ITTHONI HÁLÓTÁRSAIM

(A krétai lineáris B) Az európai írás - és beszéd - történetének szép mítosza. Nem baj, ha nem igaz. Sokáig nem tudták, hogy milyen nyelven beszéltek az emberek a minoszi Krétán. Pedig maradtak ránk írásos emlékek szép számmal. Meglepôen szép számmal. Égetetlen agyagtáblácskákra írtak ugyanis fôként a krétaiak, és az évenkénti heves esôzések el kellett volna, hogy áztassanak minden feljegyzést. Nagy szerencsénkre Krétán idônként tûzvészek tomboltak, a feliratos táblák kiégtek. A knosszoszi palota archívumában így például valami nyolcezer tábla maradt fenn. Ennyit a bôségesen fellelhetô információhordozóról. Az információ feltárása már nehezebb feladatnak bizonyult. Annyira, hogy a régebbi eredetû, lineáris A-nak nevezett írást mindmáig nem sikerült senkinek sem megfejtenie. A késôbbi idôkbôl, a Kr. e. 14. - 12. századból származó lineáris B-írást azonban, amelyet sok, Görögországban feltárt leleten is megtaláltak, egy fiatal angol építész, Michael Ventris 1952-ben megfejtette, még pedig úgy, hogy nem állt kétnyelvû felirat a rendelkezésére. A teljesítménynél csak az eredmény volt meglepôbb: az, hogy ezeknek a feliratoknak a nyelve görög. Vagyis ebben az idôben Krétán is, a Balkán félsziget déli részén is görögül beszéltek az emberek.

Ezen a nagyon fontos tényen kívül a feliratok nem sok mindent árulnak el szerzôikrôl. Ez az, ami miatt most írok errôl. Ventris nem a homéroszi eposzok ôsi változatát találta meg, nem halottas könyvet, nem is imaszövegeket vagy varázsmondókákat. Ezeken a táblákon csak rövid jegyzékeket, leltárakat lehet olvasni. Az ember kicsit csalódott: érdemes egy leltárkönyvért kitalálni az írást? De lehet éppen lelkesedni is ezért a tapasztalatért. Mintha ezek a táblák egy olyan korszak felôl tanúskodnának, amikor az emberek az igazán fontosat még szóban tudták közölni egymással, és nem fenyegette ôket az a veszély, hogy elfelejtenek olyasmit, amit érdemes megjegyezni. Például egy mítoszt vagy egy verset. A felejtés ellen óvó írást csak a könnyen felejthetô, mert efemér mondanivaló rögzítésére kellett használniuk. Az csak sokkal késôbbi tapasztalata lehetett az emberiségnek, hogy a fontosat és a szépet, a szentet és a félelmeset is le kell írni. Olyan koroké, amikor a memória elveszítette érzékét a minôség iránt.

Azt szeretném kideríteni, hogy az Internet ma Magyarországon elérte-e, meghaladta-e a lineáris B-írás tartalmi színvonalát. Adatokat közlünk? Beszélgetünk is? Csak beszélgetünk? Kérdôíveket olvasunk? Érdemes egy kérdôívért kitalálni az Internetet?

(Zsörtölôdés) "Ah mely hátra vagyunk!" - kiáltja Kisfaludy Károly külföldet járt ficsura, ha nem izlik a leves. Bezzeg Párizsban! Itthoni viszonyaink mucsai lenézése (jól értsük a szót: nem a viszonyok, mi magunk vagyunk mucsaiak ilyenkor) része a nemzet karakterének. Nem kivánok azzal hivalkodni, hogy kivételes alkat lennék. Tehát! Néhány hónapja elhatároztam, hogy - életemben elôször - elmegyek a bécsi Operába. Ebbôl a célból beütöttem az AltaVista keresô programba annyit, hogy VIENNA, mire megjelent a városról szóló home-page, amelynek a menûje elkormányozott az Opera mûsorához, a nézôtér alaprajzához és a helyárakhoz. Összeegyeztetvén kivánságaimat (a szellemieket) lehetôségeimmel (az anyagiakkal), felhívtam a képernyôrôl leolvasható bécsi telefonszámot, és pesti bankszámlám terhére rendeltem két jegyet. Amelyeket két héttel késôbb, elôadás elôtt a pénztárnál át is vehettem. Nagyon felnôtt nyugat-európainak éreztem magam, és a tapasztalat megérte a Bûvös vadászt.

