Ahogyan azt az általános-középiskolákban mindannyian megtanultuk, a "számolás", ill. az "írás" igénye "egyidõs az emberiséggel": a földmûvelés, ill. állattenyésztés felváltva a "nomád, gyûjtögetõ életmódot". A röghözkötöttség indukálta csillagászati, illetve az évszakokkal kapcsolatos naptári megfigyelések egyrészrõl az információ rögzítésére, s egyre bonyolultabb számítások elvégzésére késztették eleinket. E közkedvelt gondolatmenet számunkra fontos tanulsága, hogy a számítógépek történetének tiszta forrásait a csillagászati-naptári megfigyelésekre szolgáló építményekben (melyek a divatos Stonhenge-en kívül minden nagyobb kultúrában fellelhetõek: Kína, Mezopotámia, Egyiptom stb.), s a számábrázolás kezdetleges formáiban, illetve az erre szolgáló egyszerû szerkezetek környékén keresendõk.
"A kezdetek kezdete"1580 körül Francois Vieta (1580-1603) jogász az egyenletleírás általános módszereit keresve az algebrai egyenleteket szimbólumokkal próbálja felírni, s bevezeti a betûk használatát a matematikában az ismeretlenek és az együtthatók jelölésére.
John Napier (1550-1617) 1614-ben megjelentetett "Canonis mirifici logarithmorum descriptio" (A csodálatos logaritmustáblázat leírása) címû könyvében közzéteszi a trigonometrikus függvények logaritmusainak táblázatát. (A logaritmus gondolata már Arkhimédésznél megjelenik, s mások is készítenek logaritmustáblázatokat Napier-vel szinkronban: Stevin, Burgi.) Henry Brigs-szel (1561-1630) közösen kidolgoz egy tizes alapú logaritmusrendszert, melyet Briggs publikál 1617-ben (a tizedesvesszõ használata az aritmetikai mûveletekben innen származik).
René Descartes (1596-1650) nevéhez szokás kötni az analitikus geometria megszületését, s bár ez nehezen védhetõ állítás, az kétségtelen, hogy a koordinátageometria az 1637-ben megjelent "Discours de la Méthode" (Értekezés a módszerrõl) c. mû "Géometrie" c. függelékének köszönhetõen kezd gyors ütemben fejlõdni.
mechanikus eszközök(Wilhelm Schickard, Blaise Pascal, Gottfried Wilhelm Leibniz)A navigációhoz(hajózáshoz), ill. naptári-csillagászati számítésokhoz használt táblázatok készítésének problémáját jól illusztrálja az alábbi egyszerû táblázat, melyben az N=N2+N+41 kifejezés értékét ábrázoljuk:
| N | N2+N+41 | D1 | D2 |
| 0 | 41 | ||
| 1 | 43 | 2 | |
| 2 | 47 | 4 | 2 |
| 3 | 53 | 6 | 2 |
| 4 | 61 | 8 | 2 |
| 5 | 71 | 10 | 2 |
| 6 | 83 | 12 | 2 |
| 7 | 97 | 14 | 2 |
| 8 | 113 | 16 | 2 |
| 9 | 131 | 18 | 2 |
A fenti példában egy másodfokú polinomot vizsgáltunk(D2 konstans, a D3 oszlop folyamatosan 0üt tartalmazott volna). Általában akárhányad fokú polinomnak van olyan differenciaoszlopa, mely már konstans, így a polinom felépíthetõ összeadások egymásutánjával.
Az analítikus mozdony