Jellemzõ példa Szabó László cikke (Népszabadság 1973. december 16. "Happening a kriptában"), melyben a szerzõ szinte összegzi a "nagyközönség" elõtt feltétlen hatással bíró, elborzasztó, elítélendõ cselekedeteket és jelzõket a balatonboglári kápolna-tárlatok kapcsán, ami egyébként a korszak legfontosabb találkozó- és kiállítóhelye). Módszerei a rágalmazás, információtorzítás, elrettentés; érzékelteti, hogy "ezek" (a mûvészek) kriptarablók, garázdák, orgiákat rendeznek a temetõben, fiatalok megrontásával, szocializmusellenes uszítással foglalkoznak, azon kívül munkakerülõk, kábítószeresek, a Szabad Európa Rádióval állnak kapcsolatban, és "természetesen" nyugati lapokból ollózott cikkek alapján alkotják epigon-mûvészetüket, no meg bûnözõk, antiszemiták (íme a koncepciós perek forgatókönyvének módszerei és vád-eklektikája újsághírként, a mûvészetre alkalmazva). Nem nehéz mellesleg felismerni mesei alapmotívumokat, mint a "jó" tanács, engedékeny Hivatal és a gonoszlelkû, adományokkal visszaélõ mûvészek - meg a jó gyõzelme.