Cikkek

Ön jelenleg a Dunaszekcsői Hírek c. havilap 1999 februári Kísértleti számát olvashatja

Vigyázzunk értékeinkre!

    Mottó:
               "Ki múltat becsül,
                Jövőt épít,
                Hol a múltat gyalázat ért,
                Ott a jövő az enyészeté."
                                        gr.Széchenyi István

Nézem az Erdészház Falkenauban című TV sorozatot. Andrea, az erdész leánya az erdei kápolnában imádkozik. A templom a bajor erdőben mint egy ékszerkazetta: gondosan fehérre meszelt falaival, karcsú tornyával szinte hívogatja az arra járókat. A bejárat előtt pihenőpad, épségben, tisztán, ráülhet bárki pihenni, meditálni. A templom körül rend, bent is tisztaság, semmi rongálás. A vázákban friss virág, az ajtó minden betérő előtt nyitva áll. Ha az orgonát megszólaltani van kedve, nyugodtan orgonálhat. Szóval nézem a TV-filmet és iszonyúan szomorú leszek. No igen, ez a bajor erdőkben, Németországban van. De az Ausztriában játszódó Hegyi doktor c. filmsorozatban is hasonlóan emlékszem, amikor az öreg hitetlen parasztgazda végző kétségbeesésében egy útmenti kis kápolnában fohászkodik. Mondhatnánk, hogy persze, a filmekben más a világ. De aki tőlünk nyugatra járt már, saját szemével is meggyőződhetett arról: ott az emberek védik, ápolják, gondozzák értékeiket, műemlékeiket is. De Görögországban járt szekcsőiek is lelkesedve mesélték: az útmenti kis templomok ajtaja nyitva, mind épségben, szépségben várja a betérő utazókat. és nálunk Magyarországon? Elvétve már akad hasonló. No, de ne máshol kutakodjunk! Nézzünk csak körül saját portánkon! Mit látunk Dunaszekcsőn? Sétáljunk el az Újvárosba, az Öregtemető felé! Hogy dzsungellé vált az elhagyott temető, az hagyján. és a kápolna? Gosztonyi Jenő "Duna-Szekcső a múltban és jelenben" című könyvében a 75. oldalon olvashatjuk: "...Kleisz József, ki különben több kőkeresztet is állított az utak mentében, 1888-ban egy ízléses és csinos kápolnával díszítette fel ama kertet, hol a kegyeletes utódok az elhunytak porai felett ápolják a sírvirágokat. E kápolnának alapkövét 1888. április 9-én tették le s a benedikálást Szandtner Antal, helybeli plébános végezte, ugyanezen év július 1-én. Kleisz József már e kápolna árnyában, a lépcsőzet alá készített sírboltban alussza álmát, s a porai felett csevegő kis harang esdi le számára a Magasságbeli áldását, kinek dicsőségére szent helyet felépítette." Nem vagyok egyedül, aki még emlékszik az egykor szépen gondozott Öregtemetőre és a kedves kis kápolnájára. Idén 111 éves lenne. Sajnos, maradványai csak azt mutatják, hogy vandálok szétverik lassan. Olyanok, akik soha semmit még nem építettek ennek a falunak, s bizonyára saját maguknak sem. Mert akkor becsülnék a mások munkáját, a mások által a közösségnek adott értékeket. Hasonló sorsa van a Szentháromság kápolnának, melyet a Bésán család építtetett 1773-ban. Ez a kápolnánk idén már 226 éves. Gyermekkoromban még épségben vette körül a temető, melyben a sírkövek közt az 1700-as évek elejétől származóak is voltak: magyar nagy gótbetűs német felirattal. Hova lettek? Mindent elpusztított az utókor. Pedig hallatlan értékünk lenne egy ilyen ősrégi sírkert, igazi idegenforgalmi látványosság. Magunk számára pedig büszkeség. Közeleg az ezredforduló. A mi falunk valóban 2000 éves, ezért a nagy eseményt méltó módon illenék emlékezetessé tenni. Saját falunkért, környezetünkért többet kellene tennünk! Összefogással tisztaságot, rendet teremteni az utcákon. Fákat, bokrokat, virágokat ültetni, hogy védjék egészségünket, szépítsék mindennapjainkat. Kutassuk fel meglévő értékeinket, tegyünk meg mindent azok rendbetételéért, felújításáért! A kápolnák, kőkeresztek (köztük a szerb és a zsidó temető is), templomok, tereink, a Duna-part, a Várhegy... sorolni lehetne, hol és mit lehetne, kellene jobban megbecsülnünk. Az Önkormányzat, az egyházi testületek, a Dunaszekcső Emlékeiért és Jövőjéért Alapítvány és minden szekcsői vagy Dunaszekcsőt szerető ember összefogására lenne szükség. Akinek van jó javaslata, ötlete, forduljon a már említett fórumokhoz. Fiatalok és Öregek, a falu Apraja és Nagyja, mindenki tud tenni a falunkért! Adjuk ki a jelszót: Vigyázzunk értékeinkre!

