| |
Nem kellett külön rákérdeznünk: Hát, Keith meg hol van? A tekintetünk mindent elárult.
- Hû, hogy is mondjam csak. Attól tartok, rossz híreim vannak a Keithy-buci fronton. - Átvágott a tágas nappalin, és leemelte a fal mellett álló üvegtartály tetejét. Felgyújtotta a tartály oldalán a lámpát, és bekiabált:
- Kukucs, na ki van itt? Valerie és Crawford!
Elõször azt hittem, akvárium, amit Keith hagyott hátra Fionának, amikor lelécelt, és Fiona elkeseredésében trópusi halakon vezeti le a feszültséget, ami így visszanézve elég képtelen ötletnek tûnik.
És akkor észrevettem, hogy egy fej van a tartályban. Egy testétõl megfosztott emberi fej. Ráadásul, mintha élne. Közelebb mentem, a szemei mozogtak, a haja medúzaszerûen, súlytalanul lebegett a sárgás folyadékban. Mindenféle vezetékek, drótok, csövek álltak ki a fejbõl, fõleg a nyakánál, de más pontokon is. A tartály alatt volt a vezérlõpult, egy csomó gombbal, kapcsolóval meg lámpával.
- Keith - hebegtem.
A fej rámkacsintott.
- Ne számíts sokra, már ami a társalgást illeti - mondta Fiona, és az akváriumhoz fordult. - Szegény kicsi buci, nem tud beszélni. Nincs tüdeje neki, látod. - Csókott nyomott a tartály oldalára, aztán gondosan letörölte a rúzsfoltot.
- Mi történt vele? - Valerie egyet elõre lépett, aztán kettõt hátra.
- Ez a gép tartja életben. Hát nem csodálatos? Négyszázharminckétezer fontunkba került. - Fontoskodva, hangjában színlelt rémülettel ejtette ki az összeget. - Na, igen - folytatta -, nyilván kíváncsiak vagytok, mibõl telt rá.
- Ami azt illeti - szóltam fagyosan -, inkább arra lennénk kíváncsiak, mi történt Keith-szel.
- Ó, hát persze. Bocsika. Biztos pokolian megrémültetek, mi? Keith az M25-ösön tépett Guildford felé, és a Porschéja lefutott az útról. Durrdefekt. Több sávon átsodródott, a korláton túlra, egyenest a szembejövõ forgalomba. Frontálisan ütközött egy kamionnal, a Porsche meg totálkáros lett, képzelhetitek. Keith majdnem ott maradt, hát bizonyos értelemben ott is maradt. Szegény kis Keithy-buci. - A tartályra nézett, és most elõször kissé törõdöttnek és szomorúnak látszott.
- A biztosító embere azt mondta nekem: Bizonyos értelemben az ön férje halott, darabokra zúzódott a teste, a fõbb szervei szinte mind mûködésképtelenek. A feje és az agya viszont teljesen ép maradt. Van egy új készülék, Németországban fejlesztették ki, és az Államokban kezdték el alkalmazni. Szeretnénk, ha beleegyezne Keith kezelésébe. Költséges, de beszámíthatnánk az életbiztosítását is, hiszen a férje gyakorlatilag halottnak tekinthetõ. Nehéz kérdés, mondta a pasas a biztosítótól, de az etikai részét hagyjuk a filozófusokra. Hát nem azért fizetjük az adót, hogy õk nyugodtan törhessék a fejüket az elefántcsont tornyukban? Ezt mondta, és nekem tetszett. Még hozzátette, hogy a jogászaiknak azért még fel kell tenni néhány i-re a pontot, de mint mondta, bíznak az eredményben. Nos, hozzájárul, vagy nem, kérdezte. Hát, mit is mondhattam volna?
Valira néztem. Azután Keithre. Nem nagyon volt mit mondani. Egyszer talán, az orvostudomány elõrehaladtával, találnak majd egy testet tönkrement fejjel, és vállalkoznak az átültetésre. Ezekbõl nincs hiány. Egy sor politikus jutott az eszembe. Most keresnek egy egészséges testet, amelyiknek hiányzik a feje, nyilván ez állhat ennek a sötét és bizarr ügynek a hátterében. Nem voltam kíváncsi az igazságra.
Vacsorához ültünk. Fiona akár sikeresnek is mondhatta az estét, mint egy ügyesen megoldott feladatot, vagy munkahelyi problémát. Egy-két mûhiba azért becsúszott, például hogy visszautasítottam egy pohár bort.
- Kösz nem, Fiona, vezetek. Nem veszíthetem el a fejem... - Keithre néztem, már ami maradt belõle, hogy bocsánatot kérjek. Rám hunyorított.
Fiona nem fért a bõrébe, folyton kiszaladgált a konyhába, hiába kérte Valerie, hogy nyughasson már és üljön le végre. Kis híján azt mondta, úgy rohangál, mint egy fejetlen tyúk, de még idejében sikerült váltania kergebirkára.
Szóval egész tûrhetõ volt az este, az étel is ehetõ. A vendégség hátralevõ részében udvariassági társalgás folyt. Elmenõben bizonytalan, félszeg mozdulattal intettem Keithnek, aki ismét rám kacsintott.
Az elõszobában Valerie Fiona fülébe súgta:
- Valamit még nem árultál el. Ki ez a titokzatos új pasi?
- Hû... Hát nem érdekes, hogy alakulnak a dolgok? Õ az az ürge a biztosítótól, aki Keith kezelését javasolta. Hû, Valikám, hogy az mekkora kan! A múltkor is csak megragadott, ledöntött a díványra és ott helyben elintézett, aztán... - Fiona a szája elé kapta a kezét, és rám nézett. - Hû, Crawford, ugye nem hoztalak zavarba?
- Dehogyis - hazudtam ügyetlenül.
- Akkor jó - mondta derûsen, és visszaráncigált minket a szobába. - Valamiben még muszáj tanácsot adnotok. Szerintetek nem mutatna jobban Keithy-buci ott túloldalt, a CD mellett?
Vali ijedten nézett rám.
- De igen - mondtam, látva, hogy a dívány pont Keith tartályával szemben áll. - Igen, azt hiszem, sokkal jobban mutatna.
fordította VAJDA Róza
| |
