Az egyesület majdnem tíz éves, igaz, ez alatt az időszak alatt többször átalakult, újrafogalmazta céljait. A hivatalos megalakulás 1991. őszén Békéscsabán volt, akkortól nevezhetjük nevén az Informatikai-Számítástechnikai Tanárok Egyesületét. Az alapítástól 1998. tavaszáig Fegyó Tibor volt az egyesület elnöke, 1998-tól pedig én töltöm be ezt a tisztet.

Milyen céllal jött létre a szervezet?

1991-ben már lehetett látni, hogy az informatikában hatalmas mozgások, változások fognak bekövetkezni. Az egyesület tulajdonképpen azért jött létre, mert az alapítók szerették volna ezeket a több szempontból is speciális szakterületek művelőket és a velük szimpatizálókat összefogni a többi szaktárgyi egyesülethez hasonlóan, arról azonban nem lehetett szó, hogy a már meglévő számítástechnikához, informatikához köthető szervezetek bármelyikéhez csatlakozzanak, mert azok túl nagyok voltak, a tanárokkal, az informatika közoktatásban való tanításával pedig alig foglalkoztak.
1997-ben, amikor a tanártovábbképzés elkezdődött, az egyesület feladatai is kibővültek, részben átalakultak. Azt gondoltuk és gondoljuk most is, hogy az informatikára és a számítástechnikára nagy szüksége van mindenkinek. Szerencsére a tanárok nagy része is ezt gondolja, ezért nagy erőkkel álltunk rá erre a programra. Ennek következtében került sor a dokumentumaink ismételt átfogalmazására, illetve az egyesület vezetőségének átalakítására is. Ugyancsak ekkor döntöttünk a közhasznú minősítés feltételeinek megfelelő működésről is.
Ma elsősorban az informatikai gondolkodás, informatikai ismeret terjesztését tartjuk fontosnak, azért is szervezzük a továbbképzéseket. De természetesen érdekvédelmi funkciókat továbbra is ellát a szervezetünk.

Hány tagot tartanak nyilván?

Már 700 fölött van azon tagjaink száma, akik a tagsággal járó minden kötelezettséget teljesítenek. 1998-ban, amikor elnökké választottak, még négyszázan sem voltunk, de továbbképzési rendszerünk is úgy működik, hogy automatikusan építi a szervezetet, azaz az lehet nálunk vezető oktató vagy szervező, aki be is lép az egyesületbe.

Ki léphet be az egyesületbe?

Bárki beléphet, aki elfogadja alapszabályunkat és teljesíti a tagsággal járó kötelezettségeket. Azokra számítunk, akik informatikát oktatnak vagy támogatják az informatika minél szélesebb körben történő elterjesztésének gondolatát. A tagok többsége tanár, illetve mióta a tanárok egy része jobbára kényszerből intézményi vagy iskolai rendszergazda feladatot is ellát, azóta sokan közülük is egyesületünk tagjai, de nálunk mint tanárok vannak elsősorban jelen ők is, hiszen az iskolai rendszergazdáknak is van már egy egyesületük.

Milyen a szervezeti felépítés?

Országos egyesület vagyunk. Az egyesületnek elnöksége van, illetve felügyelő bizottsága, ahogy ezt a törvény előírja. Az elnök mellett egy elnökhelyettes és öt alelnök képezi az egyesület elnökségét. Az alelnökök közül az egyik elsősorban a szervezési, a másik pedig a pénzügyi kérdésekkel foglalkozik. Rajtuk kívül van három olyan alelnök, akiknek nem nevesítettük a konkrét feladatkörét, de például saját újságunk főszerkesztője is éppen egy alelnök.

Milyen forrásokból tartja fönn magát az egyesület?

Mint a legtöbb egyesületben, nálunk is van egy jelképes tagdíj, ami évek óta nem változott, évi 1200 Ft. Ezért az összegért minden tag megkapja újságunk (Inspiráció) évi hat számát. E lap egyre színvonalasabb szakmai lappá válik, amelyet kifejezetten belső céllal, az egyesületi információáramlás megteremtése érdekében alapítottunk, de napjainkra már könyvtárak, iskolák, oktatási intézmények közül nagyon sokan megrendelik.
A tagdíjon kívül az egyesület rendszeresen, több-kevesebb sikerrel vesz részt pályázatokon. Általában valamilyen konkrét tevékenységre, néha pedig a működésünk segítésére szoktunk pályázni. Az újság megjelentetését is természetesen pályázati pénzekből igyekszünk megoldani, de sajnos ezen a területen is csökkenni látszik a korábbi támogatók forrásainak bősége.
Szeretnénk végre egy olyan helyhez jutni, ahol a székhelyünk, az irodánk lehet, erre is adtunk be pályázatot, de már közel egy éve hiába várunk a döntésre.

