TNPU
BiRo
Vegyes technika, méret: alkalmazástól függõ, 1979-96
|
A mû központi eleme egy módosított bio-feedback készülék.
Bio-feedback készülékkel különbözõ tudatállapotokat lehet regisztrálni és ugyanakkor befolyásolni: az éber, a féléber / félálom, ill. az alvás állapotát.
A készülék -- a kísérleti személyre csatolva (elektroencefalográf mintájára) -- egy bizonyos tudatállapot regisztrálásakor egy bizonyos, egy más tudatállapot esetén más jelzést ad (e jelzés lehet vizuális, auditív stb.). A kísérleti személy, konstatálva a kijelzést, "navigálhatja" saját tudatállapotát egyik tudatállapotából a másikba. (Ezért nevezik a készüléket bio-feedbacknek). Esetünkben egy elektro-mechanikus berendezés, amit a bio-feedback készülék kijelzõjére csatolunk, egy-egy önkéntes kísérleti-kiállítás-látogató tudatállapotának megfelelõen mûködésbe lép és elvégez egy mûveletet (beindul egy esztergagép). A tudatállapot pillangó-hatású "minimális" létesítõoka "maximális" okozatot ér el.
Ez a bio-feedback-robot-prototípus csupán a vázlata annak a berendezésnek, amely az agykutatásnak csak abban a stádiumában valósítható majd meg, amikor az agytevékenység regisztrálása sokkal differenciáltabb lesz a mainál s amely berendezés e differenciáltságot "gondolatolvasóként" követve komplikált és hosszú "gondolatmûveleteket" transzformál cselekedet-sorokká. (* - Genf, 1979) Engedjék meg, hogy bemutassam Önöknek Eleni Taxidut, a Mediterrán Nem-Mûvészet-Mûvészeti-Sztrájkbizottság elnökét.
Elôadásunk címe: Az elkerülhetetlen.
Mindenekelôtt néhány alapinformációt kell adnom Önöknek Uniónkról, a Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniójáról, amelynek szuperintendánsa vagyok.
A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Unióját, a TNPU-t, 1968-ban alapították Magyarországon Paralel Kurzus/Tanpálya fedônév alatt. Fedônévre akkoriban azért volt szükség, mert illegalitásban voltunk s a fedônévhasználattal ideig-óráig megtéveszthettük az államvédelmi hatóságokat. Hat évvel késôbb, 1974-ben, névtelen feljelentés alapján az államvédelmi hatóságok rajtaütöttek a TNPU akkori rejtekhelyén, az elsô diszpécsert letartóztatták és bírósági tárgyalás nélkül, sôt, a nemzetközi egyezményeket megszegve kiutasították az országból. A diszpécser ekkor Nyugat-Európába, Svájcba költözött és Genfben rendezte be központját, Genfben, ott ahol annak az Uniónak a székhelye van, amelynek a TNPU a Paralel Uniója, tehát a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója közvetlen tôszomszédságában. A TNPU 1991-ig mûködött Genfben, majd a kulturális, gazdasági és politikai terror enyhültével központját visszahelyezte Közel-Kelet-Európába, Magyarországra, Budapestre.
A Telekommunikáció Nemzetközi Unióját, a világ legrégebbi és legnagyobb nemzetközi szervezetét 1864-ben, a morze feltalálását követôen alapították, ugyanis a vezetô világhatalmak számára világossá vált az, hogy a morze lehetôséget ad ahhoz, hogy az emberek egymástól nagy távolságra azonnali kommunikációba lépjenek egymással, s mivel az emberek közötti szabad információcsere a hatalmi viszonyokat veszélyezteti, a telekommunikációt kontrollálni kell. A második világháború után a Yaltai Egyezmény aláírói a földgolyón a hatalmi övezeteket újra felosztották egymás között. 1981-ben a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója a Genfi Egyezményben a hatalmi övezeteknek megfelelôen ezúttal az elektromagnetikus spektrumot osztotta fel újra, s természetesen nem csupán a Föld körül, hiszen aki az elektromagnetikus spektrumot kontrollálja, szükségképen a csillagközi világtérbe lép. A TNU ellenôrzi a Morzetôl kezdve a telefonon, a rádión, a televízión, a kompjuterhálózatokon át a szatellitákig az összes telekommunikációs eszközt és információs csatornát, az elektromagnetikus spektrumot.
