Furcsa, közhelyszerû szókapcsolat, de alkalmat ad néhány megjegyzésre, ezért használom.
Miért "sík"? illetve: használatos a "fogalmi tere van", vagy "asszociációs mezõben"
szófûzés, melyekben közös, hogy valamiféle helyhez kapcsoljuk a fogalmakat, éppúgy,
mint a dolgokat, élõlényeket, vagy ahogy érzéki benyomásainkhoz is bizonyos tér rendelhetõ.
Ezekben az összetételekben az a törekvés érezhetõ, hogy a "fogalmiságot" valami "megfoghatóhoz"
kösse, kezelhetõvé (sõt: statikussá) alakítsa, az állapot-szerûség, nem pedig a változékonyság
jegyeivel ruházza föl. Vessük össze: milyen furcsán hangzana, hogy "fogalmi idõben".
Pedig, jobban belegondolva, igaz, hogy egy síkot (pl. egy papírlapét) meg lehet fogni,
a tér (pl. ahol az olvasó jelenleg van) belátható - de ettõl függetlenül nem kevésbé fogalmi
természetû általánosítások, mint az idõ. Gondolkodásunk sajátossága mégis, hogy a fogalmak
lokalizálására törekszik, nem pedig idõbeli érzékelésre (amíg megértem, az annyit jelent, hogy
mialatt el tudom helyezni ismeretem között, tehát az idõ a hely megkeresésére fordítódik).
Az "idõbeli" felfogás azt jelentené, hogy ez a hely nincs meg, pontosabban változik,
a ráfordított idõtõl függõen (ismerõs, ha egy szót túl sokáig mondogatok magamban,
vagy erõsen koncentrálok rá, elveszti megszokott "eredeti" jelentését, hol ismeretlennek,
hol megfoghatatlannak, hol egészen másnak tûnik - a "hol" helyett itt használhatnám a "mikor"
szót is).
A megértés = elhelyezés = túljutás rajta passzív attitüdjével szemben ez a
szemlélés - idõráfordítás = újjáalkotás/újrafogalmazás akciója.