Akikre érdemes emlékezni   I. rész         Mottó:
            Csak az emlékezzen rám, akinek sikerült a szívét
            megérintenem, s a fejébe valamit sulykolnom.

IVÁNKA MIHÁLY

                                    Születési helye: Báta
Születésének ideje: 1914. március 21.
Iskolai végzettsége: magyar-történelem szakos tanári diploma
Házastársa neve: Petri Zita
Gyermekei: Ivánka Mária,
                   Ivánka Zsuzsanna
1954-től 1974-ig a Dunaszekcsői általános Iskola tantestületének volt a tagja. 40 évet tanított,
mikor nyugdíja küszöbén azonnal magához szólította az Úr.
Halálozásának helye: Dunaszekcső
Halálozásának ideje: 1974. december 30. (1975. újév napjától lett volna nyugdíjas, e napon temettük).

Azért írok, mert akiket Dunaszekcsőn oktatott, nevelt mind azt mondják: Ő volt az igazi. A napokban Vekerdy Tamás és néhány illetékes az oktatásügyből azt vallották, hogy van olyan kor az ember életében, mikor a történelmet mesélni kell. Ezt sokunk számára csak Ivánka Tanár Úr tudta. Leesett az állunk, mikor belekezdett a pad tetején ülve mesélni ízes magyar beszéddel, szakértelemmel. Időnként kirobbanó érzelmekkel szólt hozzánk, főleg, ha hazánk történelme volt a tananyag. Görgeyről, Petőfiről, Kossuthról, 1948-49-ről gyanítom, hogy későbbi életünkben sem hallottunk sokan fontosabbat, szebbet. Rengeteg általános iskolásnak volt osztályfőnöke falunkban a húsz év alatt. A férjemé és az enyém is. Mi most 44 és 47 évesek vagyunk. Sokszor, sokat beszélgetünk Róla. Felidézzük a férfias, tekintélyt parancsoló megjelenését, jogos felháborodásait, szakértelmét, hitvallását, tűrőképességét. Néhány villanás, de úgy érzem, életre szóló élmény, útravaló nekünk Ivánka Tanár Úrtól. Herendi János Jót, vagy semmit arról, aki már nem tud védekezni, mert nincs az élők sorában - mondják. Osztályfőnökünkről, Ivánka Mihályról csak jót tudok mondani és írni. Nem azért, mert az idő mindent megszépít! Gondolom, egyetértenek velem mindazok, akiknek Dunaszekcsőn első osztályfőnökünk volt. Mindannyian sokat köszönhetünk Neki. Amikor Dunaszekcsőre került, megkapta osztályunkat. Talán azért, mert aki csak tudott, szabadult tőlünk! A hetediket nem a legdicsőségesebben fejeztük be (többen lemaradtak!). Hogy milyen is volt osztályunk? Egy esemény: Egyik napon "magánkirándulást" iktattunk be a napirendbe. Az első órán, mely lyukas volt, kiléptünk az ablakon, egész nap kirándultunk. Amikor letelt az idő, visszalopakodtunk az osztályba. Osztályfőnökünk bejött, nem csapkodott, nem kiabált...keményen elmondta a magáét... Talán okultunk belőle. TANITÓ volt a szó nemes értelmében. Tantárgyait megszerettette. Magyart és történelmet tanított. Mint ember, EMBER volt. Igazi magyar volt! Az elmúlt időben több emléktáblát avattam városunkban, Bátaszéken volt több, amelyik tanítónak állított emléket. Úgy gondolom, Ivánka Mihály, ha nem is márványtáblán, megörökítette nevét ezoknak az életében, akik tanulhattk tőle.