Azt, hogy pontosan mivel foglalkozik a TNU, nem tudjuk. Nem tudjuk, mert az úgynevezett információs korban - ez a jelen leghangosabb giccsjelszava - az információ legfontosabb intézménye, a TNU, titokban tartja tevékenysége konkrét adatait. Csak vessünk egy pillantást az információs mezô alap-arányaira. Nincs transzparens gazdasági adatbázisunk, mint ahogy nincs transzparens kulturális adatbázisunk sem, ugyanis az állandóan és önkényesen változó jogi adatok a katonai érdekeknek vannak alávetve. Korunk a dezinformáció kora. Mivel a hatalmi viszonyok alapja a hadászat - ahogy a darwinista Mao Tse-tung mondta bölcsen: "a hatalom a fegyver csövébôl nô ki" - , belátható, hogy a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója, civil szervezetként nem más mint a vezetô világhatalmak maffiahadseregeinek eszköze, civil fedôszerve.
A Telekommunikáció Nemzetközi Paralel Uniójának alapítására tehát azért volt szükség, hogy ellensúlyozzuk a Telekommunikáció Nemzetközi Uniójának tevékenységét. A TNU, a Multimédia mestere és fônöke, militáris céljai elérésére kondicionálja, a túlfogyasztásra aktivizálja az emberi faj többségét. A TNPU, az Intermédia tanonca és szolgálója, aktivizál az Általános Sztrájk és dekondicionál a Létmimum Standard érdekében. Végülis: az úgynevezett Elkerülhetetlen tudatának megkonstruálását és felébresztését kívánjuk elérni, a Szabad Akaratot. Ez a mi paralel-metodológiánk a kollektív, uralkodó mítoszban.
1981-ben a TNU és a TNPU fúzionált. Azóta e két intézmény objektíve kiegészítõi egymásnak, azaz a Multimédia és az Intermédia objektíve kiegészítôi egymásnak. A TNU a Big Brother intézmény, a TNPU a Big Sister intézmény.
Az ellensúlyozás tehát - röviden és velôsen - ennyit jelent: a technikai fejlettségnek azon a színvonalán, ahol állunk, a technológia irányát és célját a Direkt Demokrácia eszközeivel, akarati úton megváltoztatni, azaz a Munka-Dogmát a Sztrájk-Dogmával végre felcserélve a Létminimum Standard alapján, a hadiköltségekbôl fedezett Egyetemes Járadékból élni.
A fúziót követôen számos megállapodást kötöttünk, ezek közül az egyik az, hogy a TNU a TNPU-t s a TNPU a TNU-t reklámozza. Az eredmény az, hogy a TNU rendkívül effektív a Globális Falu munkásainak munkájában, míg a TNPU rendkívül effektív a Globális Falu munkanélkülieinek sztrájkjában. Nekünk nem kell a frontvonalban lennünk ahhoz, hogy a jelenkori mítoszt korrigáljuk és annak elkerülhetetlen beteljesülését elérjük. Minél inkább a háttérben, annál inkább a gyökereknél.
A jogi, gazdasági és kulturális feltételek megváltozása Közel-Kelet-Európában lehetôséget teremt, sôt kötelez arra, hogy új ideákat realizáljunk a személyes, a helyi és a globális szinteken. Mivel a parlamenti, a közvetett demokrácia adott, a megvalósítás eszközei közelebb kerültek hozzánk. Most a közvetett demokrácia eszközeivel a Közvetlen Demokrácia elvét és gyakorlatát kell fejlesztenünk. A Közvetlen Demokrácia lassan, de biztosan felszámolja a merkantilista-militarista érdekeket, mivel a Közvetlen, a Direkt Demokrácia az individuum azonnali és abszolút felelôsségét követeli meg.