Most nincs is állandó székhelyük?

De van. Egy lakást bérlünk, hiszen a tanártovábbképzés miatt napi ügyeket kell intézni, napi kapcsolatokat kell fenntartani.

Említette, hogy a továbbképzéseknek nagy a pénzforgalma.

Ez igaz, de az onnan befolyó pénzeket vissza is forgatjuk az oktatásba, közhasznú szervezetként semmiféle nyereségérdekeltségünk sincs. Az egyesület vezetősége is társadalmi munkában végzi munkáját, eddig nem voltak díjazások. Elképzelhető, hogy ez meg fog változni, az idén már úgy döntöttünk, hogy a felelősség megfoghatósága érdekében valamilyen jelképes díjazást terjesztünk a közgyűlés elé.

Milyen rendszerben folyik a tanártovábbképzés?

Egy piramisszerű, sok szálon működő rendszert építettünk fel. 1997-ben még csak tapogatózva kezdődött el a munka, akkor még sokan a zavarosban halásztak, nehezebb is volt kitörni, de kidolgoztunk olyan tanároknak szóló oktatási programokat, amelyeket aztán többszöri javítás után mára már akkreditáltattunk. Az idei évtől a tanártovábbképzésre vonatkozó szabályokban is jelentős változás állt be, mert a képzést szervezők elé állított követelmények egyértelműbbé váltak, így már a mi rendszerünk is teljesen kiépült.
A vállalkozó informatika szakos kollégákat módszertanilag fölkészítjük arra, hogy ezeket a képzéseket szervezzék. A képzés lehet szakmai képzés, tehát országos képzési jegyzék szerinti, arra a néhány informatika szakmára, ami a jegyzékben szerepel, illetve lehet pedagógus továbbképzés, amelyek a minisztérium által nyilvántartásba vett tanfolyamok.
Fölépítettünk egy olyan rendszert, amelyben teljesen nulláról, tehát az alapfokú számítógép és Internet használói ismeretektől a multimédia tervező, multimédiás előadásokat, prezentációkat készítő vagy multimédiás programok használatát segítő képzéseken keresztül a rendszergazda képzésig minden van.
Úgy építettük fel a tanárok számára rendszeresen teljesítendő 120 képzési órát, hogy ha valaki akarja, akkor egymásra épülő blokkokban egészen magas fokra juthat el. Természetesen ezek nem szakmai bizonyítványt adó ismeretek, csak azt az oklevelet adjuk, hogy a továbbképzésen részt vett, és valamilyen módon teljesítette.

Tudják-e, milyen hatásfokkal dolgoznak a képzések?

A továbbképzések végén szintfelméréseket végzünk, hogy megtudjuk, hova jutottak el a résztvevők.

Ezek egységesített mérések?

A tanfolyamokat központi tematika szerint szervezik kollégáink, mert ezt kötelezővé tettük. A különböző dokumentumok is a központból, a központ nevében mennek ki mind az ellenőrző szervek, mind a tanfolyamok résztvevői felé, tehát a helyi szabadsági fok kizárólag a szervezésre, a hely biztosítására vonatkozik, a tematikát nem változtathatja meg senki, a mérések is a központból indulnak ki, egységesen, és oda is futnak be az eredmények.
Így pontosan tudjuk, kik vettek részt a tanfolyamon, megkérdezzük hogy sikerült, ha internetes tanfolyamról van szó, az első levélben megkérjük, hogy írjanak arról is, hogy érezték magukat.
A visszhang is azt mutatja, jók a képzések. Nagy előnye a tanfolyamainknak, hogy ugyanolyan gyakorló pedagógusok tartják, mint a résztvevők, és az egyéb szakos kollégák jó néven veszik a kollégától az oktatást, mert igazából azokra a trükkökre és módszertani fogásokra kíváncsiak, amelyeket a saját munkájukban tudnak használni, és ezt csak egy gyakorló pedagógustól kapják meg hitelesen.

A szervezet országos szintű, hol szervezik a továbbképzéseket?

A vezető oktatók az ország különböző pontjairól vannak, és ők a saját iskolájukban vagy a lakókörnyezetükben szervezik a továbbképzéseket. Igyekszünk a legjobb tanárokat, a legjobb helyeket, iskolákat kiválasztani szerte az országban.
Vidéki szervezeteink sajnos nincsenek, illetve az országos szervezet nem tagozódik területi egységekre. Egy kivétel van, a debreceni régió, ahol két nagyon ügyes kollégánk Északkelet-Magyarország egy részét összefogja, összetartja, működteti egy regionális szervezetként. Volt jel arra, hogy Szegeden is hasonló alakul, de aztán nem jött létre. Ösztönözzük tagjainkat területi szerveződésre, de eddig kevés sikert értünk el ebben. Vidéken jelenleg jellemzően az egyes emberek dolgoznak önállóan, néha 3-4 ember összefog, és egy-egy iskolára mint bázisra támaszkodva szervezik a tanfolyamokat.