Dr.Pálos Ferenc:
Beszámoló egy történelem óráról (1967-68-as tanév), melyet a Tanár Úr tartott a helyi iskola 8.a osztályában. Ő így melést: "A II. világháborúban katona voltam. 1941-ben a II. bécsi döntés hírére a térkép előtt álltunk katonatársaimmal és sírtunk. Erdélyt visszacsatolták Magyarországhoz!" és a Tanár Úr az órán 1967-68-ban az órán sírva fakadt.

Tóth János:
Szerettem a történelem órákat, érdekelt is sokminden, de nem szerettem tanulni. Így hát Miska bácsinál én is bejöttem egyszer a csőbe. Makogásomat hallva csak ennyit mondott: - Janika! Nem szégyelled magad? Nem sül le a bőr a képedről? Kegyelöm kettes! Ez a kettes jobban fájt, mint egy pofon. Egy volt tanítvány mesélte A 60-70-es években az iskolásoknak délutánonként tilos volt házon kívül tartózkodni. Emlékezetem szerint télen délután 3-5-ig, nyárom 4-6-ig. Ez volt a tanulási idő. Ha egy tanárral ez időben találkoztunk, jött a retorzió. Egy szép tavaszi délutánon Miska bácsi a Telelőbe tartott horgászni. Váratlanul felbukkant a bokrok közül egy "renitens" gyerekfej. - Jencikém! Tanulsz, tanulsz? Megbuktatlak! Meg is teszem! - zengte Miska bácsi vészjóslóan. Nem a horgászat miatt, nem a tanulási idő be nem tartása miatt, de Jenci megbukott.

Tóth Jánosné:
(Eilingsfeld Teréz) emléke, mely Ivánka Tanár Úr toleranciájáról és a gyermeki jogok tiszteletben tartásáról szól. 14 éves voltam, és még nem jártam az iskola balatoni táborában. Gyűjtögettem a beugróért, készültem a nagy élményre. Tanáraink váratlanul egy másik helyre szerveztek országjáró kirándulást. Tudtam, nekem csak az egyikre lesz pénzem. Kitartottam hát az elhatározásom mellett: ha fene fenét eszik is, elmegyek a balatoni táborba. Emiatt fekete bárány lettem, ráadásul a tanáraim rámfogták, hogy zendülést szítok. Miska bácsit egy besúgó a tarsaim közül rosszul tájékoztatott. A bonyodalom miatt a Tanár Úr nagyon haragudott rám. Milyen volt a haragja? Nem érdemjegyekben, nem látványos dolgokban nyilvánult meg, de éreztem, elveszítettem a bizalmát, s ez nekem, akkor fájt. Guzsván Lajosné, magyar és német tanárom, látva a nagy bajomat közvetített kettőnk között. 1968. június - ballagunk. A Tanár Úrral még mindig "haragban" vagyok. A bizonyítvány osztásánál sírok, mint egy óvodás. Nem az érdemjegyek miatt, hiszen eminens vagyok. Konflijtuskezelés? Osztályfőnökünk a búcsúszövegébe belesző egy mondatot, mely a fülembe cseng, s így hangzik: "Bocsánatot kérek, ha valakit megbántottam." Jó csoda! Megint bőgök, de tudom, ez a megbocsájtás jele. Nagyon szerette -Ezután felhőtlen volt a kapcsolatunk, csakúgy, mint előtte.