Ebben a felelôsségtudatban élve, meg vagyunk gyôzôdve arról, hogy a munka, mint olyan, fokozatosan megszûnik. A munka számos különbözô irányból támadás alatt van. A munka automatizálása, a katonai gadzset-luxus, azaz a felesleg iránti igény eltûnése, a Létminimumon túl termelô globálisan elidegenedett munka tartalmának leleplezôdése, a sztrájk fizikai és metafizikai okainak tudatosulása, s a világ, mint fogyasztási cikk, mint áru túlfogyasztásában rejlô és elkerülhetetlen következmények nyíltszíni megjelenése.
Az elkerülhetetlen öt következményt már ismerjük. Ezek: a nôk férfiaknak való alárendeltsége, a fájdalommal való szülés, a világ feleslegként való elfogyasztását célzó szüntelen ösztönzés, a munka és a halál. Ezen következményekrôl mítoszunk alapszövege már tájékoztatott minket, továbbá a gazdaságtan, a szociológia, az antropológia, a pszichológia, a teológia is erre a következtetésre jutott, s mindezt közvetlenül tapasztalhatjuk a hétköznapi életben is. De az elkerülhetetlen a kapuk elôtt áll.
Helyzetünk nem könnyû, hiszen a többség nem akar tudni a Létminimum Standardrôl, mert a TNU brutális hecckampányának felülve azt hiszi, minél többet dolgozik, annál többet fogyaszt s így annál szabadabb.
De az elkerülhetetlen a kapuk elôtt áll.
Ma, Darwin, Nietzsche, Hitler, Sztalin, II. János Pál és Richard Dawkins után már tudjuk, hogy az ember übermensch-sé a szolidaritás-tudatának, a szolidaritásra való képességének fejlesztésével válik.
A szolidaritás az a mûvelet, amely a nem-mediális emberi lény ideáján és létezésének tényleges voltán nyugszik. Tudomásul kell vennünk, hogy a par excellence nem-mediális emberi lény a vak-süket. A hierarchikus, militarizált civilizáció a vaksüketet az eugenizmus és az eutanázia tárgyának tekinti. Ezzel szemben mi azt állítjuk, hogy a vaksüketet az emberi társadalom középpontjaként kell értékelnünk.
A vaksüketek, a nem-mediális, illetve nem-mediatizált emberi lények a társadalom középpontjában vannak, ôket veszik körül a vakok, a vakokat veszik körül a süketek, a süketeket a bénák, a bénákat a nyomorékok, a nyomorékokat a betegek, a betegeket a gyerekek, a gyerekeket az öregek, az öregeket az ép felnôttek. S az egészet körbeveszi a hadsereg.
A külvilágból érkezô impulzusok nélkül, az érzékszervek nélkül élô ember saját, belsô centrumára koncentrálódik. Ez a belsô centrum rétegekbôl áll. A külsô réteget imaginációnak nevezzük. Az imagináció az akarat megnyilvánulása s ez egy réteggel mélyebben helyezkedik el. Az akarat forrása, tehát a belsô centrum legbelsô magja az, amit a mítosz alapján Igének, Logosznak, Atmanak nevezünk
Az emberi lény belsô ereje, irányított imaginációja, akarata objektiválódik. Ez a objektiváció a világ, mint realitássziget. Ez az, ami van. S amit az emberi lény képtelen elképzelni és objektiválni, az a semmi. E semmi és e valami határán az individuum akarati tevékenységének elsô megnyilvánulása a technikai fejlettség mai stádiumában már nyomon követhetô. Erre a külsô megfigyelésre alkalmas belsô nyom követésére találták fel az elektroenkefalográfot. Amikor az elektroenkefalográfot az elektromagnetikus jeleket kibocsátó kísérleti személyre visszacsatolják, akkor a kísérleti személy által kontrollálhatóvá és irányíthatóvá válik saját belsô, mentális tevékenysége. Tehát az önmaga tudatára való tudatos rálátással a mutáció irányíthatóvá válik. Az erre a célra szolgáló készülék az úgynevezett Bio-feedback készülék, a bio-visszacsatoló készülék, amit bizonyára mindenki ismer.
