A kanyaró, rubeola és a mumpsz elleni aktív immunizálás lehetőségének megteremtése az oltóanyagtermelés nagy sikere. Az oltóvírusok - amelyek mindhárom kórkép esetében a kórokozó élő, attenuált változatai - eleinte inkább külön-külön kerültek alka lmazásra, számos monovalens vakcina jelenleg is forgalomban van. Később a három attenuált kórokozó kombinálásával, a trivalens vakcina kidolgozásával lehetővé vált a morbilli, rubeola és a mumpsz ellen egyetlen oltás (MMR) segítségével hatásos immunitást létrehozni.

A rubeola gyermekkorban általában jóindulatúan lezajló kiütéses vírusbetegség. Az ellene való oltást a rubeola vírus embriopátiát okozó hatása indokolja. A vakcináció célja a generációs korban lévő fogékony nők védelme, akiknek aránya a sze rológiai felmérések szerint 10-20% közötti. Ezeket a megbetegedés veszélyétől mentesíteni kell, mivel az I., II. és a III. terhességi hónapban kiállott rubeola 50, 25, illetve 9%-os valószínűséggel okozhat magzati ártalmat.

A mumpsz a pubertás előtt általában ártalmatlan gyermekbetegség. Szövődményeinek valószínűsége elenyészően csekély, különösen ritka a legjelentősebb idegrendszeri komplikáció, a süketség. A liquorban, minden klinikai jel nélkül, észlelhető lymphocyta pleocytosis gyakori ugyan, de mivel következménye úgyszólván soha sincs, kérdéses, hogy egyáltalán szövődménynek tekinthető-e. Az oltás reális indikációja a betegség nagyszámú előfordulásának csökkentése, esetleg teljes eradikálása.

A kanyaró kórokozóját, amely a paramyxovírus családba tartozik, 1954-ben Enders és Peebles izolálta, ekkor indultak meg az oltóanyag kidolgozására irányuló vizsgálatok is. Ezek eredményeként eleinte két oltóanyagtípus alakult ki, az élő, attenuált vírusvakcina, valamint az inaktivált kórokozókból készült oltóanyag.

Az elölt oltóanyagot az élő, attenuált vírusvakcinák okozta oltási betegség elkerülésére állították elő. Kiderült azonban, hogy immunogén hatásuk gyenge, másrészt az oltottakon a “vad” vírussal történő későbbi találkozást követően súlyos allergiás reakciók jönnek létre, így ezt az oltást már sehol sem alkalmazzák.

2. Schwarz-vakcina Az Edmondston törzsből származó készítmény; a vakcinavírust tovább attenuálták a passzázsok számának növelésével. A virulencia csökkentésével sikerült az oltási betegséget enyhíteni anélkül, hogy az immunogén hatás jelentősen csökkent volna.

3. Moraten-vakcina (more attenuated Enders) Szintén az Edmondston törzsből eredő készítmény, annak további attenuálásával állítják elő. Reaktogenitása és antigenitása nagyjából azonos a Schwarz-vakcinával. Vakcinálásra mi ndkét változat egyaránt alkalmas.

A hazánkban korábban alkalmazott Leningrád-vakcinák (Leningrád 4F, Leningrád 16) már nincsenek forgalomban.

A rubeola elleni aktív immunizálás is élő, attenuált rubeolavírussal történik, az inaktivált vírusvakcinációk itt sem váltak be. Az élő vakcinák fő típusai a következők:

1. RA27/3 oltóanyag. Emberi fetusból izolált rubeolavírus, amelyet humán diploid sejttenyészetre (WI-38) adaptáltak. Erőteljes immunogén hatású, reaktogenitása csekély.

2.Cendehill-vakcina. Az oltóanyagot belga kutatók állították elő. A rubeolavírust előbb afrikai zöldmajom vesesejtjeinek tenyészetében szaporították, majd három oltás után nyúlvesesejt tenyészetre szoktatták. A vírus 51 passzázs után már nem vo lt patogén, de még kiváló antigénhatást fejtett ki.

3.HPV-77 (high passage virus) oltóanyag. A vakcinatörzset a rubeolavírus zöldmajom vesesejtjeinek tenyészetében 77 átoltással állították elő, majd kutya vesesejt tenyészetre, illetve kacsaembrióra adaptálták.

E két utóbbi vakcinavírus már csak elvétve van forgalomban. A hazánkban is alkalmazott MMR készítmények az RA27/3 jelű vakcinatörzset tartalmazzák.

A rubeolavakcinációval kapcsolatosan meg kell említeni, hogy az attenuált törzs az oltást követően az oltott egyén torkából izolálható ugyan, azonban fogékony egyénre való átterjedését soha nem tapasztalták.