Megpróbáltam ugyanezt a budapesti Operával is. Hagyjuk! Budapest nevére az AltaVista hatalmas információs anyagot ad, városképeket láthatunk, a város történetérôl lehet olvasni, szállodák elôcsarnokaiban osztogatott idegencsalogató szövegek tünnek fel a képernyôn - de az Operához csak nem jutottam el. Pedig a Pesti Est címû mûsorújsághoz egy sor különféle hálózati cím és menû elvezet. No most könnyen meglehet, hogy én voltam ügyetlen, és a Hôsök terét ábrázoló fotók között meg lehetett volna találni az Opera mûsorát is. Megeshet. De csak nem voltam ügyetlenebb, mint amikor Bécset próbáltam! Bizonyára igaza van gróf Esterházy Mátyásnak: Bécs olyan mint Budapest, csak mûködik.

Párizs közlekedési hálózatát, a városi járatok menetrendjét minden nehézség nélkül megtalálom. Budapestét még nem sikerült. Londonról több hasznos (a londoniaknak hasznos), naprakész információhoz jutok, mint akármelyik magyar városról. A MÁV vagy a MÁVAUT menetrendjét sem találtam még meg. Ha ezt tekintem, a hazai Internet igazán nem lineáris B. Nem a kopár célszerûség vezeti a kialakulását.

Ez természetesen igazságtalan itélet. Nagyon sok részinformációt szereztem már: intézmények telefonszámától és régi kollégák e-mail címétôl kezdve, folyóiratok lelôhelyén át a Pannonhalmi Apátság látogatási rendjéig. Az ország honlapja, ellentétben a fôvároséval, rendezett és áttekinthetô. Sok nagyobb-kisebb városé is az. Rendezett, áttekinthetô és statikus. Úgy és olyan jól használható, mint akármilyen, gondosan szerkesztett kézikönyv vagy útmutató. Annál nem jobban.

(Elrettentô példa) Nem lenne sok értelme, hogy udvariasabban fejezzem ki magamat. Most jelent meg a hálón egy új folyóirat, a cime Írás: Tegnap és Holnap (http://www.oszk.hu/kiadvany/iras), témaköre a bibliológia, vagyis (mint most megtanultam) a bibliográfiával, könyvszociológiával, az írásos kommunikáció eszközeivel és lehetôségeivel foglalkozó tudomány. Félreértés ne essék, természetesen nem merészkedem a nagy tudású és vitathatatlan tekintélyû szerzôk érdekes és fontos témákat alaposan feldolgozó, esetenként részletesen adatolt cikkeivel vitába szállni. Elrettenésemet az okozta, hogy megitélésem szerint mennyire nem értették meg a szerzôk a kezükbe jutott eszköz természetét. Érdekes és fontos folyóiratcikkeket közölnek, egyik-másik közülük még annak is terjedelmes, érvelnek, cáfolnak, okadatolnak - és szemmel láthatóan éppen azt nem ismerik fel, amirôl ôk maguk egyfolytában beszélnek: hogy az információközlés új eszköze és módja megváltoztatja az információ természetét is. Ezek a tudós írások nem Internet cikkek; ezek folyóiratba vagy könyvbe kívánkozó tanulmányok, amelyeket valami okból (bizonyára a tévesen értett korszerûség okából) az Interneten át terjesztenek. Érdeklôdô olvasóik türelmének és szemének kárára.

Nem korrekt a mérce, amelyet most alkalmazni fogok, hiszen magam is sok ellenpéldát ismerek, mégis szembeötlô, hogy ez a folyóirat sehol sem kék. Pontosabban szólva, az egyes cikkek irodalmi hivatkozásaihoz vezetnek csak el bizonyos kék számok. Ahogyan azt a hagyományos cikkeknél megszoktuk. De linkek, hivatkozások, karácsonyfaszerûen felnyíló információs utak sehol sincsenek benne. Az új lehetôségrôl írva, ezt az új lehetôséget alkalmazva, éppen azt nem használják, ami benne új. Az viszont kétségtelen, hogy minden cikkben elôfordul búsan a Gutenberg-galaxis kifejezés. A legtöbbjében sokszor.

(Ôslelet) Zolnay Vilmos nyelvészprofesszor az ötvenes évek közepe táján sokat panaszkodott hallgatóinak arról, hogy élete nagy munkáját, a pesti fattyúnyelv (magyarul: szleng) szótárát nem képes kiadatni. Nem volt rá érdeklôdés. - De igaz - fûzte hozzá a professzor - , az ilyen gyüjtés soha nem érhet véget. Nemcsak az anyag nagy terjedelme, hanem gyors változékonysága miatt sem. A fattyúnyelvet nem konzerválja az írás, szavak születnek és tünnek el, a jelentésváltozások néha a szó szoros értelmében leírhatatlanul gyorsak.

