0 Hogy mi a mûvészet, azt megállapítani nem, csak eldönteni lehet.

   00 Ami a bevett mûvészeti ágakban közös, azt érdemes mûvészetnek, illetve annak lényegének

      nevezni. 

   00 Fordítva: azért tekinthetõek a különbözõ mûfajok egyaránt mûvészetnek, mert ami bennük

      közös, az a lényegük. 

  000 Minél különbözõbb tevékenységeket, készítményeket tekintek mûvészinek, annál szûkebb az a

      terület, ami bennük közös. 

  000 Minél több különbözõ tevékenységet folytató egyént tekintek mûvésznek, annál kisebb az 

      esélyem arra, hogy találjak bennük valami közöset.

    0 Ha úgy döntök, hogy az összes mûfaj minden jelentõs alkotóját mûvésznek tartom, az 

      õskortól napjainkig, akkor nem tudok kimutatni tevékenységükben semmi olyat, ami

      mindannyiuknálközös lenne. 

   00 Attól, hogy egy kiállítás döntés kérdése, nem feltétlenül önkényes.

   00 Hogy az alkotók közül kiket tartok jelentõsnek, természetesen az is döntés kérdése.

    0 Jelentõs alkotónak azt tartom, aki hozzájárult ahhoz, hogy a különbözõ mûvészinek

      nevezett

      tevékenységekben ne legyen semmi közös. 

    0 A respektálható mûvészettörténet nagyjai éppen ilyen mûvészek. 

   00 Más szóval a respektálható mûvészettörténet megfosztotta a mûvészet fogalmát jelentésétõl.

  000 Mivel: sem az nem engedhetõ meg, hogy egy fogalom (jelen esetben a mûvészet) hol ezt 

      jelentse, hol azt, sem kizárni nem akarok általam jelentõsnek tartott alkotókat a

      mûvészet fogalma meg- mentése kedvéért (hiszen éppen azért tartom õket jelentõsnek, mert 

      munkásságuknak köszönhetõ, hogy a mûvészet fogalma mindíg mást és mást takar), ezért ki 

      kell jelentenem, hogy, hála az alkotóknak, a mûvészet fogalma üres, nincs jelöltje, nem 

      maradt jelentése. 

    0 Világos, hogy az önkényes és egyezményes jelek jelentése beszûkül, ha jelöltjeit 

      szaporítjuk.

   00 Jelöltjében azért kell megegyezni, mert csak így biztosítható a jelölõ funkciója. 

    0 A nem önkényes, hanem analógián, érintkezésen alapuló (ikonikus, index-jellegû) jelek 

      jelentése kitágul, ha jelöltjeit szaporítjuk. 

    0 A mûalkotás, amennyiben jel, éppen ilyen. 

   00 Míg az önkényes, megegyezéses jeleknél kell, hogy a jelöltekben legyen valami közös,

      addig a másik jeltípusnál maga a jel gyûjti egybe a jelöltekben fellelhetõ, esetleg

      gyökeresen eltérõ jegyeket. 

  000 Ezért képes sokjelentésûvé, tendenciájában végtelen jelentésûvé, "szuperjellé" válni. 

    0 A mûalkotás jelentése nem az eltérõ jelentésvonatkozásokból tevõdik össze, hanem ezekre

      a mûalkotás lehetõséget nyújt, ezeket mintegy virtuálisan tartalmazza. 

   00 Analóg és érintkezõ viszonylatai miatt a mûalkotás kor vagy környezet szerint jelenthet 

      hol ezt, hol azt, sõt, ezt is, azt is. 

  000 Míg egyezményes jel esetében a jelentés sok jelöltre vonatkozás közben beszûkül, addig az

      ikon-index típusú jeleknél a poliszémia a jelentések elhalványodásához,

      elérvénytelenedéséhez, minden határon túl pedig, mint a mûalkotás esetében, kiürüléshez

      vezet.

 0000 A mûalkotás tehát olyan jelnek tekinthetõ, mely a különbözõ jelentéseket egymás rovására

      erõsíti föl, szaporítja, ezeket egymás által kioltja, így a mûalkotást, mint egészet

      megfosztja attól a lehetõségtõl, hogy jelentéssel bírjon. 

00000 Az ilyen jel megkülönböztetendõ az algebrai x-tõl, amely tetszõleges jelentést vehet föl, mert a mûalkotás semmilyen jelentést nem vehet fel, csak félreértés által. 

    0 A jelentések durván négy különbözõ síkon jelennek meg: 

	- Tematikai síkon (mit)

	- Technikai síkon (hogyan)

	-Mûvészettörténeti kontextusban (minden megelõzõ, illetve egykorú mûalkotás

       viszonylatában)

	 külön a

	- mit

	- hogyan

	 Társadalmi, történeti síkon (a mûvész formátumától függõen a szûkebb vagy tágabb

	 szociális,kulturális környezet viszonylatában)külön a 

	- mit

	- hogyan

    00 A jelentések kioltódását fõként a négy sík vertikális egymásbajátszása biztosítja.

   000 Az egy síkon belüli egymást kioltó jelentésviszonyokat a montázs-effektus reprezentálja

       (a többi sík elkerülhetetlen jelentésmotívációival). 

     0 A mûalkotás mintegy telítve van érvénytelenített jelentésekkel, és mint ilyen,

	 jelentéstaszítóként mûködik. 

     0 A mûalkotás üzenete az az üresség, ami a sajátja. 

    00 A befogadó ezt az ürességet fogadja be. 

   000 A mûalkotás helyet készít a befogadóban, amikor üzenetét a befogadó "megérti". 

  0000 A befogadó ilyenkor azt mondja: "szép", ami szintén üres kijelentés. 

 00000 Ilyenkor megjelenik a szabadság érzete, ami semmi más, mint üresség, lyuk a

	 "felismertszükségszerûség" láncolatában: hely. 

000000 Hely: a még-meg-nem-valósult számára. 

     0 A mûalkotás úgy beszél a világ dolgairól, hogy a világ dolgai eltûnnek. 

     0 A mûalkotás úgy beszél a világ dolgairól, hogy a világ dolgairól való beszéd eltûnik.