Itt most szeretnénk bemutatni egy új berendezést, amely egy némikép módosított bio-feedback instrument, amely nem csupán külsôvé és objektívvá képes tenni a belsô impulzusokat, hanem amely egy gondolatolvasó automata modellje is egyben. Ezt az automata eszközt Bio-feedback Robot-nak nevezzük, vagy Létminimum Standard Sztrájk Gépnek. E készüléket 1979-ben találtuk fel, a kivitelezésre és nyilvános bemutatására azonban csak 1996-ban került sor, mert a Telekommunikáció Nemzetközi Uniója - fúziónk ellenére - akadályokat gördített az azonnali alkalmazása elé. Ez végülis nem okozhatott problémát, az idô nekünk dolgozik, ez elkerülhetetlen.
A bio-feedback készülékkel különbözô tudatállapotokat lehet regisztrálni és ugyanakkor befolyásolni: az éber, a féléber/félálom, illetve az alvás/mélyalvás állapotát. A készülék, a kísérleti személyre csatolva, az elektroenkefalograf mintájára, egy bizonyos tudatállapot regisztrálásakor egy bizonyos, egy más tudatállapot esetén más jelzést ad, mert meghatározhatóak és külsôvé tehetôk azok az elektromagnetikus impulzusok, amelyeket az élô agy produkál. Amikor ezeket a spontán impulzusokat regisztráljuk és bizonyos objektív formákká alakítjuk át ôket, akkor a belsô, adott mentális állapot elôre meghatározott reprezentációiként, jelekként foghatjuk fel ôket, amelyek egy egyszerû spektrumban, az imagináció gyenge, illetve erôs mentális aktivitásának spektrumában helyezkednek el. Például: egy bizonyos gyenge mentális aktivitás, mondjuk így: egy dekondicionált periódus során a berendezés az agy elektromagnetikus impulzusainak azokat a specifikus jeleit fogja mutatni, amelyeket alfa hullámoknak nevezünk. Ezek az alfa-hullámjelek átalakíthatóak vizuális, auditív, taktilis vagy egyéb típusú jelekké. Itt most az auditív visszacsatoló-kijelzést használjuk, ami a vakok számára praktikus. Azért van szükség e külsô jelzésre, mert éppen ez képzi a tájékozódási pontot a kísérleti személy számára, ugyanis éppen a megjelenô szignál az információ a saját adott tudatállapotáról, amire reflektálva eme saját adott tudatállapot akarati úton megváltoztathatóvá, irányíthatóvá válik egy kívánt másik, saját tudatállapot felé. A kísérleti személy, konstatálva a kijelzést, belsô, akarati úton, önmagára, kívülrôl visszacsatol. Ez a kívülre helyezett belsô: technikai mutáció.
Amikor erre az általunk kifejlesztett Létminimum Standard Sztrájk Gépre rákapcsolunk egy másik berendezést, pl. egy kávéfôzôt, egy vetítôgépet, egy esztergát, vagy bármely egyéb munkagépet, a kísérleti személy elôre meghatározott elemi tudatállapota elérésekor az agyból jövô elektromagnetikus szignál azt bekapcsolja.
Tehát, a bio-feedback robot egy aktivizált sztrájk-gép, a szolidaritásban megnyilvánuló felelôsség egy aktivizált makettje.