Megkésett nekrológ

Kedves Miska Bácsi! Mikor a falunkba került, elképzelhető, hogy sokna sokféleképp ítélték meg Önt. Mi, akiket tanított, tisztában voltunk emberségével, a magyarság iránti elkötelezettségével. Mi, akiknek kijutott az Ön óráinak magyaros, jóízű előadásaiból, mi tudjuk, hogy Miska Bácsi volt a legjobb. Óráira érdemes volt figyelni. Nem esett nehezünkre. élményszámba ment minden "meséje", melyet hallhattunk. Soha nem felejtem el ezt a történetet: "Egy német tiszt kihívta a magyar bakát bírkózni. A mérkőzés megkezdődött. A német bemutatott egy judo fogást. A magyar csak várt és nézett. A bemutató véget ért, de egy váratlan pillanatban a magyar földhöz vágta a svábot. A német úriember volt, s így szólt: -Ich gratuliere..."
Mi is, Tanár Úr! Köszönjük!

(Tóth János)

A megemlékezést írta és összegyűjtötte Tóth Jánosné. Megjelentetése előtt eljuttatta Miska bácsi leányának, Hámoriné Ivánka Máriának. Válaszleveléből idézünk:

"....Csak az ünnepek után tudtam elgondolkodni a számomra nagy örömet jelentő irásaitokon. Testvéremmel együtt boldogok vagyunk, hogy így szerettétek édesapánkat, aki mint szülő is csodálatos volt édesanyánkkal együtt. - Nagy ajándéka életünknek, hogy ők neveltek, indítottak bennünket, erősítettek szeretetükkel a "nagy, nehéz életre". Máig belülük táplálkozunk. Az elmúlt szörnyű évtizedekben édesapánk mély hite, hazaszeretete, gerincessége, becsületessége, emberi méltósága, hivatástudata a példaképünk. Mint egy szálfa, vilgító fáklya állt előttünk. Csak az szomorít el minket, hogy unokái, dédunokái nem is ismerhették. Mennyit gazdagodhattak volna általa! Nem anyagiakban, hanem szellemben, lélekben, magyarságtudatban! Kérjük a Teremtőt, hogy értékei öröklődjenek unokáiban, és éljenek tovább tanítványiban! "Nem hal meg az, ki milliókra költi dús élete kincsét." (Gyulai Pál) Köszönöm az ötletet és a szép gondolatokat. áldott új esztendőt kívánok egész Szekcsőnek szeretettel.

