1945. január 1-jétől hivatalosan is Miskolc része. Keletkezéséről szól Diós Pali mondája, melyet Tompa Mihály is feldolgozott.
A Bükk északi lejtője alatt elterülő Diósgyőrről már Anonymus is ír. Az itt épült földvárat valószínűleg a tatárjárás idején pusztították el, de helyén már az 1270-es években kővár épült. Az 1340-es évektől már királynéi javadalom volt, ezért nevezik a "királynők várának" . A várfalak között sokat időzött Nagy Lajos, a lovagkirály is. Mátyás idjén készült el a külső várfalöv. Az utolsó királynői tulajdonosa II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt.
A diósgyőri vár 1974 óta működik vármúzeumként, a vár udvara a nyári hónapokban különböző rendezvényeknek ad hangulatos otthont. A várfalon álló emléktábla szerint " Ezen a helyen gyönyörködött a természet és a lenyugvó nyári nap szépségében Petőfi Sándor 1847. július 8-án" . Ezt az élményt örökítette meg Alkony című verse is.
A vár melletti épület a Déryné-ház, amelyben Déryné-emlékszobát rendeztek be, hiszen itt élt 1852 és 67 között Déryné Széppataki Róza, a 19. századi színjátszás legnagyobb alakja.