A tuberculosis a Mycobacterium tuberculosis és a Mycobacterium bovis által okozott, krónikus vagy szubakut, specifikus terápia nélkül gyakorta halálos betegség.

A tuberculosis elleni védőoltás célja az, hogy az első természetes fertőzést mesterséges fertőzéssel helyettesítse úgy, hogy ugyanolyan fokozott rezisztenciát és tuberkulinallergiát teremtsen, mint a virulens infekció, annak veszélye nélkül.

(BCG = Bacille Calmette-Guérin)

A BCG vakcina élő irreverzibilisen gyengített virulenciájú, M. bovis törzs. Kialakítása Calmette-nek és Guérin-nek sikerült 1921-ben a lille-i Pasteur Intézetben csecsemő életét követelő - lübecki védőoltási katasztrófa, amelyet a BCG helyett

Az oltóanyag készítéséhez a BCG törzs Sauton-táptalajon nyert tenyészetét használják fel; homogenizálás után beállítják csíratartalmát (általában 1 mg/ml); ellenőrzik sterilitását és allergizáló képességét.
Régebben folyékony szuszpenzió formájában, ma már csaknem kivétel nélkül, így Magyarországon is liofilezetten kerül forgalomba. A folyékony oltóanyag hátránya, hogy élőbaktérium-tartalma rohamosan csökken (+4 oC-on 4 hétig, szobahőmérsékleten csak néhány napig tárolható). A liofilezett oltóanyag +4 oC-on hónapokig, sőt évekig, szobahőmérsékleten 4 hétig változatlan állapotban eltartható. Reszuszpendálás után viszont különösen napfényen gyorsan csökken a csírák vitalitása, ezért mindig frissen oldott vakcinát kell használni.

Az oltás technikája

A BCG vakcinát különböző módon lehet a szervezetbe juttatni. Legelterjedtebb az ic. oltás, a magyar oltási rendelet is ezt írja elő. Adagja 0,1 ml.

Több országban alkalmazzák a multipunkturát és a skarifikációt, ezekhez azonban tízszer töményebb vakcinára van szükség, mint az intrakutánhoz. Az oltópisztolyt tömegoltási kampányokban lehet jól kihasználni. A Calmette által ajánlott és egyes országo kban felelevenített orális oltáshoz nagyobb mennyiségű BCG többszöri bevitele szükséges, s hatékonysága még így sem éri el az ic. oltásét. Érdekes észlelés az, hogy nagy mennyiségű BCG intravesicalis instillálásával a hólyagcarcinoma recidívája me gelőzhető.

Tuberculosis ellen csak tuberkulin negatív egyéneket indokolt oltani. Noha számos tapasztalat bizonyította, hogy tuberkulin-pozitívak oltásából nem származik baj, mégis újszülöttek kivételével a BCG oltás előtt tuberkulin próbát végeznek és csa k a tuberkulin-negatívakat oltják. Ez a gyakorlat hazánkban is.

A BCG oltás helyi reakciója nyomán kialakult heget (l. később) 6 hónapos korban ellenőrizni kell és a heg negatívokat újból oltani kell. Bár az újraoltás hatékonysága vitatott, Magyarországon a 10-11 és 16-18 éves tuberkulin negatívokat új ra kell oltani. Ugyancsak újraoltásban részesülnek a közösségben élő 18-30 évesek, továbbá a tuberculosis-veszélyes foglalkozásúak (ápolónők, védőnők, laboratóriumi dolgozók), ha tuberkulin-negatívnak bizonyulnak.

Fertőző tuberculosisban szenvedő beteg környezetében élő tuberkulin negatív egyének olthatók, de az oltást követően legalább hat hétig, inkább három hónapig - a tuberkulin-pozitivitás kialakulásáig - a fertőzőforrástól elkülönítendők. A védettség kife jlődése előtt szerzett virulens fertőzés a vakcinációt kompromittálhatja.

Az ic. oltással kialakított hólyagcsa fél óra alatt eltűnik, és legfeljebb néhány napig látható enyhe pír az oltás helyén. Kettő-négy hét múlva 10 mm-t általában meg nem haladó átmérőjű, vörös, kékesvörös csomó képződik az injekció helyén, amel y maximális nagyságát 4-6 héttel az oltás után éri el. A csomó centruma gyakran beolvad és kiürül, majd pörkösödik vagy felszínes gennyező fekély képződik, amely lassan feltisztul és legkésőbb 4 hónappal az oltás után kis fehér heggel gyógyul. A regionál is, (rendszerint a hónalji) nyirokcsomók megduzzadhatnak, de beolvadásuk már szövődménynek számít.

A többnyire csak helyi oltási reakció az oltott állapotát, fejlődését nem befolyásolja, s csak kivételesen fordul elő 3-4 héttel az oltás után 1-2 hétig tartó hőemelkedés.

A BCG-oltás szövődményeinek megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a BCG reakciója hosszabb ideig zajlik, és ezért más - az oltástól független - betegséggel egybeesésének valószínűsége nagyobb, mint egyéb védőoltások esetében.

Az oltás helyi reakciója és szövődménye közötti határ nem éles; meghatározása önkényes.
Az oltási fekély akkor tekinthető szövődménynek, ha 10 mm-nél nagyobb átmérőjű és 4 hónapon túl fennáll. Gyakorisága az oltóanyagtól és az oltási technikától függően változó (0,0004-10,0%). Ugyanilyen változó gyakoriságú (0,0003-26,0%) a regionáli s nyirokcsomótályog képződés, ez azonban gyakorlatilag csak újszülöttkorban oltottakon fordul elő. Magyarországon 0,7%-os gyakoriságúnak találták. A tömött nyirokcsomó ilyenkor felpuhul, majd a bőrrel összekapaszkodva sipolynyíláson át kiürül. E s zövődmények terápiája súlyosságuktól függ. A fekélyre száraz steril kötést kell tenni és azt naponta cserélni. A beolvadt nyirokcsomót legjobb sebészileg, egyben még a sipolyképződés előtt eltávolítani. Ha már áttört, tartalmát ki kell üríteni, ez t követően rendszerint gyorsan gyógyul, de torz bőrheget hagyhat hátra. Általános antituberkulotikus terápiára nincs szükség.

Külön figyelmet érdemel a BCG-generalizáció (BCG-sepsis), amely veleszületett vagy szerzett celluláris immundefektusban fordul elő. Jelentősége az AIDS megjelenésével és terjedésével növekszik. Terápiájára antituberkulotikumokat kell alk almazni.

A BCG-oltás egyéb szövődményei irodalmi ritkaságok és többnyire tuberkulin pozitívak oltása után fordul elő. Az ok-okozati kapcsolat azonban nehezen bizonyítható. Ilyenek: az oltás helyén scrophuloderma, lupus vulgaris, tuberkulidek, erythema nodos um, osteomyelitis, keratitis phlyctenosa, episcleritis, periphlebitis retinae, chorioditis.

.

A BCG-oltásra az általános ellenjavallatok vonatkoznak, de különösen a veleszületett vagy szerzett immunhiányos állapotok. Nem olthatók azonban HIV pozitív anyák újszülöttei sem. Olyan esetekben, ahol a családban veleszületett immundefektusban szenve dő egyén található, az újszülött oltását részletes immunológiai vizsgálatának eredményéig el kell halasztani vagy kihagyni.