Révész László László
Diadalív

2 x 2.20 méteres, diadalív formára kiszabott vászon lóg egy méternyire a fal síkjától. A vászon alja 1.90 m magasságban van a padlótól. A falon fekete, homogén forma "egészíti ki" a diadalívet; a szintén a plafonról lelógatott videóvetítõn egy olyan komputeranimáció vetítõdik a diadalívre, amely méreteiben, témájában alkalmazkodik a vetítõ felülethez. A vetített anyag kb. két perces hurok, morph jellegû, kontrasztos képû. A morph mindenkori kiindulása egy 3D / CAD szerkezetrajz a diadalívról. A rövid (3-4 mp) átalakulások, ill. visszaalakulások során ez a struktúra vált át olyan mozgó kompozíciókká, amelyek a bõség-dicsõség-diadal fogalomkör megfeleltetéseibõl adódnak, erednek. Ezek a sajátos kompozíciók elsõsorban a kelet-(közép-)európai tájegység termései, gyümölcsei; kiemelve a dinnyét, az almát és a szilvát, valamint ezek formai variánsait. Ezzel az antik, illetve az antik mintához igazodó diadalívekhez képest abban is eltérek, hogy az egy az egyben vett propaganda (ellenpropaganda) mûvészet ellenében egy olyan látszólag véletlennek tûnõ mûvet készítek, amelyben a propagandisztikusság megfosztását manipulálom. Vagyis azt az állapotot, amikor a közép-kelet-európaiaknak a mûvészet politikaisága - propagandasága már nem fontos; de az "új" egyelõre minden területen várat magára, vagy mint esetemben is, a régi formák variánsaként jelenik meg.

Canaletto: Paesaggio II (képeslap)

Indoklásképpen és munkám értelmezésének megkönnyítésére felidézek naplómból egy útiélményt, ami nemrégiben történt velem a legtöbb galéria városában:

Viták a vita kedvéért

Abban a társaságban már régóta szokássá lett, hogy a beszélgetés élénkítése céljából kemény odamondogatós és talán kissé erõltetettnek tûnõ vitává fajultak az összejövetelek. Ez a dolog persze nekem mindig kedvemre való volt. Vita a vita kedvéért, hát ez az, amire mostanság kifejezetten komoly elvárásaim - elvonási tüneteim voltak, lettek, alakultak ki, vagy így valahogy. Csipet szkepszis is van bennem, egy buli kívülállójaként csak kritizálok és kritizálok és szilanizál és szilanizál és szilanizál... Végül elhatároztam, amennyire észrevétlenül csak lehet, cselekszem. Kiválasztottam egy-két témát a biztonság kedvéért, hogy olyan pillanatokban, amikor a társalgás sodrása lankad, merészen elõhozakodom majd velük. Elõször valami nagyon korszerût akartam, olyasmit, mint a reklám-etika és a kisebbségek, nõmozgalmak vagy Michael Jackson színeváltozásai. De amikor megpillantottam R.R.-t, megkönnyebbültem, õ is kívülálló, és vele legalább találkoztam már egyszer. Elbeszéltem neki zavaromat, és hogy mennyire sután (illõen a földrészhez, amelyen élek) viselkedem és gondolkodom, sõt még a mentõötleteim közül a M. Jacksont is kiadtam. Ez viszont õt derítette jókedvre, és egy remek párhuzamot említett az egyik Zeuxis-anekdóta és korunk szépségalakítási szokásai között. A történet szerint Zeuxisnak Heléna portréját kellett megfestenie a kortonai Júnó Templom számára. Nem találván a megfelelõ modellt, öt különbözõ leányt is alkalmazott ehhez a munkához, és mindegyikük más-más testrészébõl "csinálta meg" az ideális, a legszebb Helénát. Micsoda sampling! - gondoltam magamban, de sajnos az elmulasztott okvetetlenkedés miatti bosszankodásom kárpótlásaképp inkább pimaszul Stendhalt idéztem: "...az antik szépség összeegyeztethetetlen a modern szenvedélyekkel!" Ekkor R.R. is elvesztette türelmét, és lehistoristázott engem. Engem, aki... No de hagyjuk! Hogy én azt állítanám, hogy a múltnak igaza lenne! De kihasználva jóhiszemûségemet, még diadalív-projektemen is mocskolódott, mondván, az nem más, mint a Goethe-féle "Urpflanze" (Õsnövény) gondolat nylon higítása CAD-köntösben. Forrva a dühtõl, válaszra sem méltatva a hozzánemértés ilyen fokú tombolását, már csak egy ökölrázásra futotta, és annak a sértett érzésnek - amely majd a találkozásunk után szállásadóm lépcsõházában kap el, mikor már kiválóan megfelelnék a rágalmakra, nos, ennek az érzésnek az elõszele s tehetetlenségem végül is feloldozott a szocializáció további terhei alól. Sietve elrejtõztem egy közeli galéria megnyitójának semleges hangulatában (ambivalent ambience).

Relief virágornamentikával, Ara Pacis Augustea, Róma, ie.: 13-9 (képeslap)

lreveszl@freeside.elte.hu