Itt megjegyezzük, hogy ez a bio-feedback-robot csupán a vázlata annak a berendezésnek, amely az agykutatásnak csak abban a stádiumában valósítható majd meg, amikor az agytevékenység regisztrálása sokkal differenciáltabb lesz a mainál, s amely berendezés e differenciáltságot úgymond gondolatolvasóként követve komplikált és hosszú gondolatmeneteket, gondolatmûveleteket transzformál gépi cselekedet-sorokká.
A kép, amit vetíteni kívánunk itt, a belsô, potenciális kép. Ebben az esetben a belsô képnek egy külsô képet kell mutatnia, egy külsô hely képét, egy külsô tér képét, a környezetünk egy projektált képét, azon emberek országának a képét, térképét, akik tudják, hogy a külsô világ a belsô világ kreatúrája és nem vice versa, tehát az imaginációjé, az akaraté, a Logoszé. Ez a bio-feedback robot az agykutatás jelenlegi stádiumában még nem képes kivetíteni a belsô képzelet produktumát, az imagináció tárgyát magát, de képes már arra, hogy bekapcsoljon egy gépet, akár telekinetikusan is - esetünkben egy vetítõt -, amely mûvelet - ki kell jelentenünk - egy hatalmas lépés az akarat közvetlen technicizálása és automatizációja felé.
Mivel az általunk projektált világ a Protektorátus iránti felelôsség eszméjére alapozott, a szolidaritásra, a Protektorátus tervét kell vetítenünk, a vaksüketek, a vakok, a süketek, a bénák, a nyomorékok, a betegek, a gyerekek, az öregek és a maradék ép felnôttek Protektorátusa országának tervét.
Eleni Taxidu, a Mediterrán Nem-Mûvészet-Mûvészeti-Sztrájk Bizottság elnöke által kontrollált bio-feedback robot az imagináció és az akarat aktivitását mutatja. Amikor saját tudatállapotát az auditív visszacsatolás által vezetve eléri azt a tudatszintet, amit alfa-állapotnak nevezünk, a vetítôgép automatikusan bekapcsol.
A Közel-Kelet-Európai országokat, mint a potenciális nem-felesleg-fogyasztó országokat, a kreatív, nem-mediális, intermediális lények, a vaksüketek országát kell figyelembe vennünk.
Azt javasoljuk, hogy tegyük külsôvé a belsô képet, objektiváljuk azt. Ezen új terrénum Finnországtól húzódik a Balti országokon, Észtországon, Litvánián és Lettországon, Lengyelországon, a Cseh, a Szlovák és Magyar Köztársaságokon, Románián, Moldván, Szlovénián, Horvátországon, Szerbián, Albánián, Bulgárián, Macedonián és Görögországon át le Kréta szigetéig. De kiterjeszthetjük Belorusziára, Ukrajnára is. Sôt Ausztriára és Svájcra is, mivel ezek sincsenek benne a NATO-ban. Ez itt a Semleges Közel-Kelet-Európai Fegyvermentes Fluxus Zöld Zóna, a SEKKEFFEZZ.
A békeidôben is destruktív hadiköltségvetésbôl bôven fedezhetô lesz a SEKKEFFEZZ-ben mindenkit megilletô Elkerülhetetlen Egyetemes Létminimum Járadék.
A civil világnak itt meg kell szüntetnie a hadsereget, amely kontrollálja az életet és a halált, a történelmet Édentôl keletre. A hatalmat a vaksüketek homlokára kell helyezni, azokéra, akik az Egyetemes Létminimum Járadék Nem-Mûvészet-Mûvészeti Sztrájk Gépet vezérlik a világ közepén, az örök, sötét csöndben.
Mivel a külsô világ a belsô világban képzett, abból kivetített, tárgyiasított, megalapított és kreált, mindenért a TNPU felelôs.
Éljen a SEKKEFFEZZ!
Vissza a Jelenkoordinátákhoz |