Ennek a szótárnak egy része jelent most meg a hálózaton (http://mnytud.arts.klte.hu/szleng/hu_slang.htm). Így végre megtudhattam, hogy porcelánfuvar volt a neve a bérkocsi céltalan kószálásának szerelmespárok szolgálatára. (Céltalan?) Meg kell vallanom, élvezettel pergettem a képernyôt. De hogy ez az anyag a hálózatra került, annak bizonyára egyetlen oka volt: a nyomdánál minden olcsóbb.

(Színek) A funkcionális kék mellett mindenféle egyéb is. Sárga háttéren rózsaszín betû (vagy fordítva), sötétszürke alapon középszürke ábra, félkörívbe elhelyezett, gót betûket utánzó felirat a legfontosabb információkkal, a képernyô zöld rétjén sötétkéken átcsobogó patak mögé rejtett világoskék szöveg - akárhogy is próbálom ezt leírni, kevés a szó: tessék megnézni egy elmés és nagy grafikai fantáziával megáldott szerkesztô egy lapját. Szemgyönyörködtetô, vonzó, izléses és felháborítóan olvashatatlan. Esedezem, ez a dolog nem óvodai rajzasztal kiöntött vízfestékkel, hanem felnôttnek látszani kívánó polgártársaink fontosnak látszani kívánó munkaeszköze.

(Vicc és vers) Ez nehéz kérdés. A háló egyik legfontosabb, mûszaki természetébôl is fakadó tulajdonsága, hogy mindenkinek nyitva áll. Akármelyikünk lehet író és lehet olvasó. Ez az Internet ereje. Könnyû hozzáférhetôsége okán olyan vonzó, mint dilettáns tájképfestônek az üres vászon, vagy malackodó kiskamasznak a fehér házfal. Ez a gyengesége.

Szándékosan nem írom ide (úgyis megtalálja, aki még eddig meg nem találta) a viccgyüjtemény helyét. Ezzel több bajom is van. Viccet mesélni, viccet hallgatni jó dolog. Viccmesélésbôl délutáni programot csinálni, csattanókat láncban sorjáztatni szellemtelen dolog, épp azt lúgozza ki a viccbôl, ami annak a legnagyobb értéke: a meghökkenést, az abszurdum váratlan felismerését. Ez - elismerem - izlés dolga; aki szereti az ilyen gyüjteményeket, olvassa csak vígan, ha közben víg tud maradni. A viccek között persze találtam néhány jót, találtam mérhetelenül sok régit, mesterkélten aktualizáltat, szellemtelent - és találtam nem kevés ellenszenveset és undorítót. Nem tudom, hogy ezeket ki kell-e gyomlálni. Függetlenül a mûszaki és szervezési nehézségektôl: izlésterror? erkölcsi és politikai cenzúra? gyomorbajos humortalanság? Másfelôl: ferde izlés? erkölcsi és politikai kártevés? fafejû vihogás? Ez persze minden demokratikus állam, minden magát liberálisnak tekintô közösség gondja, a nyomtatott sajtóval vagy a filmmel kapcsolatban éppen úgy, mint a Speaker's Corner fajgyûlölô néger szónokait hallgatva. Bizonnyal nem én fogom megoldani a problémát. De védekezem: ezt a helyet nem keresem meg újra.

A dilettáns költôvel kevesebb a bajom. Fôleg, ha olyan szerény vagy gyáva, mint amilyennel épp most találkoztam: oda se irta a nevét a versei alá. Ô az irodalmi folyóirat (bármelyik, mindegyik folyóirat) szerkesztôjének a cenzúráját, értsd: hozzáértô bírálatát kerülte el, és mégis nyilvánossághoz jutott. Bizonnyal nem kevés keserû tapasztalatnak van birtokában, és ezeket szaporítani semmi kedve. Hogy ez a lopott nyilvánosság mennyit ér, ô tudja. "Egy rossz költô míly megindító. ... kiadatlan verseit fütyörészi / a téli szélnek." - írta Kosztolányi. Akkor még a szélnek fütyörészte ôket. Boldog idôk!

(Levélváltás a fôpolgármesterrel) Az iNteRNeTTo alaposan bejáratott újság. Szerkesztôi szemmel láthatóan jól ismerik, jól használják a mûszaki lehetôségeket, amúgy napilapot szerkesztenek, amely persze frissebben tudja (tudná) megújítani a híranyagát, mint a nyomtatottak, kissé trágárabb is, mint azok, láthatóan abból az elterjedt hiedelembôl kiindulva, hogy aki olyan rendkívüli intellektus, hogy ismeri a gép és a hálózat mûködtetéséhez szükséges ötven angol szót, annak az egoja is erôteljesen fejlett: régen elfelejtette már, hogyan szidta meg a nagymamája, ha otthon is úgy beszélt, mint a 3.b-ben (elemi iskola).

