Kínosan szaporodnak a CD-ROM meghajtók otthonainkban, a multimédia CD-k-PC-k a boltokban, az e-mail számok az egyetemeken: a digitális kommunikáció, multimédia egyre leplezetlenebbül szögez bennünket monitoraink elé. Új médiumról lévén szó nem meglepô, hogy ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban hallani borulátó, vagy legalábbis óvatosságra intô kijelentéseket a multimédia-publikációkkal kapcsolatban. Úgy tûnik, hogy ha a CD-ROM készítéssel járó hatalmas felelôsség nem is szegné forradalmi jókedvünket, a hosszú hetekig-hónapokig tartó megfeszített rabszolgamunka mindenképpen lecsendesíti kezdeti lelkesedésünket.

Amennyiben a multimédia-CD elkészítése ilyen fáradtságos, lassú munka, nehéz elképzelni, hogyy hogyan válhat a jóslatoknak megfelelôen médiumunk a kommunikáció alapvetô formájává, egyszersmint hogyan fejtheti ki sokat emlegetett hatását gondolkodásmódunkra.

A multimédiának, hogy a hozzá fûzött reményeknek-várakozásoknak meg tudjon felelni mindennapjaink hasznos segédeszközévé, a telefonhoz hasonlatos módon egyszerûen kezelhetôvé kell válnia. A META-FÓRUM három napja során a helyszínen készített-szimulált multimédia CD megnyugtató ellenpéldának tûnik a nehézkes, komolykodó sugárlemezekkel szemben, sôt, komoly elôrelépésnek tûnik a multimédia, sôt, hypermédia kommunikációs formájának megteremtése irányában.

Abból kiindulva, hogy a multimédia voltaképpen különféle tipusú (kép, hang, szöveg, film) információk egységes, mellérendelô rendszerben lehetséges megtekintését jelenti, Györe-Szûcs Sándor és Tóth Péter egy olyan rendszer kidolgozását kísérelték meg, mely a szokásos metódussal ellentétes: nevezetesen hogy nem a már rendelkezésre álló, elôzôleg begyûjtött-rendszerezett anyagok-információk megtekintésére készítettek " user interface-t", hanem a gombhoz kabát elvén elôbb a multimédia CD üres csontvázát hozták létre, amelyet folyamatosan a rendezvény három napja alatt, a közönséggel, résztvevôkkel közösen tölthettünk fel képpel, hanggal, szöveggel.

A konferencia idejére kis, helyi számítógéphálózatot hoztunk létre, melynek "központi" (a file-serverben található) merevlemezén szimuláltunk egy multimédia-CD-t. Az elhangzott elôadások szövegét folyamatosan gyûjtöttük a pszeudo-CD-n, a hallgatóságnak pedig lehetôsége nyílt a Képzômûvészeti Fôiskola Aulájában elhelyezett public terminal-okon keresztül kép, hang, illetve szöveg formájában megjegyzéseket fûzni az elôadásokhoz, sôt, reagálni egymás megjegyzéseire. A készülô CD-t egy külön terminálon lehetett nézegetni, figyelemmel kísérni a folyamatosan gazdagodó, üres képernyôk sorából tartalommal bíró multimédia-világgá változó anyagot.

A program (multimédia-csontváz), elképesztôen rövid idô alatt készült el (persze az ORFK OKK Informatikai Oszályán a CD Multimédia Szoftverházzal közösen két éve fejlesztett "CDM Információtechnikai Szoftverrendszer" segítségével): a konferencia elôestéjén-éjszakáján az Intermedia tanszék néhány hallgatójával közösen még a program funkcióit, felépítését latolgattuk, másnap délelôtt pedig Györe-Szûcs Sándor már bemutatta az elsô már mûködô változatot. A program írásával párhuzamosan készültek a hátterek, grafikák: ezeket hasonló egyszerûséggel lehetett a software-be építeni, ahogy késôbb a konferencia résztvevôi audiovizuális formájú megjegyzéseket helyezhettek el a pszeudo-CD-n. A végleges rendszer négy, különbözô public-terminálon futó programból állt: egy a szöveges, egy a mikrofonon keresztül bevitt hangzó, egy a videokameráról digitalizált képes megjegyzések bevitelére, egy pedig a készülô CD megtekintésére szolgált. Az elkészült rendszer a jövôben bármikor felhasználható hasonló rendezvényeken, egyrészt az elhangzot tak rögzítésére, másrészt a helyszínen történô multimédia-kommunikációra.

Két fontos tanulságát-hasznát látom ennek a kalandnak: egyrészrôl a kész programot olyan magától értetôdôen egyszerû használni, mint egy nyomógombos telefont. Ez pedig komoly lépés a multimédia kommunikációs formaként használhatósága felé, a módszer (gombhoz kabát) pedig követendô példa a CD-publikációk készítése szempontjából. Másrészrôl az a lehetôség, hogy a rendezvény közönsége egyszerre vitatkozhat az elôadókkal és a többi hozzászólóval (ráadásul nem feltétlenül esszé formájában, hanem képet, hangot is szabadon használva) új területeket nyit meg a kommunikáció, a gondolkodás számára, talán valóra váltja a multimédiával kapcsolatos jogos elvárásainkat olcsó otthoni számítógépünk segítségével.