Arany János

A legismertebb és legszeretettebb magyar költők egyike. Élete és költészete az igényesség, a lelkiismeret az emberség példája. Legnagyobb epikus költőnk.
1817. március 2-án született Nagyszalontán. Apja Arany György, anyja Megyeri Sára. Szülei tizedik gyermeke. 14 éves korától segédtanító, a debreceni kollégiumban tanul, de 19 évesen vándorszínésznek csap fel. 1836-39: Szalontán tanár, 1840-től jegyző. Felesége Ercsey Julianna, gyermekei: Juliska és László (költő és népmesegyűjtő). 1847-ben másodszor nyeri el a Kisfaludy Társaság pályázatán az első helyet, műve, a Toldi ezúttal sikert és Petőfi barátságát is megszerzi. A szabadságharc utáni  Geszten nevelősködik, majd 1851-től 1960-ig Nagykőrösön tanít.
1960-ban Pestre költözik, folyóiratokat indít, 1970-től az Akadémia főtitkára. Élete végén sokat betegeskedik, de költészete legszebb lírai alkotásai, az Őszikék ekkor születnek.1892-ben Budapesten hal meg.
Meleg barátság kötötte Tompa Mihályhoz, akivel élénk levelezést folytatott, 1855 augusztusában és szeptemberében Hanván meg is látogatott. Ekkor kirándultak együtt Aggtelekre, Miskolcra, Sárospatakra, Szerencsre, Sajószentpéterre,  Széphalomra és megyénk több látnivalóját is felkeresték, mint erről egy 1855. október 19-én írt levelében is beszámol. Sárospatakon ma emléktábla áll egykori szálláshelyük falán.

Vissza