Hámoriné Ivánka Mária

Önkormányzati Hírek... 1998. decemberében a legfontosabb téma a következő évi víz- és szennyvízdíjak meghatározása volt. A tárgyalásokon a Dunántúli Regionális Vízmű Rt. a legmagasabb szintű vezetőkkel képviseltette magát. A megbeszéléseken kiderült, hogy az önkörmányzat díjmegállapító hatásköre továbbra is formális, mert a vízdíjat az állami támogatási határ - ezt egy miniszteriális tárcaközi bizottság állapítja meg - fölött kell meghatározni. A szennyvízdíj esetében az önkormányzat ragaszkodott a falugyűléseken megigért arányokhoz, azaz: a szennyvízdíj a vízfogyasztás 70 %-ánál több nem lehet. Jelenleg ennek a megoldásnak a jogszabályi háttere nincs kidolgozva, de az országgyűlési képviselők 1999-ben megoldást ígértek. A díjak tényleges nagysága néhány héten belül ismert lesz. A költségvetési koncepció tárgyalásakor az önkormányzat döntött abban, hogy a vízdíjat és a szennyvízdíjat is támogatja, tehát a lakosságnak a tényleges díjnál kevesebbet kell fizetnie. A csatornahálózat teljes műszaki átadása december 15-én megtörtént. Kiemelendő, hogy a beruházás által az utakban és járdákban okozott károk megtérítése, illetve a hibák kijavítása érdekében a törvényi 3 éves garancia helyett 5 évet vállalt a kivitelező. A lakosság nagy része nem tett eleget annak a kötelességének, mely szerint a csatornahálózatra való rákötést jelenteni kell a DRV-nek vagy a polgármesteri hivatalban. Ezért február első felében megtörténik a rákötések felmérése, pontosítása. A helyszíni ellenőrzéseket a DRV. és a hivatal dolgozói végzik. Az önkormányzat balatoni táborát 1999-ben is a Bán és Társai Bt. hasznosítja az elmúlt évivel megegyező bérleti díjért. Az önkormányzat rendelkezési joga 2 hétre fennmarad, ekkor a fizetendő díjak a következők: - dunaszekcsői gyermekek számára 50.000,- Ft/ turnus, illetve 180,- Ft/nap - nem helyi gyerekeknek és helyi felnőtteknek 100.000,- Ft/turnus, illetve 300,- Ft/nap. Ezek a díjak már az áfá-t tartalmazzák! Az elmúlt hetekben több külföldi (főleg német) üzletember kereste fel az önkormányzatot befektetési szándékkal. Jelenleg a tárgyalások, egyeztetések és egyezkedések folynak, az eredményekről az újság következő számában adunk tájékoztatást.

Hegedüs György polgármester

SPORT Sakk háziverseny az iskolában

Alsó tagozat: 1. Hegedűs Gábor 3.oszt.
                     2. Bódis Dávid 3.oszt.
                     3. Rattinger Gergely 5.oszt.
                     4. Sáhó László 4.oszt.
                     5. Szalai Zoltán 4.oszt.
                     5. Papp Csaba 4.oszt.
                     6. Gura Tamás 4.oszt.

Felső tagozat: 1. Kovács Norbert 7.b.
                      2. Kubik Tamás 7.b.
                      3. Szabó Zsolt 8.oszt.
                      4. Schuller Róbert 6.oszt.
                      5. Vadász Nándor 5.oszt.
                      6. Polt György 8.oszt.
                      7. Ratting Gergely 5.oszt.
                      8. Hermann József 6.oszt.
                      9. Jakab Gábor 5.oszt.

Mohács és körzete I. korcsoportos fiú tornaverseny:
Felkészítő tanár: Trentz László

Csapattagok: Sáhó László, Szalai Zoltán, Nagy Zsolt, Ratting Gábor, Szekeres Zsolt, Király Sándor helyezést értek el.

