Aki az újkori európai filozófiából indul ki, archaikus gondolkodást soha megérteni nem fog, nem tud és nem is tudhat. A filozófia Európában a létezés minden egyéb mozzanatát leválasztva egyedül az ismereteket kívánta rendezni és ezért végül is teljes egészében tudománnyá óhajtott lenni. Mivel azonban a realitással tevékeny kapcsolatban a tudomány állott, a filozófia az elõ és az utótudomány sajátságos faja lett, éppen olyan önkényes, mint amilyen múlandó.

Az archaikus gondolkodás minden esetben beavatás. Ilyen a hindu, sankhya, a kínai Yi king, a héber kabbala, a görög orfika, a kaldeus asztrológia és a bizonytalan, talán egyiptomi eredetû alchimia. Az a tény, hogy az archaikus gondolkodás beavatás, a következõt jelenti: olyan theoretikus praxis, illetve olyan praktikus teória, amely az ember számára a létezés alapkérdéseiben való elméleti beavatással gyakorlott élettervet nyújt. E kettõ egymástól nem választható el. Az utolsó archaikus beavatás Platoné, igen sápadtan azt az elrajzolt orfikát tanította, melyet késõbb idealizmusnak neveztek, s amely oly számos chimérát nemzett. Az európai filozófiákat egyszer érdemes lenne oly módon megvizsgálni, hogy melyikben milyen tudattalan beavatási kísérlet rejtõzik. Valószínû, ha az embernek Bacont, Spinozát, Hume-ot, Kantot, Hegelt, Spencert aszerint kellene értékelnie, hogy azok milyen beavatás alapján milyen élettervet kínálnak, az értelmetlenségek feneketlensége fõként azonban a tengernyi laposság fölött szégyenkeznie kellene.

Minden archaikus beavatás bázisa az arithmológia. Az európai filozófiák alapja is az, ha nem is tudnak róla. Arithmológiának nevezik nemcsak a számértelmezést, hanem az értelmezés összes következményeit is. Az archaikus arithmológiák közül Európa kettõt vett használatba.Az egyik az orfikus tizes, amelyet számrendszerének alapjává tett, a másik a khaldeus tizenkettes, amellyel az idõt méri. A hagyomány ismerte a kínai (64-es), a sankhya (25-ös), a kabbala (22-es) arithmológiát.
A szám értelmezése minden egyéb létezési mozzanat értelmezésének fundamentuma.
A számkoncepció dönti el annak a világnak szerkezetét és képét, amelyben élek, s így az életnek alakját és értelmét és súlyát és értékét, amelyet élek. Az eldologiasodott számkoncepció következménye az emberi létezés területén azt az irreális helyzetet teremtette, amelyben annak szintelenné és értelemszerûssé és absztrakttá és személytelenné kellett válnia.

De van olyan eljárás, amellyel az ember önmagát a tökéletességbe helyezheti és ez az eljárás ugyanaz, mint amellyel a dolgokat is tökéletessé teheti. Az alchimia az a tudás, mely a tulajdonságok és az elemek megváltoztathatóságát tanítja oly módon, hogy abból indul ki: a környezõ jelen világ nem az eredeti természet, hanem annak elrontott alakja. Ezt a romlást ki kell küszöbölni és az eredeti természetet helyre kell állítani. Az analógia nyelvén ezt úgy fejezték ki, hogy az elemeket arannyá lehet változtatni.