Furcsa, közhelyszerû szókapcsolat, de alkalmat ad néhány megjegyzésre, ezért használom. Miért "sík"? illetve: használatos a "fogalmi tere van", vagy "asszociációs mezõben" szófûzés, melyekben közös, hogy valamiféle helyhez kapcsoljuk a fogalmakat, éppúgy, mint a dolgokat, élõlényeket, vagy ahogy érzéki benyomásainkhoz is bizonyos tér rendelhetõ. Ezekben az összetételekben az a törekvés érezhetõ, hogy a "fogalmiságot" valami "megfoghatóhoz" kösse, kezelhetõvé (sõt: statikussá) alakítsa, az állapot-szerûség, nem pedig a változékonyság jegyeivel ruházza föl. Vessük össze: milyen furcsán hangzana, hogy "fogalmi idõben". Pedig, jobban belegondolva, igaz, hogy egy síkot (pl. egy papírlapét) meg lehet fogni, a tér (pl. ahol az olvasó jelenleg van) belátható - de ettõl függetlenül nem kevésbé fogalmi természetû általánosítások, mint az idõ. Gondolkodásunk sajátossága mégis, hogy a fogalmak lokalizálására törekszik, nem pedig idõbeli érzékelésre (amíg megértem, az annyit jelent, hogy mialatt el tudom helyezni ismeretem között, tehát az idõ a hely megkeresésére fordítódik). Az "idõbeli" felfogás azt jelentené, hogy ez a hely nincs meg, pontosabban változik, a ráfordított idõtõl függõen (ismerõs, ha egy szót túl sokáig mondogatok magamban, vagy erõsen koncentrálok rá, elveszti megszokott "eredeti" jelentését, hol ismeretlennek, hol megfoghatatlannak, hol egészen másnak tûnik - a "hol" helyett itt használhatnám a "mikor" szót is).
A megértés = elhelyezés = túljutás rajta passzív attitüdjével szemben ez a szemlélés - idõráfordítás = újjáalkotás/újrafogalmazás akciója.