Olvasói levelezés is van benne, ahogyan azt csak valamikor száz éve vagy még régebben a Times szerkesztôi felfedezték. Itt a gyorsaság, közvetlenség, a személyesség, vagy annak legalább is a látszata, a nagy elôny. Budapest fôpolgármesterével állandó és folyamatos levelezésben állhatnak az olvasók. A levelek többsége ugyanarról szól, mint a napilapokban megjelenôk: útjavítások, új metró, közbiztonság, szemetes utcák - a user is itt él. A válaszok tárgyszerûek és higgadtak, bár (szemben a kivánatos gyakorlattal) itt a névtelen leveleket is tekintetbe veszik. Ez idônként némi bárdolatlanságra indítja a levelezôket. A Városháza sajtóreferensei azonban higgadtan állják a sarat.

De furcsán keveredik itt a személyes - hiszen a technika kissé a magánlevelezés benyomását kelti - a nyilvánossal, amely a hozzáférhetôséget tekintve minden hagyományos eszközénél nagyobb. Ez, érzésem szerint, az éles hang ellenére is tompítja a bírálatot. Egy alkóvban tartanak népgyûlést. A felháborodás atomjaira bomlik.

(Szekértáborok?) Ezt a szót még zárójelbe téve sem, kérdôjellel sem szeretem. Az értelmiségi zsurnalizmus nyelvén ez, mint tudjuk, a zsigeri gyûlölködésre kitalált eufemizmus. Bármi is a gyûlölködés tárgya és oka. Tehát, ha már leírtam, azt szeretném hozzátenni, hogy a hálón ilyesmi nem létezhet, már csak a mûszaki megoldás miatt sem. A szekerek gyûrûje rosszul zár, minden átjárható mindenki számára. Mindenki olvashat mindenkit. Bizony, hogy olvashatna. A jobban szerkesztett folyóiratok becsülettel hivatkoznak is távolabbi eszméket, stílusokat képviselô társaikra, néha az az öröm éri az embert, hogy meglepô eszmei utakat kattintgathat végig, de nem ritka az ellenkezô tapasztalat sem. Helyesebben szólva, egyszerre lehet megtapasztalni mindkettôt. Bangha Béla jezsuita hittudósnak a háború elôtt írt és most újraközölt (http://www.drk.hu/SZIVARV/BB-KERU.HTM) cikkéhez nem a Magyar Narancson keresztül jutottam el. (Vagy eljuthattam volna? Reménykedjünk!) De a cikk a katolikus-református párbeszédet szorgalmazza, újraközlôi bizonyára nem véletlenül vették most elô. Ugyanakkor viszont azt látom, hogy az egyik történelmi vallásunk egy nagy hagyományú irodalmi folyóirata elfelejtkezik ugyanennek a vallásnak egy másik irodalmi folyóiratáról. Véletlenül történt? Újra csak: reménykedjünk!

(Szakmai közösségek) Szinte erre találták ki a hálót. Az azonos érdeklôdésû emberek kölcsönös tájékoztatására, ismeretlen kollégák összeismertetésére. A levelezô rendszerekkel kombinálva sok kellemes tapasztalatot, hasznos kapcsolatot köszönhettem már ennek a lehetôségnek, pedig nem is vagyok nagyon szorgalmas ebben a dologban. De arra is kiváncsi lettem, hogy egy ilyen közösség, pontosabban az ôt beszövô háló, mennyire zárt. Gyors statisztika a kémiáról. A Heureka keresô program a kémia szóhoz 2122 találatot sorolt fel. A fizikához 2905 találatot. A fizika és kémia együttes találatainak a száma 768 volt, a kémia és biológiáé 617. Vagyis át lehet jutni a társtudományokhoz. Ez nagyon jó hír, még akkor is, ha látnivaló, hogy az átfedések gyakran formálisak, nem mennek túl egy könyvkatalógus címlistáján vagy egy fôiskola tanrendjén.

Vérszemet kapva ettôl a sikertôl, a vers és kémia, majd a festészet és kémia szókapcsolatra kerestem. Az elsôre 33 találatot kaptam, és körülbelül ugyanennyit a másodikra is. Ne bízzuk el magunkat, ezek a meggyôzô számok nem annyira a szerzôk és szerkesztôk széleskörû érdeklôdésébôl, mint inkább véletlenül egymás mellé került kódszavakból származnak. De lehetne rosszabb is.