Kis-Gadó Csabáné

A dunaszekcsői zsidó temető rendbetétele 1998. július 5-10. Sok minden kell ahhoz, hogy 12 zsidő fiatal öt napig jól érezze magát és ráadásul valami hasznosat is végezzen. Először is kell ötlet, valami, ami még nem volt, és ami mindenkit érdekel. Az ötletért (és minden egyébért) Kürti Csaba a felelős, aki kitalálta, hogy hozzunk rendbe egy elhanyagolt zsidó temetőt. Innen már pofon egyszerű a dolog, ki kell választani egy közeli temetőt, aminek persze minél elhanyagoltabbnak kell lennie, találni kell mellette valami szállást, ahol pihenni és szórakozni is lehet, szponzorokat kell keresni, akik fizetik az utazást, az ellátást és egyéb költségeket, és végül rá kell venni 12 városi puhány egyetemistát, hogy egy hétig gazoljon. Csabát ez nem riasztotta vissza, és néhány hónapos szervezés után összeállt a kép. A temető kiválasztásában Radnóti Ilona, a pécsi Jannus Pannonius Múzeum múzeológusa segített, így esett a választás Dunaszekcsőre. Ami a temető elhanyagoltságát illeti, azt aligha lehetett volna jobban megszervezni. Az elszállásolás a dunaszekcsői Aréna kempingben történt. A tábor kölségeit a MAZSIHISZ, a UJS és a dunaszekcsői önkörmányzat vállalta. Minket pedig ezek után nem kellett nagyon noszogatni. Maga a munka nem igazán hasonlított gazolásra a szó hagyományos értelmében. Inkább dzsungelháborúra emlékeztetett az a jelenet, amikor első nap a társaság három csapatra oszolva próbált heves fejszecsapások közepette különböző irányokból behatolni abba az erdőbe, amiről a Csaba váltig állította, hogy az bizony zsidó temető. Valóban sírokra bukkantunk a sűrű aljnövényzetben, a tíz méteres ecet és akácfák, valamint az indákkal benőtt orgonabokrok tövében. Hamar be is láttuk, hogy egy kicsit alulméreteztük a szerszámokat, nem fejsze és balta kellett volna, hanem egy pár méretes láncfűrész. Az első sírok láttán azonban új erőre kaptunk, és hamarosan kezdett körvonalazódni a temető, amit fáradtságos és aprólékos munkával kezdtünk megszabadítani a hihetetlen mennyiségű, derékig érő gaztól. A második napon aztán belejöttünk a munkába, a fiúk elemi csapát mértek az ecetfákra, amit a lányok a temetőn kívül embermagas kupacokba halmoztak fel. A harmadik és negyedik nap volt a legkeményebb, mert akkor következtek a kisebb bokrok és az indák a földön. Finomabb szerszámokkal, sövényvágó ollóval és gereblyével szépítgettük a sírokat, miközben azon tűnődtünk, hogy vajon milyen emberek lehettek ott eltemetve. Egy-egy szép sír láttán megálltunk és lefotóztuk. A végére egészen a szívünkhöz nőtt a kis temető, megszerettük és igyekeztünk minél szebbé varázsolni. A megújult temetőt többen is megtekintették, Radnóti Ilona érdekes történelmi fejezetekbe avatott be minket a helyszínen, ahol sok mindent megtudtunk az akkori zsidóság életéről. A zsidó temetkezési szokásokról Mogyoró András, a budapesti Maimonidész kör egyik oszlopos tagja tartott kiselőadást. Megdöbbentő történeteket hallottunk Gyuricza Józseftől is, akit otthonában kerestünk fel. A falu krónikásaként számon tartott bácsit személyes élmények fűzik a zsidósághoz és a temetőhöz is. Ezt volt talán a legizgalmasabb végighallgatni. Munka után a nap hátralévő részét az Aréna kempingben töltöttük regenerálódással. A kemping tulajdonosa, Pazaurek Dezső nem bízza a véletlenre, hogy vendégei jól érezzék magukat. Rólunk is személyesen gondoskodott, jó humorával és konyhája remek főztjével járt a kedvünkben. Az Aréna többi alkalmazottjára is jellemző a közvetlenség és a vendégszeretet, ezt a személyre szabott szolgáltatások és az egyéni igények szerint elkészített finom vacsora bizonyította. A kemping, amely a község déli részén, a Dunára néző, meredek löszfalakkal körülvett területen található, egyébként is minden igényt kielégít. Itt található az ország első és egyetlen tamagochi temetője és egy kisebb állatfarm is, ahol a szamarak, disznók, kecskék, birkák és egyéb állatok szórakoztatják nem csak a kicsiket. Ezentúl az Aréna kemping egyike lesz kedvenc kiránduló célpontjainknak. Dunaszekcsői tartózkodásunkat a kemping mellett maga a község is emlékezetessé tette. Dezső mikróbuszával körbevitt minket a falun, ahol számos római kori emlék tanúskodik a település több mint kétezer éves múltjáról. A Várhegyről lenyűgöző kilátás tárult elénk a környező falvakra és a Dunára. A polgármester személyesen fogadott bennünket és köszönte meg a munkánkat. Dunaszekcső szépsége és az emberek kedvessége maradt meg bennünk, amikor fájó szívvel búcsúztunk. Sok minden összejött ahhoz, hogy 12 zsidó fiatal öt napig jól érezze magát és valami hasznosat cselekedjen. Ezért köszönjük szponzorainknak a támogatást, a résztvevőknek pedig a szép munkát.

