|
"Szemtanuk" című fotósorozatom Piero Della Francesca: Krisztus ostorozása című képével foglalkozik. A festmény építészeti díszletének perspektívája olyan logikus és pontos, hogy rekonstruálni lehet az ostorozás színhelyét, mintha valóságos épület volna. A fénykezelése is hasonlóan pontos. A kutatók felfedeztek egy rejtélyes fényforrást, mely onnan ered amerre Krisztus tekint és az Atya jelenlétére utal. Jézus glóriája a forrása a harmadik fénynek, amire a művészettörténészek tudtommal nem tértek ki.
Miután elkészítettem a díszlet legfontosabb elemeit megpróbáltam megtalálni a szereplők pontos helyét, a fényforrásokat és azt a nézőpontot ami a képen is látható. Én a három fényforrásból elhagytam a természetes fényt, és megnéztem a két misztikus fényt miként világítja meg a jelenetet (a virtuális térben csak akkor létezik valami, ha van fény, ha van világítás).
Hogy elkülönüljön a két fényforrás a Jézus glóriájából áradó fényt melegszínnel jelöltem, míg az Atya jelenlétét bizonyító fényt hideg színnel ábrázoltam. Így láthatóvá vált, hogy a szereplőket milyen mértékben világította meg a két fényforrás, melyek eltörpültek a természetes fényforrás mellett, és váltak láthatatlanná a felületes szemlélők számára.
Mindez elkészítése után már csak azt szerettem volna tudni, hogy ki mit láthatott ebből az ostorozásból. Persze nem a hagyományos perspektívával szemlélve mint ahogy Piero Della Francesca megfestette, hanem nagylátószögű lencsén át. Ezek a nézőpontok láthatóak a „Szemtanuk" című fotósorozaton.
|