A tanártovábbképzés jórészt elveszi az egyesület energiáit. Milyen programok, események vannak mégis ezeken túl?

Békéscsabán hosszú évek óta rendszeresen, az Erzsébet-napot követő hét végén van az a háromnapos konferencia, amely az informatikus tanárok nagy, éves összetalálkozása. Két alapítvány szervezi, de egyesületünk is segíti, témát, előadót szervezünk, hirdetjük különböző fórumainkon.
Korábban INF.O. konferencia volt a neve, de ezt a nevet elfoglalta a vásár és most INF.O.ÉRA lett a neve. A név kiegészítése az életmód, az érvényesülés oldaláról mutatja be az informatika világát. A konferencia kizárólag az informatika oktatásával, az oktatás feltételeivel foglalkozik. Évente 4–500 résztvevő itt cserélhet eszmét az őket foglalkoztató gondokról. A konferencia sikerét, illetve a magyarországi közlekedés állapotát jelzi, hogy tavasszal már második éve kerül megrendezésre e konferencia “kistestvére” Szombathelyen, mert Békéscsaba az ország nyugati részein lakók számára csak jelentős időráfordítással érhető el, amit az iskolák vezetői sem néznek már jó szemmel.
A konferencia általában továbbképzés jellegű is, hívunk olyan előadókat, akik valamilyen szempontból újdonságot tudnak hozni, de például az idei konferencián lesz egy szekció arról, hogy a számítástechnikai eszközök értő alkalmazása milyen más területeken kialakult szabályszerűségek ismeretét követelné meg. Ilyen például a művészeti alkotások köre, illetve az, hogy hogyan értékelhető a számítógéppel készült anyagok esztétikuma. De évek óta szó van a konferencián tantervről, új számítógépes programokról, amelyeket a fejlesztő cégek képviselőitől, szakembereitől ismerhetnek meg az érdeklődők. Természetesen és nem utolsó sorban beszélgetünk egymással, mert itt van a “drót” és a “háló”, lehet levelezni, de beszélgetni azért mégiscsak kell.

Más konferenciák szervezésében is részt veszünk. Például tavaly az egyesület – regionális csoportunkra támaszkodva – volt az egyik fő szervezője egy minőségbiztosítási konferenciának Debrecenben.
1998 decemberében levezényeltünk egy országos felmérést a Sulinet keretében szétosztott programok használatára vonatkozóan.
Most fogunk kapcsolódni az OECD-nek egy olyan kutatási projektjéhez, amely az informatika oktatásban való felhasználását segíti elő, illetve felméri és kipróbálja azokat a lehetőségeket, amelyek a pedagógusok ezirányú munkáját fogják elősegíteni. Elvállaltuk az egyik téma – tantárgy – gondozását. Itt az informatika egyéb tantárgyakban lehetséges alkalmazásáról van szó, tehát láthatóan az informatika adta szemléletmód elterjesztésében is előre akarunk lépni.

Ezeken kívül az egyesületnek saját tanterve készült, amikor a tantervi csatározások folytak, ez a tanterv a NAT-ra alapuló, annak követelményeit kielégítő minősített tanterv volt.

Egyik jelentős tevékenységünk a szakmai munka támogatása. Ösztönzünk minden olyan tevékenységet, amely elősegíti az informatikai ismeretek szélesebb körben történő elterjedését. Támogatjuk versenyek szervezését, részvételt a versenyeken, illetve olyan oktatást segítő alkalmazások (könyvek, programok stb.) fejlesztését is, amelyek e folyamatosan és gyorsan fejlődő területen, illetve ennek felhasználásával elősegítik az oktató tevékenységet is.

Szoktunk szervezni olyan akciókat, melyben szoftvergyártó cégeket meggyőzünk arról, hogy támogassák az oktatást. 1993-ban a például a Microsofttal volt megállapodásunk. Tavaly lefolytattunk egy sikeres vírusvédelmi szoftver beszerzésére irányuló pályázatot.

Milyen problémákkal küszködik az egyesület?