Horgász sarok A harcsa fogásának módszereit felfüggesztjük, mivel elkészült az 1998. évről szóló "halfogási" kimutatás. Az 1998. évben a Dunaszekcsői Horgász Egyesületnek 455 felnőtt tagja, 46 ifjúsági horgásza és 51 gyermek horgásza volt. A leadott fogási eredménynaplók alapján fogtunk: 801 kg pontyot, 1063 kg csukát, 520 kg süllőt, 54 kg kősüllőt, 2670 kg harcsát, 430 kg balint, 287 kg angolnát, 236 kg márnát, 127 kg kecsegét, 110 kg amúrt, 12154 kg egyéb halat (keszeg, kárász stb.) mindösszesen: 18454 kg halat. Egy horgászra így 33,5 kg hal jut. E halakat nemcsak a Dunában fogtuk, hanem a Balatonban, Pécsi tónál, a Nyárádi tónál is. A fogási eredményben szerepelnek a bári és a vidéki horgászok fogásai is. Tehát mindazoké, akik 1998-ban az egyesület tagjai voltak. Az eredménynaplóját nem minden horgász adta le. Aki nem adta le, viseli a törvényben előírt következményeket. Ha a leadott eredménynaplók számához viszonyítom a halfogást, akkor az egy leadott eredménynaplóra 40 kg hal jut. Ezt ha a kárász piaci árához viszonyítom, akkor is tízezer forint felett van. A fogási eredménynaplók vezetése nem folyamatos és nem rendszeres. Erre a jövőben nagyobb gondot kell fordítani. A legnagyobb halat Szeif Géza fogta 20 kg feletti harcsát. Süllőből Havasi Lajos fogott egy 10,32 kg-osat, amivel 1998-ban a második országosan. Kiemelkedő eredmények: Bakó László ifjúsági horgászunk: 74 kg halat fogott. Babos István nyugdíjas horgász 61 kg, Göbl József 46 kg méretkorlátozás alá eső halat, Gogolák János 65 kg kárászt fogott, Auth János 138 kg vegyes halat (keszeg, kárász), Auth László 75 kg keszeg, kárász, Dankó György 52 kg keszeg, kárász, Martina József 39 kg kárász. Ha nem is a legtöbb halat fogta, de érdemes megemlíteni, hogy Ebner Károlyné (Falvai Júlis néni) is fogott 24 kg kárászt és 2 kg pontyot. Vidéki horgász tagjaink közül Hellinger János 118 kg vegyes halat fogott. Lehetne sorolni az eredményeket, de meg kell említeni a nemfogókat is. Kétfelé lehet sorolni azokat, akik nem fogtak halat. Az egyik csoport az, aki nem ért rá horgászni (ezek vannak kevesebben). A másik nagyobb csoport, aki ugyan járt horgászni, dicsekedett is az eredményeivel, de nem írt be semmit a fogási naplójába. Itt szeretném felhívni a figyelmet: aki az 1999. évben valamely oknál fogva nem ér rá horgászni (pl: építkezik), a tagdíjat feltétlen fizesse be az egyesület pénztárába, hogy folyamatos legyen a tagsági viszonya. A továbbiakban közlöm, hogy az egyesület közgyűlése február 28-án lesz, amelyre ezúton is minden horgászt meghívok. A harcsa fogását a következő számban folytatjuk.
Bátai Ferenc HE. titkár