A mumpsz vírusvakcinát csirkeembrióban tenyésztett, majd csirkeembrió szövetkultúrán passzált, és attenuált mumpszvírusból állítják elő. Jelenleg a Jeril-Lynn törzsből készül vakcina, valamint az Urabe Am9 jelű oltóvírus használatos.

Jelenleg Magyarországon a kötelező MMR oltásokat Pluserixâ (SmithKline Beecham) nevű készítménnyel végzik, ez Schwarz típusú attenuált kanyaró-, Wi38-RA27/3 jelű rubeola-, valamint Urabe Am/9 attenuált mumpszvírust tartalmaz. Újabban került törzskönyvezésre az M-M-R_IIâ (Merck Sharp Dohme) vakcina, amelyben a morbilli oltóvírus moraten, a mumpsz oltóanyag Jerill-Lynn típusú; a rubeola vakcina itt is az RA27/3 törzs.

Az oltóanyag liofilezett állapotban, egy adagos letöltésben kerül az oltó orvoshoz. A készítményt oldásig +4 oC-on, fénytől is védve kell tárolni. A vakcinát a mellékelt oldószerrel steril körülmények között kell feloldani. A sárgás, kissé rózsasz ínű száraz anyag oldás után 2-3 perc alatt enyhén pirosas, átlátszó vagy alig opalizáló folyadékká alakul. Zavaros vagy kanárisárgára elszineződött készítmény nem használható fel. A feloldott vakcina 2-10oC hőmérsékleten legfeljebb 1 órán át tárolható, e z alatt piros színe mélyülhet. Ennél nagyobb vagy hosszabb idő tartó hő az oltóanyagot hatástalanná, az oltást eredménytelenné teszi. Az oltóanyagot a felkar feszítő oldalán subcutan kell befecskendezni.
(védőoltási naptárról ide)Oltandók a 15 hónapot betöltött kisdedek. Elképzelhető, hogy az oltást a későbbiekben, a maternális eredetű immunanyagok gyorsabb kiürülése következtében, már a 12 hónapos korban el lehet végezni. Emlékeztető oltást jelen g a 11 évesek kapnak kanyaró ellen, az oltóanyag ez esetben monovalens készítmény (Rimevaxâ , SmithKline Beecham).

Elmaradt oltás később, bármely életkorban pótolható. El kell halasztani az oltást, ha a gyermek előzetesen immunglobulint kapott, a várakozási idő az immunglobulin mennyiségétől 6 hét - 3 hónap.

Kanyarót kiállott vagy előzetesen oltott egyén vakcinálása felesleges ugyan, de semmi veszéllyel nem jár. Ezért, amennyiben az immunitást illetően kétségeink vannak, a biztos védelem érdekében helyesebb oltani.

Védőoltásra hazánkban az alábbi monovalens készítmények is rendelkezésre állanak, illetve beszerezhetők (kanyaró: Rimevaxâ , SmithKline Beecham; Attenuvaxâ , Merck Sharp Dohme; rubeola: Ervevaxâ , SmithKline Beecham; MeruVaxâ , Merck Sharp Dohme; mumpsz: Pariorixâ , SmithKline Beecham, MumpsVaxâ , Merck Sharp Dohme, stb.).

Az attenuált morbilli vírus a természetes kanyaróhoz kórélettanilag és klinikailag hasonló oltási betegségek hozhat létre. Ez a “vad” vírus okozta betegségnél jóval enyhébb és nem minden oltotton jelentkezik.

A morbilli oltóanyag által kiváltott oltási betegség jellemzői a következők:
A tünetek 6-12. nap között jelentkeznek.
Leggyakoribb a láz, amely az oltottak mintegy 5-10%-ában lép fel, és általában 38,5 oC alatt marad, és 3-4 napig áll fenn.
Kiütés az oltottak 1-3%-ánál várható. Rendszerint a lázzal egyidejűleg kezdődik, elemei az arcon és a törzsön nem összefolyó, kissé livid, morbilliformis papulák formájában észlelhető. 1-2 nap után, rendszerint pigmentáció hátrahagyása nélkül múln ak el. Az oltottak mintegy 5-10%-ában tonsillitis follicularis alakulhat ki, amelynek virális eredetét az is mutatja, hogy antibiotikumokra nem reagál.

Az oltottak közérzete legtöbbször jó, legfeljebb átmeneti bágyadtság észlelhető. Az oltási betegséggel kapcsolatos legfontosabb teendő a lázcsillapítás. Erre különös gonddal kell felhívni a figyelmet, mert a tapasztalatok szerint az egyébként szöv ődménymentesen zajló oltási betegség gyakran azért torkollik eklampsziába, mert a láz jelentkezésének idejéről (!), illetve az ezzel kapcsolatos teendőkről a szülők az oltás alkalmával nem kapnak megfelelő felvilágosítást. A lázat legcélszerűbb Supp. analg. p. parv. (FoNo) adásával csillapítani.