(Közbevetés: festészet) Nem lehet a dolgom a hazai Internet általános kulturális helyzetének, szerepének a felmérése. Éppen csak a festészetrôl és a diszciplinák közti átjárásról szólva jutott az eszembe, hogy két, tudnivalóan hamar népszerûvé vált cím áll a tárlatlátogatók rendelkezésére. Az egyik ezer magyar festménnyel (http://www.kfki.hu/keptar/), a másik háromezer európaival (http://sunserv.kfki.hu/~arthp/) ismerteti meg a nézôt-olvasót: a mûvek reprodukcióját is, a velük kapcsolatos rövid, lexikális tudnivalókat is közli, példás rendszerezésben. Nem helyettesíti sem a mûvészeti albumokat, sem a tudományos monográfiákat, és természetesen nem "hozza a szobába a múzeumokat". (Még jó!) De gyorsan informál, jól emlékeztet, felrázza az alvó olvasói és kiállításlátogatói lelkiismeretet. A nyomtatott sajtó többször is észrevette már - elég ritka eredmény -, hogy most ezen a helyen írok róla, az fôként "interdiszciplináris" származása miatt van: a KFKI egyik intézetében dolgozták ki és fejlesztik tovább ma is.

(Kémikusok) A Hungary.Network, a HuDir vagy a Heureka nem kényezteti különösképpen a magyar vegyészeket. Tévedés ne essék, egy jól szerkesztett keresô profil alapján a Heureka ertelmes, gyakran nagyon hasznos válaszokat ad. Ha azonban csak annyit kérdezünk, hogy kémia, vegytan vagy vegyészet, bizony szûkösen kapunk csak információt. Ebben a kategóriában a HuDir húszegynéhány tanszéket, kutatóhelyet sorol fel, a Heureka pedig (természetesen) néhány ezer címet önt elénk: mindegyikben elôfordul a szó.

A szelektált és rendezett információk aktív és interaktív cseréje nyilván nélkülözhetetlen miden szakterületen. De bölcs dolog, ha az információt nem szûkítjük a napi szükség fogalmára. Meg el se felejtkezünk róla. A Chemonet (http://www.kfki.hu/chemonet/) igyekszik kompromisszumot találni szükség és bôség között; a kompromisszum - úgy látom - a szerteágazó igények jól rendezett kielégítésén alapszik. Mert egyfelôl elkalauzol oktató és kutató intézmények adatai, állásajánlatok, konferenciák és szemináriumok, vegyszer, mûszer és szoftver katalógusok között. Másfelôl irodalmi szolgáltatásai: kiadói és könyvtári címlisták, on-line folyóiratok és tartalomjegyzékek, kémiatörténeti írások, elôadások, jegyzetek, tankönyvfejezetek, monografikus igényû összefoglalók az olvasás és olvasó hagyományos fogalmára gondolnak. Még a szakma szórakoztatóbb vonatkozásait se felejtik el: egyebek között sajtot készíteni, sört-bort inni is megtanulhat itt a törekvô vegyész.

Egyik-másik itt közölt hypertext jegyzet vagy cikk világosan meggyôzheti a régimódi, papírbaragadt olvasót a módszer elônyeirôl. Nem mindegyik persze. Ami csak azt bizonyítja, hogy az eljárás nem magától értetôdô, a szerkesztését meg kell tanulni. Meg azt is, hogy nem minden témakör alkalmas az ilyenfajta kifejtésre.

A kémikus ezeken az oldalakon otthon érezheti magát. Talán kicsit jobban is, mint kellene. Nem akaródzik az olvasónak világot látni. Pedig bô ajánlatot kapunk sok folyóiratról, az ÉS-tôl a Vigiliáig. És ami ennél fontosabb, olvashatjuk három folyóirat elektronikus változatát is: a szaktudományos Magyar Kémiai Folyóiratot, a szakembereknek szóló, de ismeretterjesztô hangvételû Természet Világát és a szak-filozófiai Polanyianat (utóbbi talán Polányi vegyész voltának köszönheti a megjelenését ezeken az oldalakon).

A Chemonet láthatóan gyorsan fejlôdik, mind terjedelemben, mind témakörökben. Persze nem ez az egyetlen magyar vegyész web-oldal: eljuthatunk innen például az oktatással foglakozó KATION-hoz is.

