legyenek a veszélyeztetett madárról. A felmérõlap beküldésével Te is segíthetsz! Ha több fészket is ismersz, a felmérõlap másolható, vagy kérésre postán küldünk még. 



Az MME gólyavédelmi programjának fõ támogatói: 
  • Központi Környezetvédelmi Alap
  • MOL Rt.
  • Nitrokémia Rt.
Lovászi Péter

© 1999, Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület