Interszubjektivitás: médiametafórák, játék és provokáció

6. nemzetközi Vilém Flusser szimpozion
& eseménysorozat

1997. március 15 - 19 budapest



Bora Gábor
előadó

1956-ban született Budapesten.
1980 Az Eötvös Loránd Tudomány Egyetemen szerzett diplomát filozófia és esztétika szakon
1982-83 Kutatómunkatárs a Berlini Humboldt Egyetemen (DDR)
1987-1990 Posztgraduális tanulmányok az Uppsala Egyetem Esztétika Tanszékén.
1995 őszén Vendégprofesszor a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, Budapesten
Svédországban, Stockholmban él és dolgozik.

Publikációi jelentek meg újságokban és kiállítási katalógusokban.
Performanszok és videómunkák szövegeinek szerzője; televíziós programok szereplője és szövegírója.
Tagja a budapesti Media Research Alapítványnak.


"Interobjektivitás: az oda-vissza kapcsolat a kommunikáció és az információ között"
a szimpozion előadása - vázlat

Elôször is fogadjunk el két minden bizonnyal alaptalan felosztást - tanulságosak lehetnek. (1) a kommunikáció egy egységét, és (2) hogy ez az egység két részből áll: kapcsolatból és tartalomból. A kettô kölcsönösen megfelel egy a kommunikációban, és egy az információátadásban szerepet játszó értéknek. Gyakran alapvetôen különböznek, azonban mégsem ellentétes fogalmak. Eltérô rendszereket képviselnek. A kapcsolat az egyes tagok közötti összeköttetést jelenti, érintések, jelek, telepátia, stb útján, a kommunikáló feleket összefűzô kötélként, vagy ragasztóként működik. Valamilyen viszonyt hoz létre, amelyben a tartalom az információ rendszeréhez tartozik. Mennyisége a váratlanság mértékével mérhetô, pl. amikor egy eddig ismeretlen, vagy már elfeledett dologról nyújtunk információt, a kommunikáló feleknek összeköttetésben kell állniuk, ilyenkor is a jól ismert megszokott eszköztárral ismétlôdô sémákkal dolgozunk, így biztosítjuk azt, hogy a tartalom megôrizze azt a bizonyos kommunikációs értékét. Elszigetelt környezetben a kontaktusban realizálódnak a fennálló viszonyok, biztosítva a kommunikáló feleket arról, hogy igenis kommunikálnak egymással (hasonlóan a Jakobson-féle fatikus függvényhez); a kommunikáció puszta jelenlétén van a hangsúly: valami közös, összetartozás van jelen, viszony áll fenn. A puszta tartalom, megfosztva a kontaktus eszköztárától maga a csupasz kommunikáció: interobjektivitást produkálna, ez lenne az információ az objektumokról. A kapcsolatnak önmagában nincsen objektuma. Ahogy Michel Serres kihívóan megállapítja: "Szegénynek fogom nevezni azt, aminek nincsen tárgya. A mítosznak nincsen tárgya, ahogy a színháznak, vagy a politikának sincs." Csak viszonyaik vannak.
Tehát nincsen sem kommunikáció, sem kontaktus tartalom nélkül: viszont bármelyik helyettesítheti szinte teljesen a másikat. Ha a kontaktust tárgyiasítjuk, az az ellenôrzés és manipuláció forrásává válik - és viszont, a kontaktus lehet az egyetlen tartalom egy kommunikációs tevékenységben, "az üzenet magává az objektummá változik" - hogy ismét Serrest idézzük. Adott egy objektum, és a kommunikáció mint interobjektivitás az eszköz, hogy kihangsúlyozzuk a tartalmat, miközben nem transzformáljuk a kontaktust tartalommá. Vilém Flusser fenomenologikus-kibernetikus megközelítése éppen ebben szolgál egy fontos tanulsággal. Olyan objektumokkal lát el bennünket, amelyek révén információhoz juthatunk.
A megkülönböztetés célja egy kulturális dinamika kifejtése. A hatvanas évek alatt a figyelem ráirányult a kommunikációs képességre. A kommunikációt újra feltalálta a pop, a telefon-hackerkedés, stb. Folyamatosan áttevôdött a hangsúly a kommunikatív értékre és az informatív érték háttérbe szorult. A hetvenes évekre a kulturális termékek nagyarányú többsége felhasználóbarát módon a semmi interfészévé vált, ezek a már ismert dolgok unalomig ismételt frázisai lettek. Kontaktust hirdettek bármilyen lehetséges módon, és azzá fejlôdtek, amit Baudrillard "a kommunikáció eksztázisá"-nak hív - ilyenformán felemelték és sárba tiporták a kontaktust, ahelyett, hogy kiszolgálták volna. Mármost az én némiképp optimista nézetem, hogy a kilencvenes évek alatt visszafelé haladunk. Nem abban értelemben, hogy a tartalomnak lesz túlzottabb jelentôsége, hanem inkább abban, hogy növekszik a tudatosság a tartalom és a kapcsolat értelmének meghatározásában. Úgy néz ki, ma azok a kulturális formák a leghatásosabbak, amelyek az informálódás érdekében érthetôvé teszik a feltétlenül képzeletbeli különbséget aközött, hogy valami kontaktussal vagy objektummal rendelkezik. Feltételezem, hogy ez az értelmezés elvezet majd a következô évszázadba .

Interszubjektivitás: médiametafórák, játék & provokáció
Tanácsadó testület:
Beke László fôigazgató, Műcsarnok;
Wolfgang Meissner igazgató, Goethe-Institut Budapest;
Matthias Müller-Wieferig, Goethe-Institut Budapest;
Peternák Miklós a C3 kuratórium elnöke;
Sebôk Zoltán elméleti szakember; Tillmann J.A. elméleti szakember;
Szervezôk: Suzanne Mészöly, programigazgató C3
Kovács Ágnes Veronika, programkoordinátor C3
Adele Eisenstein, programkoordinátor C3
A Flusser Szimpozion Goethe Intézeti oldalait lásd: http://www.goethe.de/ms/bud/unpsymp.htm

English version