(Fizikusok) A Chemonet-et vegyészek szerkesztik a KFKI Atoemenergia Kutató Intézetében és a Budapesti Mûszaki Egyetemen. Azt várná az ember, hogy a KFKI egy másik intézetében, a Szilárdtestfizikiai Kutatóban szerkeszetett Entertainment Page (http://www.kfki.hu/~szfkihp/start5.html) valami hasonlót ajánl majd olvasóinak. Ez buta várakozás volt, amint hamar rájöttem. A háló természetébôl fakad a rugalmassága, a szerkesztôk egyénisége uralkodik a lapokon. Ez nyilván jó. Az már kevésbé, hogy nem egészen világos, milyen közönséget célzott meg a szerkesztô. Legfôbb (talán egyetlen) feladatát abban látja, hogy folyóiratokat, újságokta tesz hozzáférhetôvé, angolokat és magyarokat egyaránt. Ezeket persze máshol is meg lehet találni, de biztos, hogy ez a hely olyan nagy kényelemet jelent, mint egy régi kávéház, ahol az ujságosfiú a vendég elé rakta a nádkertebe fogott napilapokat, jobb kávéházban a bécsi és párizsi lapokat is. Tudományos folyóiratokat is közöl, de szinte kizárólag angolokat; magyar szakfolyóiratot csak számítástechnikait találtam. Az általános érdeklôdésre számottartó politikai-gazdasági, kultúrális, vallásos, vagy speciális területekrôl beszámoló lapok (pl. Autó Motor) választéka nagy. Ebben a kávéházban el lehet üldögélni.

A Chemonet Teázó rovata elsôsorban a vegyészeket - elismerem: a szûk szakma határain túl is érdeklôdô vegyészeket - várja. Az Entertainment Page mindenkinek való. Az Entertainment Page-t csak olvasni kell. A Teázót elôbb meg kell írni.

(Magyar természettudomány) Ez az észrevétel egy másik kérdést is felvet. Nem tisztán Internet probléma ez, csak itt talán jobban a szemünkbe ötlik. A szakember természetesen magyar, kollégái (legjobb barátai, meghitt ellenségei) is azok, a szakma világosan nemzeti. Az információ azonban nemzetközi. Nagyon erölködni tehát azon, hogy külön hazai információs bázisokat hozzunk létre, és vigyünk a hálóra, nem volna túlzottan okos. Nyelvi nehézségek? A web használói között a szakmai angol talán eléggé közkeletûnek tekinthetô. Amibôl, úgy gondolom, világosan következik, hogy a hazai elektronikus lapok feladata nem elsôsorban az egyes szakmai közösségek szaktudományos tájékoztatása, hiszen ehhez jobbnál-jobb nemzetközi források állnak a rendelkezésünkre. Annál nagyobb szükség van oktatási anyagokra magyarul, és talán még inkább olyan, személyeket és szervezeteket illetô felvilágosításokra, amelyek alkalmasak arra, hogy egy-egy szakma mûvelôi közösségekké érjenek.

Ehhez persze valóban nagyon kell a hypertext jegyzet és e-mail cím, de ennyi még közel sem elég. A résztémák sokasága, a számos-számtalan, szûken vett érdeklôdési kör széttagolja a szakmai közösségeket. Azt hiszem, a jól szerkeszett lapoknak olyan, általánosabb érdeklôdést kiváltó, tudománypolitikai, történeti, a tudományág alapjait érintô kérdéseket is föl kell vetniük, amelyek öszegyüjthetik a szakma íróit és olvasóit. (A két species szerencsés esetben állandóan cserélôdik egymás között.) Ez azonban nem megy magától. Az nem igaz, hogy az ilyenfajta elektronikus lap íródik, nem igaz, hogy a szerkesztônek csak mûszaki feladatokat kell ellátnia. A nyomtatott folyóiratokhoz hasonló lektorálás talán valóban idegen a web lapoktól. Nem idegen azonban az, hogy a szerkesztô irányt, profilt szab a lapnak, olvasói igényeket szolgál és olvasói igényeket alakít ki. Nem elég cikkeket közölni. A cikkeket, jegyzeteket ki kell bábáskodni a nehéz munkával felkutatott szerzôkbôl. Senki nem hiheti, hogy egy Internet folyóirat magáától szerkesztôdik!