Más, egyébként banális vírusinfekció az oltási betegség tüneteit súlyosbíthatja. Az oltási kanyaró nem fertőző.
A rubeola komponens, az élő, attenuált rubeolavírus, csak enyhe oltási betegséget okoz.
Ez hurutos tünetek, arthralgia és átmeneti nyirokcsomóduzzanat képében mutatkozik. Rövid ideig tartó thrombocytopenia is kialakulhat. A tünetek elsősorban fiatal, felnőtt nőkön jelennek meg és néhány nap alatt elmúlnak.

Az MMR oltóanyagban lévő mumpsz komponens alig okoz oltási reakciót. Az esetek 1-2%-ában a 9-12. nap táján általános reakcióként hőemelkedés, rossz közérzet és esetleg nyirokcsomóduzzanat léphet fel.

Az attenuált morbilli vírus okozta láz, lázas reakció nem kellő kezelése esetén eclampsia léphet fel. Ez megfelelő lázcsillapítással teljes biztonsággal elkerülhető.
Thrombocytopenia mind a morbilli, mind a rubeola komponens hatására kialakulhat, ritkán szorul kezelésre, ha igen, steroid adandó.
Hasonlóképpen ritkák az idegrendszeri szövődmények is. Enyhe encephalitis (encephatolpathia) gyakoriságát 1:1.000.000 becsülik, az oltási betegség idején jelentkezhet kifejezett bágyadtsággal és aluszékonysággal és néhány nap alatt nyomtala nul elmúlik. Az EEG vizsgálat diffúz, gyulladásos elváltozásra utaló, lelassult elektromos tevékenységet mutat, amely - a klinikai javulással egyidejűleg - 4-5 nap alatt rendeződik. Említésre érdemes, hogy hasonló klinikai kép és EEG eltérés a természete s morbilli során a betegek 50%-ában található.

Súlyosabb encephalitis gyakorisága - a természetes morbillinél észlelhető frekvenciához képest - elenyésző. Hazánkban mind ez ideig csak egy-egy eset került észlelésre.

Oltási baleset nem ismeretes. Nem fordul elő ártalom akkor sem, ha technikai hiba miatt az oltott akár többször kapott oltást vagy többszörös adagot kapott. Nincs klinikai következménye annak sem, ha immunis, morbillin átesett vagy korábban védőoltott egyént vakcinálnak.

A rubeola komponens szinte alig okoz szövődményt. Ide sorolható a súlyosabb elhúzódó arthritis, esetleg súlyosabb thrombocytopenia. Nehéz tisztázni, hogy egy esetleges lázgörcs vajon a kanyaró vagy a rubeola vírus okozta láz következménye-e. Az idegrends zert érintő szövődmények döntő többségében inkább időbeli egybeesést lehetett találni, mintsem ok-okozati összefüggést.

Az attenuált mumpszvírus is csak igen elvétve okoz szövődményt.
Egyoldali parotitis fellépte 0,5-1%-os valószínűséggel észlelhető. Figyelembe kell venni, hogy egyes parainfluenza vírusok és más kórokozók is hozhatnak létre mumpszhoz hasonló parotisduzzanatot.
Rendkívül ritkán tapasztaltak heregyulladást, amely egy oldalon lépett fel, és hamarosan spontán módon gyógyult.
Az attenuált mumpszvírus is mutat bizonyos affinitást az idegrendszerhez, és lymphocytás meningealis izgalmat okozhat. Ennek valószínűsége azonban a természetes vírusfertőzésben észlelhető gyakorisághoz képest lényegesen kisebb.

El kell halasztani az oltást akut betegségben, fertőző betegség inkubációjában és lábadozásban. Különösen ellenjavalt az oltás, ha az immunrendszer károsodott, illetve immunszuppresszív kezelés esetén, HIV/AIDS azonban nem képez ellenjavallatot. J óllehet az attenuált rubeolavírus teratogén hatása nem bizonyított, terheseket sem szabad oltani! Felnőtt nők oltásuk után 3 hónapig nem eshetnek teherbe.
Amennyiben azonban kiderül, hogy az oltás idején a terhesség már fennállott, ez nem indikáció a terhesség megszakítására!

Tojás- vagy neomycinallergiában a “Johan Béla” Országos Közegészségügyi Intézet évente megjelenő módszertani levelében foglaltak az irányadók (Népegészségügyi Közlöny; EPINFO). Ezek szerint a vakcina 1:100 hígításával, ennek negativitása esetén 1:10 hígításával bőrpróba végzendő (0.01 ml ic). Pozitivitás az oltást ellenjavallja.