1014, Budapest, Országház u. 9.
 
PIPS:lab - luma2solator

 

Korábbi kiállítások

ZKM (Karlsruhe), Galerie K & S, (Berlin), C3 (Budapest):

DCX. Világod a könnyeimben

2001 október 9.- november 9.

A DCX. Világod a könnyeimben című videoinstalláció három nézőpont vizsgálatát tűzte ki célul:
1. az installáció keretein belül narratív művet kíván létrehozni,
2. performatív módon a montázs nyelvezetével kísérletezik és
3. új technológiai fejlesztéseket használ fel.

ˇˇˇ Eckard gazdasági jogász. Robert csak a hozzá főződő barátságból egyezik bele a konkurens céggel történő fúzióba, annak ellenére, hogy nem bízik ellenlábasa, Jürgen bekebelezési terveiben. Jürgen felesége, egyben munkatársa, Lydia beleszeret Eckardba, de férje iránti elkötelezettsége nem teszi lehetővé a szerelem konfliktusmentes kibontakozását. Mikor Jürgen egyre szorultabb helyzetbe kerül, Eckard lemond szeretőjéről. Támogatása azonban későn érkezik Jürgen számára.

ˇˇˇ A történet három vetítővásznon zajlik egyszerre, melyek között a látogató szabadon mozoghat. A filmes montázs a térbe kerül át. Azok a beállítások, amelyek a moziban egymásra következnek (például szembenálló fejek) egyidejűleg mutathatók be és elrendezésük révén a cselekvés virtuális terét hozzák létre.

ˇˇˇ A filmanyagot naponta újra vágják, a történet folyása minden nap más irányt vesz. A látogató olyan filmet lát, amely csak a jelen pillanatban létezik, másnapra eltűnik. A jelenetek hozzáfőzése, elvétele és újravágása révén a történet is megváltozik. A cselekmény egyes részletei hirtelen hangsúlyossá válnak, hogy aztán ismét a jelentéktelenségbe zuhanjanak vissza. A szerzők különböző hatásmechanizmusokkal rendelkező montázsstílusokat állítanak egymással szembe. Az installáció megpróbál kapcsolatot teremteni a filmes és a multimediális elgondolások között. Az egyes képek az elbeszélés kontextusának megváltoztatásával új és ellentmondásos értelmet kapnak. A DCX olyan nyitott mű, amelynek végleges formája az állandó metamorfózis.

ˇˇˇ Az analóg tárolómédiumokról való lemondás és a videó- és vágási adatok leválasztása lehetővé teszi a képek és hangok dinamikus bemutatását. A film kizárólag eredeti alapanyagból áll, ahogyan azt öt színésszel Berlin különböző helyszínein leforgatták. Az installáció aktuális montázsadatait az interneten keresztül kapja, míg a videoadatok mentése lokálisan történik. A filmes montázs ezen felül a keyframe.org weboldalán egy grafikus modellen követhető nyomon. Az installáció és az internet összekapcsolása lehetővé teszi a több helyszínen egyszerre történő bemutatást. A tér kialakítása összefügg sokszorosíthatóságával.

ˇˇˇ Jan Speckenbach (*1970) művészettörténetet, filozófiát és médiaművészetet tanult Münchenben, Karlsruhéban és Párizsban, jelenleg íróként és videoművészként dolgozik. Rebecca Pichttel közösen a Film Essay Black Maria című multimédia installáció szerzője, melyet 1999/2000-ben a berlini Hamburger Bahnhofban a XX. század című kiállítás keretében mutattak be. Az utóbbi időben Frank Castorf és Claus Peymann színházában dolgozott videoművészként.

ˇˇˇ Birk Weiberg (*1972) művészettudományt, filozófiát és médiaművészetet tanult Karlsruhéban és Berlinben, jelenleg médiaművészként és - tervezőként dolgozik. Legutóbb Margarete Vöhringerrel közösen hozta létre a The Homeless Story című videoinstallációt, melyet 2001-ben a Boris Groys által rendezett Bo01 - Home/Homeless című kiállításon, Malmöben mutattak be.

ˇˇˇ 2000 elején Speckenbach és Weiberg kialakították a keyframe.org website-ot, mely fórumként szolgál a digitális korszak filmjének elméleti és gyakorlati vizsgálatához.