(Mégis csak a nyomdafesték?) Nagyon szép cikket írt a Természet Világa legutóbbi számában Szabó T. Attila. Szubjektív és ôszinte beszámolója életérôl, a körülményekrôl, amelyek arra késztették, hogy odahagyja a szeretett Kolozsvárt, és Szombathelyen folytassa tanári és kutatói munkáját, a lap elektronikus változatában is olvasható. És olvasható ugyanitt az általa szerkesztett BIO TÁR Electronic (http://genetics.bdtf.hu/Htmls/Biotar) néhány részlete. A szerzô rendkívül szorgalmas és lelkiismeretes olvasónak látszik, aki sok évvel ezelôtt kezdte, ha jól értem, egymaga, írni a BIO TÁR címû, témakörökbe szervezett , "néha olvasónaplónak is beillô" füzeteit, fôként a botanika és növénybiológia témáiban. Idô jártával nyilvánvalóvá vált, hogy olvasói, írói és szerkesztôi szorgalmával nem tud lépést tartani a nyomda, ezért 1990-ben elkészítette "a sorozatban az elsô magyar tudományos multimédiás CD-ROM-ot". Most pedig még egy lépést tett, kitalálva az "elektronikus olvasónapló mûfaját". Vagyis a hálón közli olvasmányai kivonatát. Ebbôl az általa (ad analogiam E-levél) El-Olvasónak nevezett gyüjteménybôl kezd most sorozatban szemelvényeket közölni a Természet Világa.

Az történt tehát, hogy egy eredetileg nyomtatásra szánt szöveg elektronikusan terjesztett változatát kinyomtatták, majd a nyomtatott szövegnek elkészült az elektronikus változata. Ennek most van egy nagy elônye. Ha a Természet Világában megjelent cikk számítógépes változatát olvasom, hozzáférek az egész, jól szervezett, rovatokra bontott BIO TÁR Electronic-hoz. Itt tehát az elektronikus közlés nem egyszerûen megismétli a nyomtatott szöveget, hanem annál sokszorta többet nyújt. A kérdés csak annyi, szükség van-e a nyomtatott változat közbeiktatására. Igen, mert nem mindenkinek fér az Internethez? Azok sem, akik a BIO TÁRat használni akarják? Vagy az éppen kiválasztott cikkek szélesebb olvasói kör érdeklôdésére számíthatnak? Valószínûleg igen - de valószínûleg azok az olvasók is rajta vannak a hálózaton.

Logikus kételyek - de hogyan jutottak az eszembe? Hát úgy, hogy nagy élvezettel elolvastam a bevezetô cikket is, meg az olvasónaplót is. A hálón eszembe se jutott volna erre a címre kattintani, hiszen nem értek én semmi a genetikához. Szabó T. Attila nagy furfangosan megvédte a nyomtatott szó becsületét.

(Wagner úr) Rejtô Jenô halhatatlan. Ömlik az információ mindannyiunk gépébe. Információ az információról: az új web helyek bejelentése. Gyors statisztika egy találomra kiválasztott hónapról: 1995 szeptemberében 11 bejelentés, 1996 szeptemberben 27, 1997 szeptemberben 36 bejelentés. Tehát megy ez! Folyóiratok elektronikus változatai, városok, falvak, szervezetek, társaságok honlapjai, szolgáltatások, könyvtári információk - hírt adunk magunkról, megismerkedhetünk egymással, és ugyanakkor, sôt, éppen ezért, tagolódunk lakóhely, érdeklôdés, hobby, életstílus szerint. Nem akarok délibábos szociológiát mûvelni. De nehéz nem örülni annak, ahogy embercsoportok megfogalmazzák, körülírják magukat, fontosnak tartják hogy hírt adjanak magukról a másféléknek, és hogy magukhoz hívják a hozzájuk hasonlókat. Majd ha egyszer egy rendíthetetlen türelmû szociológus el fogja készíteni a honlapok történeti szociográfáját, nagyon jó jeleket fog találni benne a mi korunkról.

Az remélhetôleg el fogja kerülni a figyelmét, hogy a hálózaton egy elektronikus UFO-magazín is megtalálható (http://www.hpconline.com/szinesufo). A sajtószabadságról vallott elveimmel teljes összhangban áll ennek az elektromikus folyóiratnak a megjelenése. Törvényt nem sért, kárt nem okoz. Éppen csak meghökkent, hogy az Internet minden feltételét megalkotó csodás agyvelôk hogyan szolgálják ezt a sivár és képzeletszegény bárgyúságot. És hogy valóban nem okoz-e kárt? "Ôs patkány terjeszt kórt miköztünk, / a meg nem gondolt gondolat."