Az egyik nagy problémánk az, hogy a szervezetté válás nagyon lassan halad, a tanáraink leterheltek, tanítanak, pénzt keresnek, dolgoznak. Ezért jelentős gond számunkra az, hogy a tanártovábbképzés folytán hirtelen megnőtt a taglétszámunk. Nem mindig egyértelmű, hogy ez azért történt-e, mert egyébként nem szervezhetnének tanfolyamot, vagy azért van, mert az egyesületet egy jól működő szervezetnek tartják. Ez ma lemérhetetlen, néha elgondolkodunk a vezetőségben, hogy mennyiben más a munkánk, mint egy vállalkozás vezetése. Eddig még az egyesület mellett szóló érvek túlsúlyban vannak, mert például a munkánkban nem a pénzügyi haszon az elsődleges. Tehát a továbbképzések miatt nincs energia a regionális szervezetfejlesztésre, bár erre ma mintha nem is volna akkora igény, mint korábban, nem divat szakmailag összetartozni, szakmai fórumon találkozni. Pontosabban a szakmai fórumok súlya csökkent jelentősen, így nem éri meg azokon az oktatást feszegető kérdésekben mélyenszántó nyilatkozatokat tenni, hiszen visszatérve az iskolába roppant hétköznapi gondok megoldása viszi el az időt.
Az érdekvédelmi problémák pedig leginkább helyi szinten jelentkeznek, és városi-megyei szinten, azt kell mondjam, hogy az informatikában való stratégiai gondolkodás nem jellemző még. Márpedig szerintünk fontos felismerni, hogy az informatikafejlesztés csírája is az oktatás.

Ezen kívül van egy félreértés a hazai informatikai helyzetben: a világ fejlettebb része az informatikát készségként használókból áll, viszont nálunk ez még nem áll fenn – ez a felszereltség miatt is van, de mentalitásbeli probléma is. Tudunk olyan iskolákról, ahol a számítógépterem hét lakattal van lezárva, amelyekből hatnak kulcsa az igazgatónál van, nehogy illetéktelenek – mondjuk a tanulók vagy a tanárok – hozzáférjenek az eszközökhöz.
Az informatikatanárok helyzete sem könnyű. Egyrészt kevesen vannak, iskolánként jó, ha egynél több szakképesítéssel rendelkező kollégánk van, de pontosabban kifejezve ez még azt jelenti, hogy van olyan – talán pedagógusi végzettséggel is rendelkező – személy majdnem minden iskolában, aki ért a számítógéphez. Viszont, mivel ő ért hozzá, ő a mindenes, ő kezeli azt a rendszert, mert tanítani akar rajta, tehát hogy működjön, az az ő érdeke, ő világosítja föl a kollégáit, mert valakinek föl kell világosítani őket, ő készíti el azokat a jelentéseket, amelyeket számítógépen kérnek, mert ő ért hozzá... Mindez olyan mértékű túlterheléshez és olyan mértékű alulfizetéshez vezet, ami egy idő után elviselhetetlen, miközben egy ilyen képzettségű munkaerő piaci értéke óriási (a pedagógusi fizetéséhez képest). Sokan felismerve a helyzet adta kényszert, villámgyorsan átnyergelnek az üzleti világba. A kereslet irántuk folytonosan növekszik, minden statisztika azt mutatja, hogy az informatikai szakemberekből a hiány csak nőni fog. Informatika tanárból is nőni fog a hiány, ami már most is nagy, hiszen kiképzett informatika tanár talán 5000 van az országban, de ugyanennyi iskola is van, tehát ha minden informatika tanár végzettségű ember iskolában dolgozna, akkor majdnem minden iskolába jutna egy, feltéve, ha minden informatika szakos tanár tanítana is informatikát. De rengeteg olyan iskola van, ahol nincs informatikatanár – ez most olyan típusú gond, mint a nyelvtanárokkal volt nem is olyan rég, hogy az átképzettek, továbbképzettek tanítanak, mert ők legalább valamennyire értenek hozzá.

Az egyesület viszont a továbbképzésekkel és egyáltalán a létével is hozzájárul a helyzet javulásához.

A továbbképzéseken részt vettek ezrei jelzik vissza, hogy jó, amit e téren teszünk, ez az elismerés fontos számunkra. Az oktató kollégák lelkesedése is biztató. Ez azonban nem növeli a képzett informatikatanárok számát, mert az a felsőoktatási intézmények feladata. Mi csupán a már diplomával rendelkezők továbbképzésében, illetve a nem informatika szakos pedagógusok informatikai ismereteinek fejlesztésében, bővítésében veszünk részt.

Ön pedig hosszú ideje vezeti az egyesületet. Szereti ezt a munkát?

Jól esik együtt lennem azokkal, akik tanítják még azokat, akiket én már sajnos rég nem, mert annyi egyéb teendőm van, az órára pedig nem lehet készületlenül beesni. Az egyesület vezetése is érdekes dolog, persze sok feladattal.