(Könyvtárak) Már tudniillik az igaziak: papírból, nyomdafestékbôl, polcból, porból valók. A számítógépes könyvtári katalógus és nyilvántartás az egyik legkorábbi és legtermészetesebb "humán" alkalmazása a számítógépnek. A hálózat megjelenésével pedig asztalunknál ülve érhetjük el könyvtárunk, a hálózaton lévô bármelyik könyvtár katalógusát. Sôt, egyidejûleg több könyvtár katalógusában is kereshetünk. Kereshetnénk.

Magyarországon a könyvtárak egy része, pl. a Tudományos Akadémia, a Budapesti Mûszaki Egyetem, a Veszprémi Egyetem, a Központi Fizikai Kutató Intézet és az Izotópkutató Intézet könyvtára, meg az Országos Mûszaki Könyvtár az ALEPH rendszert fogadta el. Ezeken a helyeken tudnak is egymás katalógusaiban keresni, az l986 után beszerzett állományban legalább is. Kivéve az Akadémiai Könyvtárat, amely - részben a rendkívül hiányosan felvitt adatbázisnak köszönhetôen, részben mûszaki nehézségek miatt - ezen a módon alig-alig használható. Most tessék észrevenni, hogy milyen könyvtárak nem szerepelnek ebben a sorban. Se az ELTE, se a szegedi JATE, a debreceni KLTE, a pécsi JPTE, vagyis egyik tudományegyetem se tartozik ide. És ami a legijesztôbb, a központi könyv- és folyóiratkatalógusok vezetôje, az Országos Széchényi Könyvtár sem elérhetô ezen a rendszeren. Mindegyik könyvtár használ természetesen számítógépes rendszert. Mindegyik mást. Az ugyan mûszakilag megoldható lenne, hogy ezek a rendszerek egymás között átjárhatók legyenek. De az drága. Vagy csak bonyolult. Egyelôre nem oldották meg.

A Magyarország méretû Dánia könyvtárait látogatta egy magyar könyvtárosdelegáció tavaly. Minden könyvtárban egységesen ALEPH. Központi szervezés nyomán. Látnivaló, hogy a dánok nem szeretik a szabadságot.

(Kalauz) Ennyi cím és lap között erre van szükségem. Az Internet Kalauz (http://www.ikalauz.hu) persze nem kalauz. Leleményesen szerkesztett, olvasók és hirdetôk egyéni igényeit is kielégítô reklámújság. Tudhattam volna, ha alaposabban körülnézek az újságos standokon. Egy új levelezési rendszert is népszerûsít. Ennek ICQ a neve, a betûrejtvény megfejtése I seek you, tehát: kereslek. Amennyire látom, gyors, szellemes, és ha valaki feliratkozik rá, elháríthatalanul érkeznek hozzá a levelek boldogtól boldogtalantól. Használata egyelôre nem általánosan kötelezô.

(H.G. Wells háborog) Nem most persze, hanem a század huszas-harmincas éveiben. A rádióval elégedetlenkedik. Csodát várt - írja - az új találmánytól, mint mindenki. Gonddal felszerelte az antennának szánt huzalt a hátsó kertben, szorgosan birizgálta a tûvel a detektornak nevezett galenit kristályt, mig csak nagy recsegve meg nem szólalt a BBC. A recsegés még hagyján, hanem a mûsor! Mélyebbet, magasabbat, erkölcsösebbet, vidámabbat, szebbet, nem emlékszem már, mit várt volna. Arra emlékszem csak, hogy ez a ragyogó, a maga korában nagyon nagyra tartott szellem szemmel láthatóan egy lélegzettel beszélt a mûszaki alkotásról (huzal, kristály, recsegés), meg arról, amit ez az alkotás közvetít (hírek, onestep, György király trónbeszéde). Fennáll a veszélye annak, hogy ezt a hibát minden új találmány birtokbavételekor elköveti az ember. Nemcsak arra gondolok, hogy könnyen elveheti a felhasználó kedvét, ha túl gyakran olvassa, hogy "There was no response ... " vagy "A network error occured..." esetleg egyszerûen "Please, wait!" Hanem arra inkább, hogy esetünkben, ahol a hálózat mûszaki feltételei tôlünk, napi használóktól függetlenül jöttek létre, felfogásunk szerint a találmánynak nem mûködtetôje, hanem része az az ember, aki a hálózaton dolgozik.

Ezért mindaz, amit kifogásolunk és mindaz, ami tetszik nekünk, igazából nem mûszaki vagy szervezési kérdés. Ezek szociológiai, lélektani, történeti vagy nem tudom milyen problémák, és azt hiszem, kevés közük van az Internet szorosan vett szervezéséhez. A lineáris B betûivel is le lehetett volna írni akármilyen gondolatot.

Schiller Róbert

VISSZA